Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1931

Index

— 15 — Rossz aratás. Társadalmi veszély. hatják, megállapítani az egyházi törvények föl­adata, részben a világi törvényeké is, amennyi­ben polgári jogokról és jogkövetkezményekről van szó. Mindazok a bizonyítékok, amelyeket a házas­ság fölbonthatatlansága mellett fölsorakoztatni szoktak és Mi is fölemlítettünk, ugyanazzal a bizonyító erővel szólnak a házassági bontások szüksége ellen, sőt a válások lehetősége és enge­délyezhetősége« ellen is. Azután amennyi kiváló előny szól a fölbonthatatlanság mellett, ugyan­annyi kár, még pedig az egyénre és az emberi társadalomra végzetes károk járnak a válások nyomán. Ismét elődünk írását idézzük. Nem is érde­mes a szót szaporítani annak igazolására, hogy amennyi jót foglal magában a fölbonthatatlan házasság szilárdsága, ugyanannyi rosszat arat­nak a házassági bontások. A fölbonthatatlan köte­lék mellett nyugodt és biztos a házasélet, ellenben a házastársak különválásának és a házasság föl­bontásának veszélye mellett a családi szövetség állandóan inog vagy legalább folytonos aggo­dalommal és gyanakvással jár. Az egyik oldalon a kölcsönös jóindulat és a javak közössége csodála­tosan megerősödik, a másik oldalon a válások lehetősége miatt siralmasan meggyöngül. Itt a házastársak tiszta hűségét erős bástyák védik, amott a hűtlenség gonosz csábításainak tág tér nyílik. Az egyik oldalon a gyermek nemzése, ápolása és fölnevelése hatályosan van biztosítva ; a másikon a legsúlyosabb veszedelmeknek kitéve. Itt a családi és rokoni viszálykodások számára zárva az ajtó, amott a békétlenség tág kapura talál. Itt könnyen elfojtják a félreértéseket, ott bőségesen és szélesen hintik azok magvait. Itt a női méltóság és hivatás úgy a családban, mint a polgári társadalomban tökéletesen helyreállítva és biztosítva van, amott a nők állandóan abban a veszélyben forognak, hogy «miután kiszolgálták férjeik érzékiségét, elhagyják őket». 1 És mivel a családok szétzüllesztésére — XIII. Leo komoly szavaival vonjuk le a következte­tést — s az országok hatalmának megdöntésére semmi sem olyan alkalmas, mint a romlott családi erkölcsök, könnyen belátható, hogy a családok és az államok boldogulásának nagy ellenségei a válá­sok, amelyek a népek romlott erkölcseinek ki­folyásai és a történelem tanúsága szerint a magán­és a közéletben a legbűnösöbb szokásoknak tág 1 Leo XIII. Litt. Encycl. Arcanum. 10. Febr. 1880. kaput nyitnak. S annál súlyosabbak a bajok, ha megfontoljuk, hogy semmiféle fékező erő nem tudja többé az egyszer megadott válási szabad­ságot biztos és meghatározott korlátok közé szo­rítani. Nagy a példa hatalma s még nagyobb a szenvedélyeké. S ezeknek vonzására a válási kedv napról-napra szélesebben terjed s mint fertőző betegség meglepi a lelkeket, vagy mint megdagadt folyam a gátakon keresztül kiárad». 1 Azért — mint abban a körlevélben olvassuk —­«ha az erkölcsök meg nem javulnak, a családok és az emberiség állandó félelemben élhetnek, hogy az általános fölfordulásba rohannak». 2 S hogy mindezt ötven évvel ezelőtt milyen iga­zán megjövendölte a pápa, bőségesen igazolja a folyton növekvő erkölcsi züllés és a családok hal­latlan pusztulása ott, ahol a kommunizmus van uralmon. Eddig — Tisztelendő Testvérek, egyrészt hódo­latos csodálattal szemléltük, amit az emberi nem végtelenül bölcs Alkotója és Megváltója a házas­ságról határozott, másrészt, mélységesen fájlal­tuk, hogy az emberi szenvedélyek, tévedések és bűnök a jó Isten tervét meghiúsítják és lábbal tiporják. Szükséges még, hogy atyai gonddal azo­kat az alkalmas gyógyítószereket keressük, ame­lyekkel a fölsorolt átkos visszaélések kiküszöböl­hetők és a kellő tisztelet a házasság iránt bizto­sítható. E célból először is tanácsos emlékeze­tünkbe idézni azt a biztos elvet, amely a józan bölcseletben és a szent hittudományban általáno­san elfogadott : minden, ami eredeti rendeltetésé­től eltért, természetének megfelelő eredeti álla­potába csak úgy vezethető vissza, ha hozzámérjük az isteni elgondoláshoz, amely minden igazságnak a példaképe. (Az angyali doktor tanítása.) 3 Ezt sürgette boldogemlékű elődünk, XIII. Leo pápa is, a naturalistákkal szemben ezekkel a jelentős szavakkal : «Istentől szentesített törvény, hogy amit az Isten és a természet alkotott, annál hasz­nosabban és üdvösebben működik, minél épebben és változatlanabbul marad eredeti állapotában, mert Isten, mindenek Alkotója, nagyon jól tudta, mi válik az egyes alkotásoknak és azok fennállásá­nak javára, s akaratával és értelmével mindene­ket úgy elrendelt, hogy könnyen elérjék céljukat. Ha az emberi vakmerőség vagy gonoszság meg­változtatja és fölforgatja a teremtmények bölcsen III. A ke­resztény llázasság felújítása. A család meg­mentése. 1 Litt. Encycl. Arcanum. 10. Febr. 1880. 2 Litt. Encycl. Arcanum. 10. Febr. 1880. 3 Thom Aquin. Summa theolog. 1-a, 2-ac. qu. 91. a. 1—2.

Next

/
Thumbnails
Contents