Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1932

Index

RÓtf. KATK, PLÉBANIA-HIVATAL °AIA-SZ. ISTVÁM. XI. PIUS PÁPA APOSTOLI KÖRLEVELE TISZTELENDŐ TESTVÉREIHEZ: AZ APOSTOLI SZENTSZÉKKEL BÉKÉBEN ÉS KÖZÖSSÉGBEN ÉLŐ PÁTRIÁRKÁKHOZ, PRÍMÁSOKHOZ, ÉRSEKEKHEZ, PÜSPÖKÖKHÖZ ÉS EGYÉB RENDES JOGHATÓSÁGÚ FŐPAPOKHOZ, AZ ÚR JÉZUS SZENTSÉGES SZIVÉNEK MEGKÉRLELÉSÉRŐL ÉS ENGESZTELÉSÉRŐL AZ EMBERISÉG MOSTANI NAGY NYOMORÚSÁGÁNAK IDEJÉN. Tisztelendő Testvérek ! Üdvöt és apostoli áldást. A krisztusi szeretet ösztönéből fölszólítottuk a katolikus Egyház fiait és az összes jóérzésű embereket a mult évi október hó 2-án kelt, «Nova impendeh kezdetű körlevelünkben a felebaráti szeretet és a jótékonyság keresztes hadjáratára, hogy a gazdasági válságból származó és az emberiséget mindenfelől szorongató nyomorúságon némileg enyhítsünk. Fölhívásunkat csodálatos és egyhangú lelkesedés, általános áldozatkészség és buzgóság követte. Ámde a bajok azóta mégis napról-napra növekedtek, a munkanélküliek száma majdnem mindenütt szaporodott. Mivel pedig a fölforgató elemek a bajokat saját pártcéljaikra kihasználják, a közrend folyton fokozódó veszedelemben forog s a polgári társadalmat komoly zavarok, sőt a teljes fölborulás is fenyegetik. Azért ugyanannak a krisztusi szeretetnek indítására ismét szólunk hozzátok — Tisztelendő Testvérek —, valamint híveitekhez és az egész világhoz azzal az intéssel, hogy az egyesített erők végső megfeszítésével igyekezzék mindenki az emberi társadalomra súlyosodó bajokkal, sőt a várható esetleg még szörnyűbb megpróbáltatásokkal minden rendelkezésre álló eszközzel szembeszállni. Napjaink szomorú kórképe. Ha figyelemmel kísérjük a földi nyomorúságok hosszú és keserves sorát, amelyek az eredeti bűn örökségeként az elbukott ember földi zarándoklásának útját szegélyezik, a vízözön óta alig találunk rá példát, hogy az emberiséget annyi és akkora csapások olyan súlyosan és általánosan sújtották volna, mint éppen mostanában. Mert még a legborzalmasabb nyomorúságok és csapások is, amelyeknek nyomai az egyes nemzetek történelméből és emlékéből soha ki nem törölhetők, csak hol ezt, hol amazt a népet érték. Most azonban az egész emberiséget fojtogatja a pénz drágasága és a gazdasági válság, mégpedig olyannyira, hogy minél inkább igyekszik magát kiszabadítani, annál jobban belebonyolódik a bajba. Már nincs egyetlen nemzet, állam, társadalom vagy család, amelyet a válság többé vagy kevésbbé, közvetlenül vagy közvetve nem szorongatna. Még azok a kevesek is, akik mérhetetlen vagyonuk mellett az emberiség sorsát tartják kezükben ; azok a kevesek, akik csillapíthatatlan nyereségvágyukkal nagyrészt a bajok okozói voltak vagy most is azok, elsősorban csúfosan elmerülnek s sokaknak vagyonát magukkal rántják az enyészetbe. Megrendítő módon beigazolódik az egész világon, amit a Szentlélek Úristen az egyes bűnösökről mondott: «Aki mi által vétkezik, az által bűnhődik)). (Bölcs. 11, 17.) Amikor a jelenkor szörnyű nyomorúságán siránkozunk, önkéntelenül is az Űr Jézus szentséges Szívének szánakozó szeretetét érezzük át a Mi csekélységünk mértéke szerint s ezekre a szavakra fakadunk : «Szánom a sereget». (Márk 8, 2.) A bajok gyökere. Még hangosabban kell siránkoznunk a szülő ok felett, amelyből a jelenkor sötét nyomorúsága fakad. Minden időben igaznak bizonyult a Szentlélek Úristennek szent Pál apostol szavaival kifejezett mondása, hogy «minden bajnak gyökere a kapzsiság.» (I. Tim. 6, 10.) De különösen is beigazolódik manapság. Mert, ugyebár, a földi javaknak az a mohó vágya, amelyet a pogány költő