Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1937

szert követitek. Azért atyai tetszésünket nyilvánítjuk afölött, hogy gondosan megválogattátok és alaposan iskoláztátok az alkalmas munkatársakat, akik példával és szóval élesztik a jámborságot és az apostoli buzgalmat az egyes egyházmegyékben és a plébániákon. Az ilyen munka kerüli a nyilvánosságot és a hangoskodást, hanem csendben termeli az örvendetes eredményeket és érleli a gyümölcsöket ; a földbe vetett magként titokban hajtja gyökereit s lassan nő virágzó és terebélyes fává. A megfelelő lelki képzettség és a bensőséges lelkiélet megóvja majd világi munkatársaitokat a hirtelen veszélyektől és az eltévelyedéstől. Mert ha átértik a katolikus akció végső célját, amely a Szentírás szava szerint az, hogy keressétek először az Isten országát,

1 azaz a lelkek megszentelését : akkor nem fenyegeti őket többé a veszély, hogy másodrangú és közvetlen céloknak nem rendelik alá az elveket, s nem felejtik el, hogy a végső cél után következnek rangsorban a szociális, gazdasági célok, valamint a szeretetművek is. Erre tanított minket példájával az Űr Jézus Krisztus, mert amikor a testi betegségeket gyógyította, a természetes életszükségletekről gondoskodott és isteni szívének irgalmasságát kiöntötte mondván : Szánom a sereget ... ha étlen bocsátom haza őket, ellankadnak az úton,

2 mindig hivatásának végső célját tartotta szem előtt, azaz mennyei Atyjának dicsőségét és a lelkek örök üdvösségét. A katolikus akció természetesen nem hanyagolhatja el a szociális tevékenységet, amely az igazságosság és a szeretet törvényeit igyekszik megvalósítani és utat nyit a tömegek lelkéhez, amikor testi szükségleteikről gondoskodik és a szegények nyomorát enyhíti. Ezt mi és boldogemlékű elődünk, XIII. Leo pápa ismételten ajánlottuk. Azonban, ha a katolikus akció föladatához tartozik is a szociális működés irányítására alkalmas vezetőket nevelni, akik a gyakorlatban a pápai körlevelekben foglalt elvekhez és törvényekhez igazodnak, mégis gondosan óvakodjék tisztán technikai, pénzügyi és gazdasági vonatkozásokba keveredni s azokért felelősséget vállalni, mert az ilyenek célkitűzésein és illetékességén kívül esnek. Az Egyházat gyakran érő megszólás1 Luk. 12, 31. 8 Márk 8, 2—3. sal szemben, hogy közömbös és tehetetlen a szociális kérdések megoldása terén, szakadatlanul azt kell hangoztatni, hogy az Űr Isten hathatós segedelmével egyedül az Egyház tanítása és munkája hozhat gyökeres orvoslást az emberiséget gyötrő legsúlyosabb bajokra. Rajtatok áll — s a komoly akaratról már bizonyságot szolgáltattatok — a termékeny elvekből a biztos útmutatást levezetni a nehéz szociális kérdések megoldására, amelyek hazátokat nyugtalanítják. Ilyen kérdések az agrárreform, a nagybirtokok korlátozása, a munkások és munkáscsaládok életszintjének emelése és javítása. Bár az emberi személy veleszületett és törzsökös jogait a lényeg erejéig föltétlenül tiszteletben kell tartani, mint például a magántulajdonjogot, mégis föl kell emelnetek szavatokat, hogy a közjó néha megköveteli ezeknek a jogoknak némi korlátozását, s most gyakrabban kell a szociális igazságosság törvényét alkalmazni, mint a múltban. Az emberi személyiség méltóságának megvédése céljából néha kötelességünk fölfedni és kifogásolni az emberhez méltatlan és igazságtalan életföltételeket. Mégis az ilyen esetekben szigorúan óvakodjunk, hogy a nép bajainak orvoslása címén az erőszakot ne helyeseljük, vagy a társadalmi viszonyok gyors és forradalmi átváltoztatását ne szolgáljuk, amiből nagyobb bajok származnak, mint amilyeneket gyógyítani akartunk. A társadalmi kérdésekkel foglalkozva föltétlenül különös figyelemmel lesztek a szegény munkások sorsa iránt, akik a hithagyás jutalmául ígért anyagi előnyök ígéretétől elcsábítva az Istentől és az ő Egyházától gyakran elpártolnak. Ha a munkásokat szívből szeretitek — s tényleg különös módon kell szeretni őket, mert munkás életükkel a szakadatlanul munkálkodó isteni Mesterhez nyilvánvalóan hasonlók: —akkor nemcsak anyagi, hanem lelki segítséggel is támogatásukra siettek. Egyrészt azon kell lenni, hogy az ő érdekükben a kiegyenlítő és a társadalmi igazságosság érvényesüljön, amely a proletárok életszintjének emelését mindenképpen szorgalmazza. Másrészt a vallásban lelkierőt és vigasztalást kell nyújtani nekik, mert nélküle a legalacsonyabb anyagimádásba süllyednek. Ugyancsak nehéz és sürgős kötelességtek vallási és gazdasági segítséget nyújtani azoknak, akik nálatok campesinos néven ismeretesek, s általában azoknak a fiaitoknak, akik többnyire