Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1937

és ismerjük meg, amelyet a személyes jogok és a társadalmi kötelességek egyensúlya jellemez. Az emberi közösség az Isten akarata szerint eszköz arra, hogy az egyes ember benne teljesen kifejleszthesse egyéni és társadalmi képességeit, amelyeket azáltal, hogy ad és kap, a saját és mások javára értékesíteni tartozik. Még azokat az egyetemesebb és magasabb közösségi célokat is, amelyeket az egyén nem tud megvalósítani, hanem csak a közösség, végeredményben az Isten szintén az egyén miatt akarta, mert ennek természetes és természetfölötti fejlődését és tökéletesedését szolgálják. Minden eltérés ettől a rendtől megingatja az alappilléreket, amelyeken a közösség nyugszik, s veszélyezteti a békét, biztonságot, sőt a társadalom fennállását. A hívő embernek elsikkaszthatatlan joga van hitét megvallani s azt sajátos formái közt gyakorolni. A hitvallást és a vallásgyakorlatot elnyomó vagy akadályozó törvények ellenmondásban vannak a természetjoggal. Lelkiismeretes és nevelő kötelességüket átértő szülőknek ősjoguk van az Istentől nekik ajándékozott gyermekeik nevelését az igaz hit szellemében, annak elvei és parancsai szerint meghatározni. Olyan törvények és rendszabályok, amelyek a szülőknek ezt a természetjogon alapuló akaratát az iskolapolitikában figyelembe nem veszik, sőt fenyegetéssel és kényszerrel érvényesülni nem engedik : ellentétben állnak a természetjoggal s legbelsőbb lényegökben erkölcstelenek. Az Egyház, mint az Isten által teremtett természetjog hivatott őre és magyarázója, nem tehet egyebet, mint a közelmúltban nyilt kényszer alatt történt iskolai beiratásokat az erőszak eredményének nevezni, amelynek nincs jogérvénye. 9. Az ifjúsághoz. Mint annak földi helytartója, aki az evangéliumban egy ifjúhoz így szólt : nHa be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsokat», néhány meleg atyai szót akarunk intézni az ifjúsághoz. Ezer nyelv hirdet ma nektek olyan evangéliumot, amelyet nem a mennyei Atya nyilatkoztatott ki. Ezer toll ír valami álkereszténység szolgálatában, amely nem Krisztus kereszténysége. Sajtó és rádió napról-napra elhalmoznak hit- és 1 Máté 19, 17. egyházellenes termékekkel s kíméletlenül támadják mindazt, ami magasztos és szent előttetek. Tudjuk, hogy sokan közületek a hithűség, az Egyházhoz való ragaszkodás, vagy a konkordátumban garantált egyházi egyesülethez való tartozás miatt szomorú napokat láttak és látnak, mert hamisan megítélnek, meggyanúsítanak, gyaláznak titeket, hazafiatlansággal vádolnak, megkárosítanak a kenyérkeresetben és a társadalmi életben. Nem ismeretlen Előttünk, hogy Krisztusnak sok névtelen katonája áll soraitokban, aki szomorú szívvel, de fölemelt fejjel viseli sorsát és abban találja vigaszát, hogy Jézus nevéért gyalázatot szenved.

1 S ma, amikor újabb veszedelmek és feszültségek várhatók, azt mondjuk az ifjúságnak : Ha valaki más evangéliumot hirdet nektek, mint azt, amit átvettetek a jámbor édesanya ölén, vagy a hívő apának ajkáról, vagy az Istenhez és az Egyházhoz hű nevelőnek tanításából — átkozott leggen.

2 Ha az állam kötelező állami szervezetbe tömöríti az ifjúságot, akkor sem korlátozható az egyházi társulatok szabadsága, s az ifjak maguk, valamint az értük Isten előtt felelős szülők jogosan követelhetik, hogy a kötelező szervezetben ne tűrjék meg a keresztényellenes és egyházellenes szellem garázdálkodását, mert az a legutóbbi időkig, sőt még most is megoldhatatlan lelkiismereti kérdés elé állítja a hívő szülőket, akik nem adhatják meg az államnak, amit az állam nevében követelnek, anélkül, hogy elvegyék az Istentől, ami az Istené. Senkinek sem jut eszébe a német ifjúságnak akadályokat gördíteni az útjába, hogy a valódi népközösség megvalósítására, nemes szabadságszeretetre s törhetetlenül hű hazafiasságra nevelődjék. Amit mi kifogásolunk és kifogásolni tartozunk, az kizárólag a szándékosan és tervszerűen szított ellentét a mondott nevelési célok és a vallásosság közt. Azért kiáltjuk az ifjúság felé : Énekeljétek a szabadság dalait, de közben ne feledkezzetek meg az Isten fiainak szabadságáról sem ! Ne engedjétek, hogy a nemes és pótolhatatlanul drága szabadság a bűn és az érzékiség rabbilincseibe süllyedjen. Aki a hűség dalát énekeli földi hazájához, nem lehet árulója annak a másik hűségnek, amellyel Istenének, 1 Ap. Cs. 5, 41. 2 Gal. 1, 9.