Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1938

Index

9 — II. Kötelességeink alkotások céltudatos, nehéz munkájában, uralkodásának egyik legfőbb éke az igazság rendületlen szolgálata maradt egész életében. A nagyok vezetőt, a közép-rendüek nemes uralkodót, a szegények és elesettek gyengéd istápolót, valóságos atyát tisztelhettek benne, akit az igazság örök szolgálata vezetett mindenben. Természetes tehát, hogy ezek a kiváltságok magasra emelték István királyt egész népe fölé. Legszebb és legnagyobb vonása azonban, mely öt nemcsak népe, kortársai s az egész föld fölé, hanem szinte az égig emelte, az volt mindörökre, hogy király létére Isten hü szolgája és az ő szentje volt. Lehetetlen az ő történetét benső, mély érzések, valóságos megindulás nélkül olvasni s idézni. Hihetetlen munkát végzett, hogy földi országát, mint népének igazi bástyáját kiépítse és megalapozza. Da emellett ugyanilyen, sőt még nagyobb gonddal és munkával törekedett népét az igaz Istennek, Krisztus szent hitének és az igaz Anyaszentegyháznak örökre megnyerni s részére a földi haza után az örök hazát is bebiztosítani. Füleiben csengett az isteni Üdvözítő ama nagy intelme: »Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkének pedig kárát vallja?*

5 s az a másik hatalmas buzdítás; »keressétek első sorban az Isten országát s az ő igazságát és ezek mind megadatnak nektek.*

6 És ő ezek nyomán tényleg mindent megtett, hogy népét az igaz boldogulás útjára vezesse és azon megtartsa. Ezért küzdött, szervezett, dolgozott s ezért adott egész életével a magyar nemzetnek soha el nem halványuló példát az igazi, bensőséges, tettekben virágzó keresztény életre. Ámde ezért dicsőitette meg maga az Isten is az ő hü szolgáját, midőn jobbját különös csodával megóvta az enyészettől s kileucszáz év óta — intő, vigasztaló, buzdító jel gyanánt — megtartotta nekünk. i. Azok a nagy és ritka kegyelmek, melyekben ez év folyamán részesít bennünket az Isten, különös hálára kötelezik a magyar nemzetet s benne főleg minden magyar katolikus lelket. S ez a hála nem merül ki abban, hogy készséggel elismerjük a sok jótéteményt, melyeket az egek Ura immár több mint egy évezred óta adott e nemzetnek s juttat ma is nekünk, s nem merül ki továbbá abban sem, hogy az egész ország és a társadalom külsőleg máris mindent megtesz a világs Máté 16, 26. - o Máté 7, 33. kongresszus méltó keretének felállításához, hanem ezenfelül arra is szükség van, sőt ez a legelső, legnagyobb szükséglet, hogy lelkileg szintén felkészüljünk e nagy, s talán soha többé meg nem ismétlődő isteni kegyelem befogadására. Ezen a téren is nagy munka és készülődés folyik. A főváros nagy arányú berendezésekkel szervezi meg az ünnep terepét, híveinek köreiben pedig egymást érik úgy a szent missiók, mint a triduumok, melyek a lelkeket hangolják fel e fenkölt ünnepre. Nem elég azonban, hogy csak a főváros s ama vidékiek készüljenek a kongresszus lelki élményére, akik az ünnepen maguk is résztvesznek, hanem kell, hogy egész népünk belekapcsolódjék a szentségi Jézus diadalutjába. Amint az igaz hit fenséges kegyelme és a magyar kereszténység minden dicsősége közös kincse a magyar nemzetnek és minden hivőnek, ugyanúgy kell, hogy a kongressus is közös lelki kincse és életforrása legyen mindnyájunknak. Ennek, vagyis új életforrásnak szánta az Űr Jézus az Eucharisztiát, szent testének s vérének szentségét. Ez sugárzik eme szavaiból : „azért jöttem, hogy életük legyen és minél több legyen."

7 Ezért lett az élet kenyerévé, mirt ezt szent Jánosnál világosan mondja: „Én vagyok az élet kenyere."

8 „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, én bennem marad és én őbenne."

9 „Ha valaki e kenyérből eszik, örökké él."

1

0 Minden ember önkénytelen életet és több életet kiván és ebben a kivánságban benne rejlik az örök életnek olthatatlan vágya is. S ezt a vágyat soha, semmi sem képes ugy betölteni, mint Krisztus szent teste. Ez a gyengét erősíti, a roskadót felemeli, az erőset hőssé alakítja s még a gyermekből is vértanút nevelhet. S ezt nemcsak az első századokban tette a szentekkel, hanem ma is ugyanezt műveli egyes országokban, ahol Krisztus híveit üldözik. Krisztus szent testének, az Eucharisztiának ilyen vértanuja lett a közel múltban a forrongó spanyol földön sok zsenge társával a nyolc éves, valóban hős lelkű De Val Domonkos is. A templomból hazamenet, ahol Krisztust fogadta szívébe, elfogták őt a vörös pribékek és az Ebro partján egy falra szegezték. Apró kezeiből és kis lábaiból úgy hullott az ártatlan gyermekvér, mint egykor az Istenember szörnyű sebeiből. És ő minden kínra, szitokra és gúnyra ' Ján. 10. 10. 1

0 Ján. 6. 52. s Ján. 6. 48. 9 Ján. 6. 57. —