Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1937

— 25 — a figyelembevétele mellett kell eljárni, amelyek a bíróság előtti végrehajtási eljárás szabályaiban mutatkozó, előbb már említett hézagot kitölteni alkalmasak. A K. K. H. Ö. 40. §-ának a második és harmadik bekezdésben felvett és az 1925 : VII. t.-c. 28. §-ának a rendelkezésével egyező szöveg szerint: „A községek (városok) által beszedett és azoknak pénztárában levő közadókat sem a helyhatóságnak, sem az államkincstárnak, sem az együttesen kezelt közadóknál érdekelt más hatóságnak (hivatalnak, testületnek, intézménynek) magánjogi tartozásáért végrehajtás alá vonni nem lehet. A második bekezdésben foglalt rendelkezés az állami pénztárak által beszedett és azok pénztáraiban levő közadók összegeire is vonatkozik". A most idézett szövegben azonban nincs rendelkezés arra az esetre, ha a közadót a szolgáltatásra kötelezett még be nem fizette. Ennek a kérdésnek elbírálásánál figyelembe kell venni, hogy a szolgáltatás közadó jellegét nem a beszedés, illetve befizetés ténye, hanem a követelés közjogi alapja, címe és célja adja meg. A közadóként fennálló követelés (közszolgáltatás) jellegének azt a következményét ugyanis, hogy a behajlása nem történhetik másként, mint közadók módjára, vagyis csakis a közigazgatási hatóságok előtti eljárás során, a vonatkozó szabályok éppen a közadók befizetésének az elmulasztása esetén szabják meg, nincs tehát elfogadható indoka annak, hogy a lefoglalhatóság szempontjából különbség tétessék a már beszedett és még behajtás előtt álló adókövetelés között, annak ellenére, hogy az alapjuk és rendeltetésük azonos. A közadónak bírói végrehajtás útján történt lefoglalása esetén ennek a foglalásnak hatályát nem is lehet biztosítottnak tekinteni, mert ez a bírósági intézkedés egyrészt a szolgáltatásra kötelezett fél elleni közigazgatási behajtást nem akasztja meg, másrészt a bírói letiltás a bíróságok és közigazgatási hatóságok között a lehetőleg elkerülendő hatásköri összeütközést vonja maga után. A Hatásköri Bíróságnak az ilyen esetekre vonatkozó döntései értelmében pedig az egyházi adó behajtására a közigazgatási végrehajtás szabályai az irányadók (pl. 1955. Hb. 46. sz.) és nincs befolyással a közigazgatási hatáskörre az sem, ha végrehajtási letiltás folytán a behajtásra kirendelt ügygondnok lép fel (1926. Hb. 51.), amiből az is következik, hogy a behajtásra kirendelendő ügygondnok bírói határozatfal nem jegosítható fel sem arra, hogy, a közadótartozás behajtását a rendes bíróság előtti peres eljárásban szorgalmazza, sem arra, hogy a követelésnek közadó módjára leendő behajtását és közadóként való kezelése helyeit annak bírói letétbe helyezését az illetékes közigazgatási hatóságnál kérhesse. Az előadottakból tehát nyilvánvaló, hogy az egyházközségi adó, az egyházközség ellen magánjogi címen harmadik személyt megillető követelés kielégítésére bírói végrehajtás útján abban az esetben, ha az adószedésre jogosult egyházközség a törvényben bevelt vallás gyakorlására alakult, le nem foglalható. Kelt a m. kir. Kúria közpolgári ügyekben alakított jogegységi tanácsának az 1937. évi június hó 11. napján tartott ülésében. . A bíboros hercegprímás Úr Ő Eminenciája a KTIA-ba utalt beíratási díjakból az 1936. okt. 31-ig befizetett díjak 75

0/o-ául 1026 41 P l utalt vissza kiosztandó segélyül. Az érdekelt tanílók a Circ. 1933-ban 450/1933. isk., illetve 452/1933. isk. sz. a. közölt rendeletekben foglaltak értelmében nyújtsák be pályázatukat az egyházmegyei tanfelügyelői hivatalnál. Megjegyzem, hogy a pécsi Haladás nyomdának e célra alkalmas 2 nyomtatványa a kérelem előterjesztését lényegesen egyszerűsíti. A nyomtatvány kapható az Árpád R. T-nál is. A nm. V. K. M. 38.700/1936. V. 1. sz. a. kelt rendeletére való hivatkozással, melyben a közvetlen hatósága alá tartozó népiskolák tanítóinak minősítési lapjai tárgyában intézkedik s az 1913. XVI. t. c. 10. §-ára való hivatkozással hasonló intézkedés megtételére felkért, elrendelem, amit egyébként már f. é. 342/1937. isk sz. körrendeletemben is elő írtam, hogy a hivatkozott minősítési lapot (a szerzetestanítónőket kivéve) minden igazgató és tanítóra nézve ki kell állítani s 4 példányban az egyházmegyei tanfelügyelői hivalalba felterjeszteni. A minősítési lapok kiállítására nézve idézem a fent hivatkozott rendelet következő pontjait: 6. A minősítési lapokat minden 0-sal és 5-sel végződő év február 15-ig, illetve március 51-ig újból hasonló módon kell kiállítani és felterjeszteni. Az időközben bekövetkezett változásokat minden év március hó 51-g külön is jelenteni kell. 7. A minősítés körül az igazgatónak a legnagyobb gondossággal kell eljárnia. A minősítési lapoknak csak A, B, C. lap. . i .' •i jW 1 J^lmbhS -5Í>' nojínfüíi -niWüyn AM 758 isk. sz. KATIA. segélyek. J021Ü5Jí. sz. Minősítési lapok beküldése tárgyában rendelkezés.