Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1934
Index
11 1934. ÉVI FŐEGYHÁZMEGYEI HIUATALOS KÖZLEMÉNYEK. 3. szám. 356. sz. Böjti szózíit társadalmunk hullafoltjairól. Tisztelendő Testvéreim és Kedves Híveim! Ha egy súlyos ragály belemar az élő azervezetbe, az emberek arcán és a végtagokon gyanús kiütések szoktak mutatkozni. A himlő, a pestis, a szörnyű kolera és a mindezeknél ijesztőbb lepra is így szokott fellépni. S amint a gyilkos kór első tünetei megjelennek az áldozat képén, komoly aggodalom lesz úrrá mindenkin. Megrendül az egyes ember, félni kezd a család, izgalom fogja el a nagy társadalmat és közös erővel megkísérlik útját állni a romboló rémnek. Minél gyorsabb és minél komolyabb a közös fellépés, annál áldásosabb eredmény kiséri ezt a mentő munkát. Sok beteget szinte kiragadnak a halál torkából, míg az épek millióit megóvják a bajtól, így járunk el, valahányszor a testi életet fenyegeti egy-egy gyilkos járvány. Ma egy mindezeknél félelmesebb ragály kezdi pusztítani a modern világot: a lelkek fekélye. Ez abban nyilvánul, hogy a lélek becsülése, az örök értékek tudatos kultusza, az igaz Istennek, a-szellem — Istennek méltó tisztelete nemcsak ernyed és szinte elsorvad, hanem már számtalan lázadó is támad, akik folyton harcra ösztökélnek — ki akarván pusztítani a lélek fogalmát, az örök életnek hitét és eszméjét, sőt magát Istent is ebből a világból. És bár dőre, eszeveszett kísérletnek látszik minden oly törekvés, mely a világ Istenadta rendjét teljességgel felakarja dúlni, mégis csak látnunk kell, hogy a konok, erőszakos külső hatás folytán számtalan embertárs elveszti a fejét, behódol a gonosz kísértésnek, elnyomja a saját belátását s beáll az új világ csatlósai közé. Nem ismer magában s embertársaiban semmi mást, mint anyagot és testet, s ehhez igazítja az esze járását. Nem tud és nem akar e világon kivül semmit mást sem látni s ahhoz képest rendezi be arasznyi életét. Azért pedig, hogy őt ebben a földi életben misem korlátozza, tagadja az Istent, az örök szellemet és az ő uralmát, sőt gonosz gőgjében hadat üzen neki s az ő híveinek. Azóta, hogy Kriszlus Urunk, mint az Isten fia leszállott a földre, hogy mindent megváltson s a bűn által eltorzított rendet helyre igazítsa, ilyen felfordulás nem volt a világon. Az emberek jelentékeny része három fronton -küzd és hadakozik olyan alapvető tételek és igazságok ellen, melyek — bár nem esnek érzékeink alá — örök igazságok, melyek nélkül az igaz boldogság és az ember felsőbbrendű java el sem képzelhető. Ez a harc a kutmérgezés harca az emberi lélek, a biztos túlvilág és az Isten ellen. S mivel ez a sátáni küzdelem sok embert letört már, társadalmunk viharvert arcáról komor hullafoltok meredeznek felénk s intenek bennünket öntudatos önvédelmi harcra. „Éberek legyetek és vigyázzatok . . . a l mondja már Szent Péter első levelében. Vegyük tehát sorra ezt a három kegyetlen ostromot, mely mindnyájunk legszentebb javait akarja letörni, tőlünk elorozni. * * * Kedves Hívek! Szomorú jelenség, hogy az ember legszebb kiváltságát, mellyel minden teremtett lény fölé lett egykor rendelve, ő maga igyekszik megsemmisíteni. Isten gondolata s akarata szerint a látható világ ura s koronája ugyanis az ember. De nem teste után, melynek révén ő is egy láncszeme a muló világnak, hanem lelke által, mely őt felemeli a test, az érzékek és az egész mulandóság egyeteme fölé. ^Álkota tehát az Úr Isten embert a föld agyagéból és orcájára lehelé az élet lehelletét", 2 mondja a Szentírás. Aranyszájú szent Jánosnál pedig épen erre nézve ezeket olvassuk: „Isten az ember testét földből alakítá és életet adott annak az Istenhez hasonló halhatatlan lélek által." Vagy. mint a Szentírás tovább fejtegeti: „És teremté Isten az embert a saját képére ... férfiúvá és asszonnyá teremté őket. És megáldá i Pét. I. 5, 8. 2 Qen. 2, 7. Harc a lélek ellen.
