Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1937

XI. PIUS PÁPA APOSTOLI KÖRLEVELE A MEXIKÓI SZÖVETSÉGES ÁLLAMOK ÉRSEKEIHEZ, PÜSPÖKEIHEZ ÉS EGYÉB FŐPAPJAIHOZ, AKIK AZ APOSTOLI SZENTSZÉKKEL BÉKÉBEN ÉS KÖZÖSSÉGBEN ÉLNEK A KATOLIKUS VALLÁS HELYZETÉRŐL MEXIKÓBAN. Tisztelendő Testvérek ! Üdvöt és apostoli áldást. Jól tudjuk és atyai szívünk vigasztalására szolgál, hogy ti, a papjaitok és a mexikói hívek legtöbbje állhatatosak vagytok a katolikus hit megvallásában és szembeszálltok azoknak gonosz csalárdságával, akik az Úr Jézus Krisztus vallásának isteni fönségét vagy egyáltalán nem, vagy csupán ellenségeinek rágalmaiból ismerve azt a megtévesztő látszatot akarják kelteni, hogy nem valósíthatják meg a népjóléti reformokat, ha nem nyomják el a lakosság többségének vallását. Sajnos, az Isten és Krisztus kisszámú ellenségeinek mégis sikerült sok lanyha és félénk hívőt behálózni, akik a lelkiismeret titkos magányában imádják ugyan az Istent, de emberi tekintetből vagy földi rossztól való félelemből legalább külsőleg bűntársak lesznek annak a népnek elkereszténytelenítésében, amely a vallásának köszönheti legnagyobb dicsőségét. A minket mélyen lesújtó hithagyások és gyöngeségek láttára annál inkább dicsérjük és értékeljük annak a számtalan hívőnek szilárd ellenállását, keresztény életét és bátor hitvallását, akiket ti — Tisztelendő Testvérek — és veletek együtt a papjaitok lelkipásztori gondossággal és ragyogó életpéldával tanítani és vezetni meg nem szűntök. Ez megerősít a sok keserűség közt és megszilárdítja bizalmunkat a mexikói egyház jövőjében. Nem veszhet el az az egyház, amelyet akkora hősiesség éltet és annyi kiváló lélek imádsága és szenvedése támogat. Sőt fokozott erőben és egészségben fog fölvirágozni. Hogy újraélesszük bennetek a bizalmat a jó Isten segítségében és bátorítsunk titeket a buzgó keresztény életben való kitartásra : ezt a levelet intézzük hozzátok, amelyben figyelmeztetünk titeket, hogy a mostani körülmények és nehézségek közt a keresztény megújulás leghathatósabb eszköze nálatok is elsősorban a papok életszentsége, másodsorban pedig a világiak gondos kiképzése abból a célból, hogy résztvehessenek a papság apostoli munkájában, ami kiválóan szükséges éppen Mexikóban a nagy távolságok miatt és más közismert okokból. Gondolatunk először is azok felé száll, akiknek hivatása, hogy a világ világossága, a föld sava, a hívők tömegének erjesztő kovásza legyenek, azaz a papjaitok felé. Tudomásunk van róla, mekkora szívóssággal és mily nagy áldozatok árán gondoskodtok a papi hivatások kiválasztásáról és szaporításáról hihetetlen nehézségek között, mert meg vagytok győződve, hogy ez a mexikói egyház jövőjének fontos, sőt legfontosabb életkérdése. Mivel pedig most a ti hazátokban a papnöveldék rendes és békés működést nem fejthetnek ki, kispapjaitok számára az örök városban, az amerikai latin kollégiumban tágas és barátságos otthont találtatok, amely már igen sok érdemes papot nevelt tudományban és erényességben s munkáját most is folytatja. Ez az intézet a kiváló működése miatt különösen is kedves Nekünk. Azonban igen sok esetben lehetetlen a növendékeket Rómába küldeni. Azért azon voltatok, hogy a szomszédos nagy nemzetnél vendéglátó menedékhelyet szerezzetek. Fogadjátok szerencsekívánatainkat a dicséretes vállalkozáshoz, amely nagy örömünkre már sikeres megoldást nyer. Ismételten köszönetet mondunk mindazoknak, akik irántatok bőkezűek voltak a vendéglátásban és a segítségben. Bensőséges atyai szeretettel ismételjük előttetek azt a határozott akaratunkat, hogy Ad Calholici Sacerdotii körlevelünket megfelelően is-