Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1932

Index

_ 9 — t* L [ A társadalom veszélyes helyzete. 4 L És a bajok eme viharában nincs igazi emberi segífség. Tehetetlen vergődéssel nézi ezt a félelmetes veszélyt a földi bölcsesség, erő és hatalom. Gyökeresen egyik sem segíthet. Itt csak az segíthet, aki a lelket is át tudja formálni és a bűnös szenvedélyek helyett az Isten kegyelmét és az örök élet legmagasabb szempontjait tudja beültetni az izzó szívekbe cselekvésük fő rugója gyanánt. Ma „az örvény az örvénynek kiált".

8 Az emberi nyomorúság örvénylő mélysége a végtelen jóság bőségét keresi. Ezért csendül bele olyan biztatóan a mai kaoszba az Úr Jézus hívogató szava : „Jöjjetek hozzám mindannyian, akik fáradoztok és terhelve vagytok és én megenyhitlek titeket."

9 Minél több a földi aggodalom, minél nagyobb a lelki szenvedés és minél sötétebb a minden oldalról felgyülemlő veszély, melyek a családot főleg ma környezik, annál vigasztalóbb az Ő biztatása, mert a Mindenható ereje s jósága egyesülnek benne. Jöjjetek hát hozzá szívesen mindnyájan, kedves szülők és kedves gyermekek, mert ma mindnyájunkat elért a sötét gond és e gondok között nincs igazi emberi segítség, csupán nála, magánál Istennél. III. Az egyénen s a családon kívül van azonban egy nagyobb közösség, melyet a válságok még jobban megráznak s melynek épen ezért nagyobb szüksége van valamilyen hatásos gyógyszerre. Ez a nagy közösség maga a vajúdó, beteg társadalom. És itt nemcsak magunkra gondolok, bár sokan azt hiszik, hogy már másfél évtized óta legtöbbet szenvedünk. Nem akarok mégse elmélyedni a mi különleges magyar bajainkban. Nem idézem tehát azt a hihetetlen súlyos veszteséget, mely hazánkat s nemzetünket érte. Ki ne tudná, hogy mennyit vesztettünk termékeny rónákban és bérces hegyekben, szárazon és vízen és a nagy természet számtalan kincsében, melyektől a leggyászosabb önkény megfosztott bennünket. Nem említem sok millió elszakított magyar testvérünknek siralmas helyzetét, lassú sorvadását. Nem akarom elsorolni mindazt, amil az erőszak lefaragott rólunk, eleven testünkről, hiszen jól tudjátok, hogy ezek miatt is ezer sebből vérzünk. De rá kell mutatnom, hogy a még megmegmaradt magyar társadalom magában is beteg, magában is sorvad. Beteg, mert le-letért arról az alapról, melytől úgy az állam, mint az egész nemzet egyedül várhatja a tartós boldogság és az igaz béke jogos diadalát: az Istenfélelem és a tiszta erkölcs gránit-alapjáról. Nem hiába mondja a Szentírás, hogy „az Úr félelme dicsőség, vígaság"

1

0 és szent örvendezés. És ez ma nincs sehol. Ezért látjuk aggódó lélekkel azt a feszült, ideges helyzetet, melyben csonka hazánk agyongyötört népe kínlódik és sorvad; ezért látjuk benső félelemmel a sok ellentétet, a sok osztályharcot, mely ezt a megmaradt maroknyi nemzetet egymással küzködő darabokra tépi és ezért írtózunk attól a lejtőtől, mely a végpusztulás örvényébe vezet. És ha körülnézünk egy kissé távolabb, alig mutatkozik biztató fénysugár. Tizennégy éve már, hogy a világégés lángját eloltották és még ma is dühöng az a szellem, mely azt létrehozta. Harag és félelem, gyűlölet, irigység, rideg elzárkózás, feneketlen önzés tombol ma is az egész világon. A bajt, a válságot, a folyton növekvő nyomort és Ínséget mindenfelé érzik, a segítés módjairól sokat tanácskoznak, sokat vitatkoznak, de a bajok gyökeréhez nem tudnak eljutni. Vagy ha el is jutnak, a biztos segítés egyetlen módjához, a krisztusi szellem bevezetéséhez az egész vonalon nem akarnak nyúlni. Pedig ma már mi is úgy érezzük magunkat mindnyájan, mint a tanítványok a viharzó tengeren hányatott szerény hajójukban, mikor az Úr elszunnyadt közöttük. A vészes hullámok elmerüléssel fenyegették a gyenge alkotmányt, míg a tanítványok gyötrő félelmükben fel nem kiáltottak — felébresztvén kérésükkel az isteni Mestert: „Uram segíts, különben elveszünk".

11 S az Úr felkelt, parancsolt a szélnek és a tenger nyomban elcsendesült. Az Úr most is közöttünk van. Látja a nagy veszélyt, mely a társadalmat, mint a tenger haragos hulláma mindegyre döngeti. Tud is és akar is rajtunk segíteni, ámde megkívánja, hogy őszinte, becsületes hittel és igazi benső alázattal elismerjük az ő királyi hatalmát és megtartsuk az Ő törvényeit. * * * A kapkodó világ a stillhalte-k, moratóriumok és transzfer-jelszavak mai zavarában szinte bomladozik. A sok injekció már-már veszélyesebb, mint maga a gyötrelmes betegség. Épen ezért felfüggesztés, halogatás és átvitel nélkül általános, alapvető, biztos orvosságra vágyódik mindenki, mely a mai fullasztó káoszból kivezet bennünket. A biztos segítség. 8 Zsolt 41. 8. 9 Máté. 11. 28. io Eccl. 1. 11. 1

1 Máté 5. 28.