Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1937
— 6 — mánya, hogy a természetfölötti erő megnemesít és fölmagasztal minden képességet és cselekvést, természetesen maga után vonja a polgári és társadalmi kötelességek hiánytalan teljesítését is. Az Egyház ellenségeivel szemben már Szent Ágoston hangoztatta híveinek védelmére : «Akik Krisztus tanítását államellenesnek mondják, . . . adjanak olyan polgárokat, férjeket, feleségeket, szülőket gyermekeket, urakat, szolgákat, királyokat és bírákat, mint amilyeneket a keresztény tan nevel, s akkor merjék a tant államellenesnek mondani, vagy akár csak tagadásba venni, hogy annak pontos betartása éppen az állam legnagyobb javát szolgálja)). 1 Jó katolikus polgár sohasem vonakodik szavazati jogával élni, mikor az Egyház és a haza javáról van szó. Krisztus igaz hívei a polgári és politikai jogok gyakorlása közben nem szakadnak pártokra, nem marják egymást s nem fordulnak az egyházi felsőbbségek utasításaival szembe, mert különben csak növekednék a zűrzavar és az erők szétforgácsolása a katolikus akció és a szent ügy kárára, amelyet megvédeniük kellene. Már említettünk bizonyos tevékenységi ágakat, amelyek ha nem is ellenkeznek az Akció Katolika célkitűzéseivel, mindenesetre azonkívül esnek, mint például a pártpolitika, vagy a tisztán gazdasági társadalmi intézmények. De vannak más mozgalmak és társulatok, mint pl. a családapák szövetsége a közoktatás szabadsága és a vallásoktatás védelmére, polgári szövetség a család és a házasság szentségének és a közerkölcsiségnek védelmére, amelyek beilleszthetők a katolikus akció keretébe és benne központi vezetést kapnának. Hiszen a Katolikus Akció nem mozog zárt területen, hanem mint a mindenfelé világosságot és meleget szóró fényforrás, minden katolikus tevékenységet és részletmunkát irányít. Viszont az egyes társulatok élvezzenek ugyan bizonyos önkormányzati jogot és működési szabadságot saját különleges céljaik megvalósítása céljából, mégis kövessenek bizonyos általános normákat és közös rendszabályokat. Különösen szükséges ez a nagy területen lakó népeknél, ahol a közös irányelvek mellett a helyek és szükségletek sokfélesége miatt változatos szervezetek szükségesek s ugyanazok 1 Epist. 138. ad Marcellium c. 2. n. 15. I a kérdések nem mindenütt oldhatók meg egységesen. A ti dolgotok — Tisztelendő Testvérek — akikre a Szentlélek Üristen bízta az egyházak kormányzását, az egyes esetekben a teendőket közelebbről megszabni. Híveitek kötelessége pedig rendeleteiteket szívesen és hűen beteljesíteni. Az engedelmesség a Mi szívünknek hő óhajtása, mert a tiszta szándék és az engedelmesség volt mindenkor és mindenütt az isteni segítség előföltétele a lelkipásztori munka és a katolikus akció számára, s ugyanaz szükséges minden közös vállalkozás és az erők összefogásának sikeréhez, ami nélkül pedig az apostoli munka sem lehet termékeny. Ismételten kérjük azért a derék mexikói katolikusokat, szeressék és gyakorolják az engedelmességet és a fegyelmet. Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak és hódoljatok nekik, mert ők őrködnek, mint akik számot jognak adni lelketekért. 1 Szíves legyen az engedelmesség és mozgósítsa a legjobb erőket. Aki kelletlenül és kényszeredetten engedelmeskedik, s belső méltatlankodását keserű bíráló szavakba önti elüljárói és munkatársai ellen s minden ellen, ami saját kívánságaival ellenkezik : az távoltartja az Isten áldását, megtöri a fegyelmet és rombol ott, ahol építeni kellene. Az engedelmesség és fegyelem mellett fölemlítjük még az egyetemes szeretet egyéb kötelességeit is, amelyekről Szent Pál apostol az imént már idézett, az efezusiakhoz írt levél 4. fejezetében szól s amelyek a katolikus akció tagjainak életszabályul szolgálhatnak : Kérlek titeket én, aki fogoly vagyok az Úrban, éljetek méltó módon . . . teljes alázatosságban, szelídségben és türelemben. Szíveljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani az egyetértést a béke kötelékével, egy test és egy lélek*. 2 Kedves mexikói fiainkat, akikre pápaságunk egész idején főpásztori gondjaink és aggodalmaink legjavát áldoztuk, még egyszer szívünk mélyéből egységre, szeretetre és békére intjük a katolikus akció tevékeny apostolkodásában, amely Mexikónak visszaadja Krisztust és meghozza az anyagi boldogulást is. Kívánságainkat és imáinkat mélységes tisztelettel helyezzük a ti mennyei pátronátok lábai 1 Zsid. 13, 17. 2 Ef. 4, 1—4.