Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1935

Index

— 8 — az életszentség érdemében is kimagaslók legyenek, akik a papirend fölvétele által a nép fölé kerülnek)).

1 A szentmiseáldozat, amelyben a szeplőtelen Bárány az áldozat, aki elveszi a világ bűneit, elsősorban megköveteli a paptól, hogy életszentséggel és erkölcsi tisztasággal lehetőleg minél kevésbbé méltatlannak mutassa magát az isteni Fölség előtt, akinek naponkint fölajánlja a legméltóságosabb imádandó áldozatot, az irántunk való szeretetből testté lett isteni Igét. «Lássátok, mit cselekedtek, és utánozzátok, amit kézzel fogtok»

2 inti az Egyház a fölszentelő püspök szavaival közvetlenül a papszentelés előtt a szerpapot. Azután a pap az isteni kegyelmek osztogatója, a szentségek pedig a kegyelmek forrásai. Menynyire méltatlan dolog, ha éppen a kegyelmek osztója nem bírja ezt a drága kincset, vagy azt kevésbbé becsüli, esetleg hanyagul őrzi. Továbbá a pap tartozik a hit igazságait tanítani. Már pedig a vallásoktatás csak akkor eredményes és hatásos, ha a tanító erényes élete mint példakép kapcsolódik hozzá — ama közmondás szerint: a szó indít, a példa vonz. A papnak kell az evangéliumi törvényeket hirdetnie. De ha akarja, hogy akik a törvényt hallják, meg is tartsák, az isteni kegyelem segítségén kívül semmi sem támogatja annyira a célja elérésében, mint ha a nép látja, hogy a szent igazságok hirdetője az általa hangoztatott törvényeket saját életében buzgón követi. Az okot világosan kifejti Nagy Szent Gergely pápa : «Az a szó könnyebben behatol a hallgatók szívébe, amely mellett a beszélő példája is tanúskodik, mert amit ez szóval tanít, azt szemléltetéssel is a teljesüléshez segíti».

3 így cselekedett a Szentírás tanúsága szerint az isteni Megváltó is, aki «kezdettől fogva cselekedett és tanított)).

4 Őt a népsokaság tomboló lelkesedéssel fogadta nem annyira azért «mert soha ember így nem beszélt, mint ez az ember»,

5 inkább azért, mert «mindent jól cselekedett)).

6 Ellenben akik «mondják és nem teszik», hasonlók az írástudókhoz és farizeusokhoz, akiket Krisztus az általuk jogosan hirdetett Isten igéje tekintélyé1 Summ. Theol. Suppl. q. 35. a I. ad. 3 m. 2 Pontificale Rom. 3 Ep. lib. 1. ep. 25. 4 Ap. cs. 1, 1. 6 Ján. 7, 46. 6 Márk 7, 37. nek sérelme nélkül megfeddve, így intett a hallgatósága előtt: «Mózes székébe az írástudók és farizeusok ültek. Mindazt tehát, amit mondanak nektek, tartsátok meg és tegyétek; de tetteik szerint ne cselekedjetek)).

1 Minden, aki saját élete példájával nem mutatja, amit szavával nyújt, az a másik kezével lerontja, amit egyik kezével épít. Viszont a jó Isten bőségesen megáldja az evangélium ama hirdetőinek fáradalmait, akik elsősorban saját életük megszentelésére törekszenek. Verejtékük nyomán kikelnek és megnyílnak a virágok, megduzzad és beérik a gyümölcs. Majd az aratás napján ((örvendezéssel jőnek, hozván kévéiket)).

2 Súlyos és veszedelmes tévedés volna, ha a pap hamis túlbuzgóságtól elragadtatva elhanyagolná saját megszentelését, hogy egészen belevesse magát papi tisztének bármennyire dicséretes külső munkáiba. Ezzel kockáztatná saját örök üdvösségét, amitől a nemzetek apostola is féltette önmagát : ((Megsanyargatom testemet és szolgaságba vetem, nehogy míg másokat tanítok, magam valamikép elvetésre méltó legyek».

3 De ha nem is veszti el az Isten kegyelmét, mindenesetre elmarad tőle a Szentlélek Úristen sugallata, amely pedig csodálatos erőt és sikert biztosít a külső lelkipásztori munkának. Egyébként, ha az összes keresztényeknek szól a parancs : «Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes»,

4 akkor elsősorban a papoknak kell az isteni Mesternek ezt a parancsát magukra érteniök, mert már hivatásuknál fogva is az Ür Jézus tökéletesebb követésére kötelesek. Ugyanezért az Egyház külön törvényben is kötelezi erre a klérus minden egyes tagját: «A klérus tagjai tartoznak a világiaknál szentebb benső és külső életet élni s a világiaknak erényességben és jócselekedetekben példát mutatni».

5 5 mivel a pap «Krisztus követségében jár»,

6 úgy kell élnie, hogy önmagáról is elmondhassa az apostol szavait: «Legyetek az én követőim, mint én is Krisztusé)),

7 úgy köteles élni, mint második Krisztus, aki tündöklő erényeivel az egész emberiség előtt világított és világít. 1 Máté 23, 2—3. 2 Zsolt. 125, 6. 3 I Kor. 9, 27. 4 Máté 5, 48. 6 Cod. J. C. can. 124. 6 II Kor. 5, 20. 7 I Kor. 4, 16. 11, 1.