Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1934

Index

— 12 — keresztények, ha latin szertartású zarándokokhoz csatlakoznak, a latinok számára rendelt imádságokat használhatják, magánlátogatásnál pedig a saját vagy a latin imaszöveget egyaránt mondhatják. IV. Mivel egyes imádságokat a legméltóságosabb Oltáriszentségben jelenlevő Úr Krisztus előtt kell mondani, a templomokat és kápolnákat kijelölő főpásztorok legyenek rá figyelemmel, hogy oly templomokat és kápolnákat jelöljenek meg, amelyekben az Oltáriszentség állandóan őriztetik, vagy legalább is a látogatás végzésekor őrizhető. Ha különös helyi körülmények miatt ez nem lehetséges — ami leginkább csak missiós területen történhetik — akkor sem szabad a templomlátogatásnál egyetlen imádságot sem elhagyni. A szentségi Úr Jézus színe előtt parancsolt imádságokat az Oltáriszentség távollétében is a hívek intézzék lélekben hódoló szívvel az Oltáriszentséghez, hogy egyrészt kellő hálát adjanak az Oltáriszentség nagy ajándékáért, másrészt tőlüktelhető elégtételt nyújtsanak az Oltáriszentséget ért bántalmakért. Ilyen esetben a katholikus hitvallás a feszület előtt mondandó. V. A templomlátogatások megkönnyítése céljából a hívek a látogatásokat saját plébániájuk vagy egyházmegyéjük határain kívül is elvégezhetik, de mindig az illető hely számára szabályszerűen kijelölt templomokban. Megfelelő értelmezéssel a missziós területek híveit is megilleti ez a szabadság. VI. Amint az elmúlt évben Rómában volt, úgy határoztunk most is, hogy a hívek a teljes búcsút önmaguk és a holtak számára annyiszor nyerhetik el, ahányszor az előírt cselekedeteket elvégzik. Mégis úgy, hogy a másik búcsúért érvényes cselekedet nem végezhető addig, míg az előzőért megkezdett cselekedetek teljesen befejezve nincsenek. VII. Különleges körülmények közt élők érdekében a következőket határozzuk : 1. A tengerészek és a hajószemélyzet a hajókápolnában végezhetik a látogatásokat, ha abban misézni szabad. Ha nincs a hajón ilyen kápolna, akkor egyik kikötőhelyen bármely templomban teljesíthetik a látogatásokat az előírt imák elmondása által. 2. A helyi főpásztorok — meghatalmazott papok útján is — jogosultak azok számára, akik a látogatásokat az előírt módon bizonyos akadályok miatt nem végezhetik, a templomlátogatások számát csökkenteni, kevesebb templomot kijelölni vagy a látogatásokat az illetők életkörülményeinek megfelelő más ájtatosságokra és jócselekedetekre átváltoztatni. Ilyen értelemben akadályozottaknak tekinthetők a szerzetesnők, közös szabályok szerint élő harmadrendi nővérek, női intézetekben tartózkodó jámbor asszonyok, leányok a személyzettel együtt. Ugyanígy a monostori és szerzetszabályos rendek, amelyek inkább elmélkedő mint aktív életet élnek, amilyenek a trappisták, a kamalduli és karthauzi remeték. Továbbá a foglyok és rabok, valamint az egyházi és szerzetes férfiak, akik kolostorokban vagy más intézetekben javítás céljából tartatnak. Akadályozottak még a betegek és gyengélkedők, akár otthon, akár kórházakban tartózkodnak és az ápoló személyzet. Végül általában mindazok, akik bármiféle gátló ok miatt nem teljesíthetik a parancsolt látogatásokat. Kedvezményre igényt tarthatnak az olyan munkások is, amilyenekről múlt évi január hó 30-án kelt «Qui umbratilem vitam» apostoli rendeletünkben szólottunk és végül az öregek, akik hatvan évnél idősebbek. 3. Kevesebb látogatást szabhatnak a helyi főpásztorok és ezek meghatalmazottai a) az egyházhatóságilag jóváhagyott papi és szerzetes intézeteknek, b) egyesületeknek, jámbor társulatoknak és a katholikus célokat szolgáló világi egyesüléseknek, c) az intézetekben bennlakó vagy intézetekbe nevelés és tanulás céljából naponként vagy bizonyos napokon bejáró ifjúságnak, d) az összes híveknek, akik a plébános vagy megbízott helyettese vezetésével, vagy ahol plébánia nincs, bármely papnak vezetésével körmenetileg végzik a látogatást. Azonban a főpásztorok az összes itt fölsoroltak javára ama föltétel mellett csökkentsék a látogatások számát, hogy nyilvános körmenetben — esetleg jelvények vitele nélkül — látogassák a templomokat. 4. Ahol az utcákon a csoportos felvonulás bármily okból lehetetlen, a helyi főpásztor vagy meghatalmazottja úgy is csökkentheti a látogatások számát, hogy a hívek a templom kerítésén belül tartsanak körmenetet, vagy legalább is benn a templomban az összes egybegyűlt hívek ünnepiesen és közösen végezzék a látogatást. De a szentgyónás és az áldozás kötelezettsége alól a főpásztor és meghatalmazottja nem oldozhat föl senkit, kivéve azokat, akik betegség miatt egyiket vagy másikat el nem végezhetik. VIII. Az egyházjog értelmében kellően minősített gyóntató papoknak nyújtandó külön fölhatal-