Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1936

1936. É V I FŐEGYHÁZMEGYEI HlUATALOS KÖZLEMÉNYEK 6. szám. 2275. sz. Hitoktatás ügyében dekrétum és ennek kapcsán intézkedések tétetnek. A S. Congregatio Concilii 1935. jan. 12-én tette közzé „Provido sane consilio" kezdetű dekrétumát : De catechetica institutione impensius curanda et provehenda. A kongregáció rendelete az egész egyházra vonatkozólag szabályozza a gyermekek, az ifjúság és a felnőttek hitoktatását. A hitoktatás fontosságának és szükségességének megalapozására és annak megokolásaként a dekrétum Krisztus Urunk főpapi imájának szavaiból indul ki: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek Téged, az egyedül igaz Istent és akit küldöttéi, Jézus Krisztust". (Ján. 17. 3.) Ez a megismerés, mint az örök élet tartalma, főképen a hitoktatás által történik. Azért az egyház kezdettől fogva gondoskodott róla, hogy a hívek és első sorban az ifjúság megkapja az üdvösségre szükséges tanításokat a hitoktatás által. Az ifjúság hitben való kiművelésére és és vallásos nevelésére napjainkban még fokozottabb gondot kell fordítanunk, mikor más oldalról olyan korán, alaposan, minden eszköz felhasználásával és kitűnő módszerekkel gondoskodunk az ifjúság tanításáról és neveléséről. Ahol a hitoktatásra nem fordítanak ilyen különös gondot, ott beáll a hitközömbösség és még nagyobb bajok keletkeznek. X. Pius pápa 1905. április 15-én kelt „Acerbo minis" körlevelében nyíltan kimondja, hogy korunk hitbeli megfogyatkozásának főoka a hitoktatás és vallásos nevelés elhanyagolása, vagy teljes elhagyása. A boldog emlékű pápa nem is késett üdvös rendeletekkel a hitoktatás ügyét előmozdítani Még tovább ment XI. Pius dicsőségesen uralkodó Szentatyánk 1923. június 29-én kelt „Orbem Catholicum" kezdetű motu propriojával, amellyel megalapította a S. Congregatio Concilii keretében az officium catechisticumot. Ez szabályozza az egész egyházban a hitoktatói tevékenységet. A pápák rendelkezései nyomán a püspökök is azon voltak, hogy zsinatokon, katechetikai kongresszusokon szorgalmazzák a hitoktatás pontosabb végzését. Mindezek ellenére a vallásoktatás hatása és eredménye még sok kívánni 1 valót hagy hátra. A dekrétum a gátló körülményeket a következőkben jelöli meg: 1) A szülők közömbössége, akik részben saját vallási tudatlanságuk, részben a kenyér utáni hajsza miatt gyermekeik vallásos nevelésével semmit sem törődnek. 2) A vegyes házasságok, amelyek legtöbbször a szülők, majd a gyermekek vallási közönyére, nem ritkán vallástalanságra vezetnek. 3) A szertelen szórakozási vágy, amely a felnőtteket és az ifjúságot is hatalmába keríti, valamint a játék és sport, amely a vallásgyakorlattól elvonja őket. 4) Ragadozó farkasok ólálkodnak a nyáj körül: a különféle szekták, spiritizmus, kommunizmus, ateizmus és új pogányság mindent megtesznek a hit aláaknázására és kiirtására. Ugyanezt a célt szolgálja a nyiltan hivalkodó erkölcstelenség, a szíizi és házassági tisztaság tagadása, a szemérmetesség szépségének és értékének megvetése, a neomalthuzianizmus, válások stb. Majd a C.J.C. kánonjaiban a hitoktatásra vonatkozó rendelkezések hangsúlyozása után a következő útmutatásokat adja a dekrétum: a) A püspökök állítsanak fel Officium catechisticum dioecesanumot, amely az egész hitoktatási irányítsa, b) a püspökök nevezzenek ki alkalmas felügyelőket, a hitoktatás eredményességének ellenőrzésére, c) minden plébánián be kell vezetni a „Hitoktatás vasárnapja" intézményét. Ezen a napon a szentbeszéd a hitoktatás fontos és szükséges voltáról szóljon: a hívek a szent áldozást és imádságaikat a hitoktatás eredményességéért ajánlják fel. E napot nagy ünnepélyességgel üljék meg, d) a hitoktatás gyakorlatiasságára nagy gondot kell fordítani, e) minden hitoktató és hittanár iparkodjék magát tovább képezni. Elrendeli a dekrétum, hogy pontosan meg kell tartani az 1332. kánont: A plébános vasárés ünnepnapokon magyarázza meg a felnőtt