Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1937

vei. Ezek között első a falu temploma. Első nemcsak azért, mert az Isten háza átlag a legnagyobb az emberek házikói között, hanem főleg azért, mert a józan falusiak előtt ez a legfontosabb az egész községben. Fontos az a ház is, amelyben születtünk s melyben gyermekkorunk pillangós évei gyor­san leperegtek, de fontosabb az Isten szent háza, melyben lelkünk a keresztség szent­sége által polgárjogot kapott az Ő országára. Fontos a házikó, melyben testünk a jó szü­lők gondossága és munkássága által ruhát és ételt kap, míg azokról kis korunkban képtelenek volnánk magunk gondoskodni, I de sokkal fontosabb az a szent hely, ahol Krisztus teste és az ő szent vére táplálnak bennünket, nem egy-két órára, nem is csu­pán e földi életre, hanem egyenesen az örök életre. 9 Fontos az a hely is, hol a letört testi egészséget, alapos vizsgálat, alkalmas kezelés és figyelmes kiszolgálás által helyre állíthatják, mint a kórházakban, ámde még fontosabb az Isten temploma és a bünbánat­nak ama helyisége, hol a bűnök rabláncai között halálra vált lelket gyógyítja meg maga a Teremtő szolgájának feloldozásá­ban. Itt állunk be a Szentlélek leventéi közé a bérmálás szentségének felvétele által, itt tesznek szent esküt az élet útjára közösen induló keresztény hitvesek s innen indul maga az Ur Isten beteg szolgáinak vigasz­talására, ha a testi erők múlófélben vannak és a lélek elszakadni készül töldi tömlöcétől. Hasonló nagy kincse minden kis falu­nak az ő iskolája. Az iskola az a szent hely, ahol minden apró emberkének naggyá kell nőnie. Naggyá kell nőnie lélekben, tu­dásban, kézi ügyességben, az örökkévalók és a földi dolgok megbecsülésében. Tudjuk s tapasztaljuk, hogy a gyer­mek önmagától milyen tehetetlen. Ha a szülők nem nevelnék apró gyermeküket gonddal, szeretettel, önfeláldozással, vala­mennyi hamar elpusztulna. Ám ez a neve lés nemcsak ételt, italt és egy kis levegőt jelent a gyermeknek, melyektől a kis em­berke életben maradhat és ki is fejlődik, hanem többoldalú és olyan gondozást, hogy testben lélekben felkészüljön ama feladatra, mely rá az életben mindenütt várni fog, bárhova kerüljön. És ezt a nevelést, ezt a sokoldalú lélek- és testképzést a szülők nagy része nem képes megadni. Nem tudja meg­adni, mert vagy nincs ideje, vagy nincs » Ján. 6. 59. hozzá elég képzettsége. Ezért kell az isko­lának a szülők munkáját tovább folytatnia. Sok szegény gyermekben csupán az iskola ébreszti fel az emberi méltóság igazi tuda­tát, mely az embert magasra emeli a te­remtett világ minden lénye fölé. Ez az iskolának igaz feladata. Embert nevel a kicsiny gyermekből. Istenfélő, hazafias, em­berséges embert. Olyan embert, aki mindig tudja, hogy mivel tartozik a mindenség Teremtő Urának, magának az Istennek, földi hazájának, szüleinek, elöljáróinak, em­bertársainak. Az iskola megtanítja az embert arra is, miként állhatja meg az ember a helyét ebben a világban, a mai világnak társadalmi, gazdasági és egyéb harcaibau. E nélkül ugyanis az ember elmarad, sőt el is pusztulhat. Ma, mikor az emberek lét­száma mindegyre növekszik s velük nő a sokféle igény is, míg a föld és a nap meg­maradnak régi keretükben, ma nem elég az ősi módszerű pató-páloskodás, ma már több tudásra, nagyobb ügyességre s for­télyra van szükség, hogy élni és boldogulni tudjunk. Mindennek gerincét az iskola adja, mely ép ezért drága kincse minden falucs­kának. További nagy kincse minden érző s eszmélő falunak maga a temető. Nem a fü, fa, virág és a hantok miatt, melyek az ott pihenők porait szelíden befödik, hanem ama szent kapcsolat miatt, mit a falu te­metője az élők és holtak között mindenütt képvisel. A halál a kapu, a temető pedig az a nagy hid, melyen át az ember e tö­rékeny és röpke életből belép s átjut az örök életbe, mely boldog vagy boldogta­lan lehet, amilyenre t. i. töldi életünkben érdemet szereztünk. A temető tehát állandó intelem az örök életra, melyhez mi is min­den nappal közelebb kerülünk. A temető állandó kapocs is mindama lelkekhez, kiket itt a földön igazán szerettünk s akik min­ket immár megelőztek. A szépen gondo­zott temető-kert végül hitünk hirdetője, hogy van Isten és hogy a mi szeretteink, bár régen meghaltak, állandóan élnek, egyben biztos reményünk horgonya, hogy majd egy­kor velük együtt mi is feltámadunk. Hogy a falu eme nagy kincsei minden egyéb mellett elérjék céljukat, melyért lé­tesültek, viseljük gondjukat örömmel, szí­vesen, minden áldozatra készséges lélekkel, meglévén győződve, hogy mindezzel első sorban magunknak teszünk jót és saját lel­künket tesszük gazdagabbá.

Next

/
Thumbnails
Contents