Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1935

Index

- 3 ményei és megnyugvásukat csak Istenben találhatják. Az ószövetségi Szentírásban Mózes isteni sugallat alapján alkotott törvényekkel szabályozza a papság teendőit, kötelességeit, szertartásait. Az isteni Gondviselés szemmel láthatólag egy nagy vezető eszmét akart a zsidó népnek még primitív lelkületébe belevésni, amelynek fénye rávetődjék történelmének minden eseményére, a törvényekre, méltóságokra és intézményekre: tudniillik az áldozatot és a papságot. Ennek kellett a messiásvárást minden lélekben fölkelteni; a reménynek, dicsőségnek, erénynek és lelki fölszabadulásnak hatóokává és forrásává válni.

1 Maga Salamon temploma, a pazar gazdagságú, fényes elrendezésű, ragyogó szertartásoktól ékes alkotás nemcsak azt a célt szolgálta, hogy az isteni Fölség földi hajléka legyen, hanem hogy minden szépségével azt a papságot és áldozatot fölmagasztalja, amely ugyan az igazinak csak árnyéka és előképe, mégis akkora titkot takart, hogy a győztes Nagy Sándor is meghajtotta homlokát a zsidó főpap szent személye előtt.

2 S az Úristen az istentelen Boldizsár király ellen haragra gyúlt, mert a templom szent edényeivel szentségtörően lakmározott.

3 Pedig az ószövetségi papság méltósága és dicsősége onnan eredt, hogy előképe volt az új és örök szövetség papságának, az Úr Jézus Krisztus — az igaz Isten és ember — vérével alapított papságnak. A nemzetek apostola a keresztény papság lényegéről, méltóságáról és hivatásáról röviden és tömören szólva azt az ércbe önthető mondatot írja le : «Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait)).

4 A pap Krisztus szolgája és eszköz az isteni Megváltó kezében, hogy folytassa Krisztus megváltó művét az idők végéig az egész emberiséget fölemelő isteni hatályosságban. Sőt a pap joggal nevezhető második Krisztusnak, mert Krisztus személyét képviseli ama küldetés alapján : «Amint engem küldött az Atya, én is küldelek titeket»

5 s a Mester programmját valósítja meg, amely az angyali ének szerint: «Dicsőség a magasságban 1 Zsid. 11. 2 Jos. Flav. Antiquit. lib. 13. c. 8. 3 Dan. 5, 1—30. 4 I. Kor. 4, 1. 5 Ján. 20, 21. Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek)).

1 Papi hatalom. Mint a tridenti szent zsinat tanítja, Jézus Krisztus az utolsó vacsorán alapította az újszövetségi papságot és áldozatot.

2 «A mi Urunk és Istenünk önmagát a kereszt oltárán a halál által a mennyei Atyának egyszer föláldozni akarta ugyan, hogy ezáltal örök váltságot szerezzen. Mivel azonban az ő papi mivolta a halállal meg nem szűnhetett

3 s mert kedvelt jegyesének — az Egyháznak — az emberi természet által megkívánt látható áldozatot akart adni, amelyben a kereszten egyszer bemutatott véres áldozat megújíttassék, annak emléke a világ végezetéig fennmaradjon

4 és hatása az általunk naponkint elkövetendő bűnök bocsánatára alkalmaztassák: az utolsó vacsorán, azon az éjszakán, amelyen elárultatott,

5 magát Melkizedek rendje" szerint való örök papnak nyilvánítván, saját testét és vérét a kenyér és a bor színe alatt az Atyaistennek föláldozta s ugyanazon színek alatt az apostoloknak nyújtotta, hogy magukhoz vegyék, s az apostoloknak, akiket akkor az újszövetség papjaivá avatott, valamint a papságban utódaiknak meghagyta, hogy azt az áldozatot ők is bemutassák. Parancsát e szavakkal közölte : «Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre)).

7 Ettől az időtől kezdve az apostolok és a papságban utódaik az isteni Fölségnek bemutatták a Malakiás próféta által megjövendölt tiszta áldozatot, amely miatt az Isten neve nagy a nemzetek között.

8 S ezentúl a földkerekség minden helyén, a nappal és éjjel minden órájában az idők végezetéig az Égnek állandóan bemutattatik. Valóságos áldozati cselekmény az isteni áldozat bemutatása s nem merő jelkép. Azért hatályos ereje van az emberi nemnek a bűnök által megbántott isteni Fölséggel való kiengesztelésére. «Az áldozattól megbékélt Isten a bűnbánat ajándékát és kegyelmet ad ; a vétkeket és a 1 Luk. 2, 14. 2 Sess. 22. c. 1. 3 Zsid. 7, 24. 4 I Kor. 11, 24. stb. 6 I Kor. 11, 23. « Zsolt. 109, 4. ' Luk. 22, 19. I. Kor. 11, 24. 8 Mai. 1, 11.