Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1938

Index

15 — 1938. É V I fitt. KATH. FŐEGYHÁZMEGYEI HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK. 6. szám. A hármas szentévről. A világkongresszus. Szent István emléke. Tisztelendő Testvéreim és Kedves Híveim! I. Krisztus Király fényes ünnepeit, melyeket a budapesti eucharisztikus világkongresszuson május hó utolsó napjain hívő lelkünk dalos örömével láttunk és élveztünk, már régen lezártuk. Hatásuk azonban, mint a magas világítótorony tüzes fénycsóvája a sima tengeren, ma is fényt sugároz az egész világra. Nemcsak nálunk halljuk és olvassuk ugyanis szinte napról-napra a kongresszus páratlan hatását, hanem a külföldi lapok, könyvek és folyóiratok sem teltek be mind a mai napig e csodás ünnepek magasztalásával. Benső öröm tölti el szívünket, mikor itthon vagy messze külföldön a dunai szentséges körmenet, a férfiak éjszakai szentségimádása, a magyar ifjúság lelkes szereplése s az ország népének kendőzetlen igaz áhítata bárhol szóba kerül és a legszebb elismerést váltja ki mindenütt. Feléled lelkünkben ezek hallatára a nagy kongresszusnak minden mozzanata, fenséges pompája, külsejének fénye, tavaszba öltözött csodálatos bája és az az áhítat, mellyel a magyar nép egész egyeteme — a magas kormánytól a tanyák népéig s a száz éves öregektől a kis gyermekekig — egy szívvel ünnepelt. Hálát adunk a fényes sikerért magának Istennek, ki e nagy kongresszus páratlan kegyelmét hazánknak juttatta, buzgó szívvel imádkozunk Szentséges Atyánkért, aki a kongresszus rendezését kérők színes seregéből bennünket szemelt ki és utána köszönetet mondunk itthon is azoknak, akik a kongresszus előkészítését szóval, tollal és buzgó munkával szívesen végezték s akik bármily módon hozzásegítettek, hogy Kalocsa részvétele e nagy ünnepeken méltó volt hitünkhöz és az egyházmegye patinás múltjához. II. Krisztus Király diadalútjához, melyen a nagy világ katolikus társadalma hódolt csonka hazánk földjén az Isten fiának, szervesen hozzákapcsolódott első szent királyunk kilencszázesztendős dicső emlékének megünneplése is, mely néhány érthető megszakítás után rövidesen ismét folytatódik. Ez a nagy ünneplés ott kezdődött a magyar országház palotája előtt, honnét a „Szent Jobb"-ot a szabadban, több százezer hívő áhítatos részvétele mellett bemutatott szentmise végével diadalmenetben kisértük ki a Hősök-terére, hol az egész ország és a köztünk maradt sok ezer külföldi közösen tisztelgett Szent István emléke és a magyarságot mindenkor átható nagy szelleme előtt. Ennek folytatása volt a „Szent Jobb" mélyen megindító országjárása is, midőn a szent király épen maradt jobbját aranyvonat vitte és az ország nagyjaiból álló díszőrség kisérte csonka hazánk legtöbb vidékére. Egyházmegyénk két ízben részesült abban az örömben és abban a drága kiváltságban, hogy a szent ereklyéi saját határán belül tisztelhette. Elsőízben június hó mikor Bács- , kát érintette és Baján megpihent, másodízben pedig június hó 2ö-án, mikor már az egész egyházmegye Kalocsán tisztelgett első szent királyunk ereklyéje előtt. És ez a tisztelgés mélyen megható volt nemcsak a ragyogó időjárás és a Jézus Szíve búcsújára messziről összejött buzgó hívek rendkívüli tömegei miatt, hanem főleg azért, mert Szent István csodálatos jobbját az ő nagy hitével s az ő szellemében fogadták mindenütt. A szabadban végzett istentisztelet, az ott mondott felajánló ima s a koronát hozó Asztrik érsek márványemlékének átadása után bent a székesegyház boltívei alatt nyilvánult meg főleg magyar népünk bensőséges hite az Isten kegyelme és roppant bizalma Szent István királyunk segítsége iránt. Buzgó imádságok, a lelkek mélyéből feltörő fohászok, forró könnyek s könyörgések között hódoltak a hívek a szent ereklyének. Ez a látvány mindenkit meghatott és a lelkek egybeforrtak hitben, bizalomban és abban a szeretetben, mely Szent István lelkét mindig áthatotta — Isten, haza s ennek népe iránt. Ez volt az a felemelő és drága örökség, melyet ő a magyar népre hagyott. Ez volt az a szellem, mely a magyarságot kilencszáz éven át minden baj és szenvedés között is fenn tudta tartani. S ez a talizmán, mellyel hazánk és nemzetünk boldogabb jövőjét mi is munkálhatjuk.^ Életbevágóan nagy érdekünk tehát, hogy ezt a szellemet tovább is ápoljuk, sőt el is mélyítsük. Ezért törekedtünk évek óta arra, hogy mivel a Szent Jobb igen ritkán juthat el körünkbe, Szent Istvántól valamely más állandó ereklyét szerezhessünk az általa alapított kalocsai egyházmegye s az érseki székesegyház kincstára számára. Fáradozásunkat Isten kegyelméből siker koronázta, mert ez év elején Szent Istvánnak Bécsben őrzött karcsontjából elég tekintélyes partikulát kaptunk. Ezt belehelyezzük — Szent Gellértnek Velencéből, Szent Imrének pedig Aachenből juttatott, jóval kisebb ereklyéi mellett — Szent Istvánnak színezüstből készült