Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1932

Index

egész zsinat; egy Celesztinus, egy Cyrill, egy a zsinat hite, egy az egész világ hite!))

1 Az eretnekség vezérének kárhoztatása. Amikor Nesztórius elítélésére és kárhoztatására került a sor, a zsinati atyák nem igénylik a jogot, hogy szabadon és a megelőzőleg történteket figyelembe nem véve hozzanak ítéletet, hanem világosan bevallják, hogy a római pápa végzése már köti és kötelezi őket. «A megállapítás után, hogy ő (Nesztórius) helytelenül érez és prédikál, a szent kánonok és szentatyánknak és tiszttársunknak, Celesztinusnak, a római egyház püspökének levele által kötelezve könnyek közt térünk át az ellene hozandó szomorú ítéletre. Maga az Ür Jézus Krisztus, akit ő káromló szavaival megtámadott, e szent zsinat által elhatározta a nevezett Nesztóriusnak a püspöki méltóságtól megfosztását, a papok társaságából és közösségéből kivetését.»

2 Ugyanezt nyíltan megvallja Firmus cezariai püspök a zsinat második ülésében tett nyilatkozatában: «Az Apostoli Szentszék Celesztinus püspök levelével, amelyet a jámbor atyáknak küldött, már előzőleg határozott és állást foglalt, amit mi is követtünk . . ., s mert Nesztórius idézésünkre meg nem jelent, a határozatokat végrehajtottuk, kánoni és apostoli ítéletet hozva ellene».

3 Az Általunk eddig idézett okmányok annyira világosan és meggyőzően bizonyítják a már az akkori egész egyházban általános hitet a római pápának korlátlan és csalhatatlan tekintélyéről Krisztus egész nyája fölött, hogy eszünkbe juttatják Szent Ágostonnak találóan kifejező és világos szavait, amelyeket csak néhány évvel korábban Zosimus pápának az Epistula Tractoria-ban a pelágianusok ellen hozott ítéletéről mondott: «Az Apostoli Szentszék szavaiban olyan őseredetien, megalapozottan, biztosan és világosan nyilvánul meg a katholikus hit, hogy egyetlen keresztény sem kételkedhetik benne».

4 Bárcsak részt vehetett volna a hippói szent püspök az efezusi zsinaton ! Az ő csodálatosan éles elméje az ellenvetések veszedelmét látva, különös fénnyel világította volna meg az igaz katholikus hitágazatokat s férfias bátorsággal kelt volna védelmükre. Sajnos, amikor a császári követek Hippóba érkeztek a meghívó kézbesítése céljából, 1 Mansi u. o. IV. 1287. 3 Mansi u. o. IV. 1294 sq. 3 Mansi u. o. IV. 1287 sq. 4 Epist. 190. Corpus Scriptorum ecclesiasticorum latinorum 57. p. 159 sq. a keresztény bölcseség ragyogó csillaga már kialudt s az ő székvárosát a vandálok földúlták. Jól tudjuk — Tisztelendő Testvérek —- hogy egyes újabb történetírók minden erővel igyekeznek Nesztóriust az eretnekség vádjától tisztára mosni és Szent Cyrill alexandriai püspököt megvádolni, mintha bűnös vetélkedésből a gyűlölt Nesztóriust megrágalmazta és elítéltetését általa soha nem hirdetett tanok címén makacsul kierőszakolta volna. Ezt a súlyos vádat a konstantinápolyi püspök védelmezői természetesen Celesztinus pápaelődünkre és az efezusi szent zsinatra is rásütik. Cyrill állítólag visszaélt Celesztin tapasztalatlanságával. De ezt az üres és vakmerő állítást az egész egyház cáfolja, amely Nesztórius elítéltetését minden időben jogosnak és megérdemeltnek, Cyrill tanítását igaznak tartotta, az efezusi zsinatot pedig mindig a Szentlélek sugalmazó kegyelmét élvező egyetemes zsinatok közt emlegette és tisztelte. Számos teljes bizonyító erővel bíró okmány is ellene szól. Azonkívül Nesztóriusnak is volt számos híve, akik szemtanúi voltak az eseményeknek s Cyrilltől semminemű függésben nem voltak. Sőt ezeket Nesztórius barátsága, iratainak vonzó szépsége s a vitatkozás heve bizonyára az ellenkező oldalra hajlította. S az efezusi zsinat után mégis meghajoltak az igazság előtt s a konstantinápolyi püspököt, mint eretneket és az egyház törvényei szerint kerülendőt egymásután elhagyták. Közülük bizonyosan még éltek egyesek, amikor elődünk — Nagy Leó pápa — Paschasinus lilybeti püspökhöz és a chalcedoni zsinaton követéhez így írt: «Jól tudod, hogy az egész konstantinápolyi egyház az összes szerzetesházakkal és sok püspökkel együtt meghajolt s írásos nyilatkozatokban elítélte Nesztóriust és Eutychest, valamint ezeknek tanait)).

1 Leó császárhoz írott dogmatikus levelében pedig Nesztóriust nyíltan eretneknek és eretnekségalapítónak mondja anélkül, hogy bárki is tiltakozott volna : (Átkozott legyen Nesztórius — írja — aki a boldogságos Szűz Máriát nem tartotta Istenanyának, hanem csak az ember anyjának, mert külön emberi személyt és külön isteni személyt és nem az egy Krisztust hitte az isteni Igében és a testben, hanem különválasztva, másnak mondta az Isten Fiát és másnak az embert».

2 S történelmi tény, hogy ugyanezt megerősítette a chalcedoni egyetemes zsinat, amely Nesztóriust elítélte, Cyrill tanítását pedig helyeselte. Azután a mi szent elődünk, Nagy Gergely pápa, alighogy 1 Mansi u. o. VI. 124. 3 Mansi u. o. VI. 351—354.