Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1937

— 11 — lepő hitére, aki Kafarnaum egyik utcájában könyörgött az Úrnak, hogy otthon sinylödő nagybeteg szolgáját gyógyítsa meg egyet­len szavával. 1 8 Ki ne látná lelki szemeivel a naimi itjút, akit Jézus már a koporsóból -támasztott életre s adott vissza könnyező anyjának? 1 9 S ki előtt ne állna szent Péter alakja, aki a tengeren — Tiberiás körül az Úr szavaira kiveti hálóját s míg egész éjszaka semmit sem foghatott, most egy­szerre két hajórakományt fog be hálóival s leborulva Krisztus lábaihoz, így kiált fel hozzá: >Menj ki tőlem Uram, mert bűnös ember vagyok.« 2 0 De nemcsak ezekben, hanem sok más hasonló esetben ugyanilyen módon mutatta ki az Úr az ő szeretetét a falu, a vidék s az ő népe iránt. Arra is emlékszünk, hogy mikor a he­gyes Júdeában vagy a szent városban ki­merült a sok tanítás, vagy inkább a rossz­szándékú gáncsoskodás miatt, ki-kiment a kies Bethánia egy csendes házába, Lázár családjához, hogy ott megpihenve új erővel folytathassa megváltói útját. És hogy ezt a villát és Lázár családját mennyire ked­velte, megmutatta később, főképen azáltal, hogy előre megmondotta Lázár elvesztését s pár napra rá kiment oda tanítványaival, hogy a harmadnapos halottat kihívja a sírból, vagyis feltámassza. Benső szeretetét igazolta az is, hogy mikor a sírboltot meglátta és Lázár testvé­reit zokogni hallotta, O maga is mélyen megrendülve könnyeket hullatott. 2 1 Különleges szeretetét igazolja az is, hogy midőn a feltámadás után el akart búcsúzni tanítványaitól, elvezette őket még­egyszer e helyre s felemelvén kezét meg­áldotta őket. „És lőn, mikor megáldotta őket, elvált tőlük és mennybe viteték." 3 2 így szerette Krisztus akkor a vidéket és annak falvait. És vájjon manapság mit érez irán­tuk? Nyugodtau mondhatjuk, hogy az a megkapó isteni szeretet ma is ép úgy do­bogtatja szivét, mint 1904 esztendő előtt. Jézus Szent Szivének csodás szeretete nem hűlhet ki soha. A falu értéke, a vidék kin­csei és az a hivatás, mely őket illeti, ma is azonosak. Csupán egy körülmény látszik megváltozni. A falu békéje, rendje, bizton sága, régi lelkülete az utóbbi évtizedek alatt mindjobban megingott. Gonosz táma­18 Máté 8. 5—10. — Luk. 7. 11-17. — 2" Luk. 5. 6-8. — 2 1 Máté 11. 27., Márk 11. 11., Luk. 50., „Ján. 11. 1—18. - 22 Luk. 24. 51. dások pergőtüze éri a magyar falut is és ezek miatt súlyos aggodalmak gyötrik a sziveket. A féltő szeretet, mely Jézus Szent Szivét irántunk áthatja, ilyenkor növekszik. Megsebzett szivéből új láugok csapnak ki s a szenvedő istenember vértelen ajkai újra ezt suttogják: „Én népem, én népem, mit vétettem neked." 2 3 Pár év óta egy lelkes mozgalom vo­nul végig az egész országon s azt a célt tűzte ki, hogy a magyar falvak sajátos, művészi, népi értékeit megmenti és nap­világra hozza. Amit hímzés, festés, fafara­gás, vagy más tudás terén népünk Isten­áldott művészi ihlete eddig létrehozott s amit a modern kor gyárias szelleme már­már végveszéllyel kezdett fenyegetni, azt most megtisztítva, üde szépségében újra kitermelik s évről-évre szemünk elé tárják. És ez a mozgalom bámulatos sikereket ért el, mert a falvak gyöngyös bokrétái, me­lyek mindezt itthon és külföldön be szok­ták mutatni, a romlatlan népi lélek és népi művészet legszebb kincseivel jelennek meg a közönség előtt. Az igaz művészet virágai pedig méltán hatnak ma is az egész vilá­gon. Öröm és büszkeség tölti be szivünket, midőn népünk eme nagyarányú sikereit lát­juk, mert az őstehetség, a művészi ihlet s az élniakarás mutatkozik bennük. Ámde ilyen értékeket nem minden vi­déken és nem minden néprétegnél látunk, de ha találnánk is, ezek a megkapó, szemet kápráztató, lelket vidámító népi sajátságok csak rövid ideig, földi viszonylatra s e röpke életre szólhatnak és szólnak. Ezeken túl olyan bokrétákra, olyan értékekre, olyan ihletekre van nekünk szükségünk, melyek minden parányi faluban, minden népréteg­nél, sőt minden lélekben egyformán meg­vannak, vagy ha nincsenek meg, igen köny­nyen előállíthatók. És ez a lelkeknek a leg­szebb erények gyakorlása által olyan bok­rétákká való kiképzése, melyek révén a lel­kek Istennél állandó értéket, örök kedves­séget, az emberek tiainál pedig igaz meg­becsülést és nemes vonzalmat szereznek maguknak. Bízvást elmondhatjuk, hogy ez a nagy munka minden fáradságot méltán megérde­mel, mert vele s általa minden ember, min­den falu és minden közösség nyugodt egyensulyú és tiszta életet biztosít a földön 23 Mik. 6. 3. Hazánk falvainak erény­bokrétái.

Next

/
Thumbnails
Contents