Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1935

Index

— 5 — sával, de tisztelettudó csodálkozással : «Kicsoda ez, aki még a bűnöket is megbocsátja?))

1 Maga az Űr Jézus Krisztus — az Isten és ember, akinek igenis volt és van «hatalma a földön a bűnök megbocsátására))

2 adta a hatalmat az ő papjainak, hogy az isteni irgalmasság bőkezűségével a bűnbocsánat után sóvárgó emberi lelkek szükségletét kielégítse. Mert kimondhatatlan vigasztalás minden bűnösnek, aki érzi a lelkiismeretfurdalást és a bűnbánatot, hogy fülével hallhatja az Isten nevében meghozott ítéletet: «Én téged föloldozlak bűneidtől». Nem kisebbíti az Istennek ezt a nagy jótéteményét, hogy a bűnösnek az ítéletet olyantól kell hallania, aki maga is köteles azt más paptól kérni, hanem inkább még növeli. J^ert így jobban megnyilvánul, hogy inkább az Isten keze működik, mint az emberé. Erre vonatkozólag idézzük egy nagy írónak szavait, aki a lelki dolgokban a világiaknál alig tapasztalható jártasságot szerzett: «Amikor a pap saját méltatlanságát és tisztének magasztosságát átérezve megrendülve teszi fejünkre fölszentelt kezeit, amikor megszégyenülve gondol rá, hogy ő az újszövetség vérének sáfára, mindannyiszor szerény ámulattal ejti ki az életet adó igéket, s bűnös ember létére a bűnöst föloldozza, mi lábai elől fölegyenesedve úgy érezzük, hogy nem aláztuk meg magunkat gyáván . . . Ember lábaihoz borultunk, aki Jézus Krisztust képviseli . . . leborultunk, hogy szabadok és Isten fiai legyünk.

3 A pap bűnbocsátó hatalma, amelyet külön szentség erejénél fogva kapott, nem mulandó és időleges, hanem állandó és örök, mert a lelkébe nyomott eltörölhetetlen jegyből származik, amelynél fogva annak mintájára, akitől a papi tisztet nyerte, «pap mindörökké)).

4 Bár emberi gyarlóságból vétkezhetik és önmagát beszennyezheti, papi jellegét a lelkéből soha ki nem törölheti. Különben is a papi rend szentségében nemcsak az eltörölhetetlen papi jelleget és a már fölsorolt fönséges hatalmakat nyeri el az Isten szolgája, hanem új és különleges kegyelmet, külön segítséget kap, s ha a kegyelmek benső ható erejével szabadakaratú elhatározásával is közreműködik, méltóan és bizalommal felelhet meg tiszte nehéz 1 Luk. 7, 49. 2 Luk. 5, 24. 3 Manzoni : Osservazioni sulla morale cattolica c. 18. 4 Zsolt. 109, 4. kötelességeinek és beteljesítheti azt a komoly hivatást, amelytől a katolikus papság legnagyobb hősei, mint Aranyszájú Szent János, Ambrus, Nagy Szent Gergely, Borromei Károly és sokan mások is rettegtek. Az ige és a szeretet szolgája. A katolikus pap Krisztus szolgája és Isten titkainak sáfára

1 az ige szolgálatában.

2 Mert az isteni Megváltó a pap elidegeníthetetlen jogává és mulaszthatatlan kötelességévé tette azt, mondván : «Elmenvén tanítsatok minden népet . . . tanítván őket megtartani mind, amiket parancsoltam nektek».

3 Jézus Krisztus anyaszentegyháza, az isteni kinyilatkoztatás őre és csalhatatlan magyarázója, az isteni igazságokat mindenfelé a papok útján terjeszti. Azt prédikálja, aki «az igazi világosság és megvilágosít minden e világra jövő embert».

4 Isteni bőkezűséggel szórja azt a magot, amely kicsi ugyan és az emberi bölcseség által megvetett, de a mustármaghoz hasonlóan hatalmas és mély gyökereket ereszt az emberek lelkébe, akik őszintén áhítják az igazságot, azután erős és nagy fává nő, úgyhogy a leghevesebb viharok sem dönthetik le.

5 A fékevesztetten szabados emberi elme változatos tévelyei és az emberi gonoszság szomorú erkölcstelenségei fölött kimagaslik az Isten egyháza, mint éjjel a hajókat irányító világítótorony. Az igazságtól minden irányú eltérést kárhoztat és a követendő helyes utat mindenkinek megmutatja. Jaj nekünk, ha az igazságnak ez a fényszórója, nem mondjuk, elalszik, mert az Jézus Krisztus csalhatatlan ígéretei miatt nem lehetséges, hanem világító sugarainak minden irányba szétszórásában akadályokba ütközik ! Nyilvánvalóan tapasztaljuk máris, hova süllyedt az emberiség, mert az isteni kinyilatkoztatást büszkén elvetette és a tudomány hamis örve alatt téves bölcseleti és erkölcsi elméleteket követett. S hogy a tévelyek és az erkölcsi romlás meredek lejtőjén még nem süllyedt mélyebbre, az is a keresztény igazság 1 I Kor. 4, 1. 2 Ap. cs. 6, 4. s Máté 28, 19—20. 4 Ján. 1, 9. 5 Máté 13, 31—32.