Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1936

— 7 — 1936. ÉVI FŐEGYHÁZMEGYEI HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK 3. szám. 910. sz. Böjti szózat. Krisztus szeretete a kicsinyek s a betegek iránt. Tisztelendő Testvéreim és Kedves Híveim! Nincsen emberi szív, melyet meg ne hatna az a gyengéd, isteni szeretet, mellyel az Úr Jézus főleg a gyermekek iránt viseltetett. Ennek egyik kimagasló példája és ténye az a jelenet is, melyet a Szentírás erre nézve tartott fenn számunkra. A napi tanítás fáradalma után az isteni Mester visszavonult egy kissé pihenni. Épen ekkor érkeznek azonban nagyobb számban anyák apró gyermekekkel, akik azt szeretnék, hogy a Mester rájuk tegye kezét és megáldja őket Ám a tanítványok kímélni akarván napi munkájában kifáradt Urukat, el akarják őket mindenkép terelni. Az Úr pedig meghallván az anyák esengő kérését, kisiet közéjük és szinte a szemrehányás hangján mondja övéinek: „Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket és ne tiltsátok őket, mert ilyeneké az Isten országa." 1 Az isteni Üdvözítő csodás szeretete nem lep meg bennünket, mert ez a szeretet természetes folyománya az Ő lényegének, amely lényeg épen a szeretet. Ezért mondja szent János apostol: „Szeretet az Isten és aki a szeretetben marad, az Istenben marad s az Isten őbenne." 2 S ezért mondja maga az Úr Jeremiás prófétája által: „Örök szeretettel szerettelek téged; azért vontalak magamhoz — könyörülvén." 3 Nem csoda hát, hogy az Isten mint tiszta szeretet különösebb módon vonzódott a tiszta, ártatlan gyermeki lelkekhez, akiket a bűn szele nem tudott még lesodorni az Isten kebléről. Ne higyjük azonban, hogy ez a szeretet, mely az ember lelkét oly mélyen megkapja, bármiként is lecsökkenti azt a szeretetet, melyet az Úr Jézus minden ember iránt tanúsít és érez, akiket Ő szentséges vérével egyformán megváltott. Krisztus Urunk szeretete minden ember iránt egyformán végtelen — nemcsak azért, mert Ő mindnyájunkért, közös váltságunkért ontotta szent vérét s áldozta életét, hanem már azért is, mert vele — mint Istenünkkel szemben minden ember gyermek. Ezek közt is van azonban sorrend, amelyet az szab meg, hogy kiki mennyire ura önmagának. S abban látjuk i Luk. 18. 16., Márk 10. 14. 2 Ján. I. 4. 16. a Jer. 51. 5. az örök Istennek végtelen jóságát, hogy minél szegényebb, kisebb, törékenyebb és ügyefogyoítabb e földön valaki, annál nagyobb szeretettel őrködik fölötte, főleg, ha az ember ezt meg is érdemli. Ezt hirdetik a próféták

4, erről zeng a zsoltáros éneke

5, s ezt mondja a Magnifical

6, az Isten anyjának győzelmi éneke: „A hatalmasokat levetette a trónról és a kicsinyeket felemelte. A szűkölködőket betöltötte jókkal és a gazdagokat üresen bocsátotta el." 7 Az az örök, isteni szeretet, mely a mi Megváltónk lánggal égő szívét teljesen betölti, első sorban tehát az ember-parányok, a kicsiny gyermekek s azután a megrokkant betegek és az aggok iránt tűnik szemeinkbe. Ezekért visszhangzik két ezer év óta az ő hívó szava: „Engedjétek hozzám . . Lássuk tehát, hogy ez kiket és mily módon illet. I. Ez a felszólítás első sorban azoknak szól, akik Isten akaratát, saját szivük vágyát s a természet rendjét is követve házasságra lépnek. Isten akarata általában az volt, hogy az emberi nem, melyet megalkotva e földre helyezett, folyton szaporodjék. Ezért mondta az Úr az első embernek: „Növekedjetek és sokasodjatok." 8 Hogy azonban ez az ő szándéka megfelelő módon érvényesülhessen, szent Pál szerint egy férfi és egy nő közös akarattal sírig tartó szövetségre lépnek: „Ezért az ember elhagyja atyját és anyját és felesegéhez ragaszkodik; és ketten egy testté lesznek."

9 Ezt a fontos szövetséget pedig önkényesen megbontani senkinek sem szabad, amint az Úr Jézus szent Máténál maga hangsúlyozza: „Amit Isten egybekötött, ember el ne válassza." 1

0 Mindezt Isten azért a nagy célért akarta és akarja még ma is, melyet e szavakban fejezett ki már a teremtéskor: „Növekedjetek és sokasodjatok." A házasság legfontosabb java ugyanis a gyermek. Az a drága gyümölcs, melyről szent Ágoston — a keresztény házasságot ismertető tanítása során — olyan találóan mondja és hirdeti: „A gyermek megköveteli, hogy szeretettel fogadják, gyöngéden táplálják és vallásosan neveljék." 1

1 « Oz. 14. 4., Zak. 7. 10. * Zsolt. 81. 6 Luk. 1. 46. ? Luk. 1. 52—55. 8 Gen. 1. 28. 9 Ef. 5. 51., Máté 19. 5. w Máté 19. 6., Márk 10. 9. " S. Aug. De Gen. lib. 9. cap. 7. n. 12. Az élet kapuja.