Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1931

Index

r — 13 — 1931. É V I FŐEGYHÁZMEGYEI HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK. 5. szám. 797. sz. Biijti szózat. A mai pusztulás és annak gyógyszere. Tisztelendő Testvéreim és Kedves Híveim! Szent János Apostol „Jelenése.* könyve" című jövendölésében leír egy látomást, melyet az Ür Lelke az örök hazából vetített eléje. ,,Ezek után láttam nagy sereget, melyet senki sem számlálhatott meg, minden nemzetből és nemzetségből, népekből és nyelvekből a királyi szék előtt és a Bárány színe előtt állni, fehér ruhába öltözve, pálmákkal kezeikben és kiáltának hangos szóval mondván: Üdv a mi Istenünknek . . . Ezek azok, akik nagy szorongatásból jöttek és megmosták ruhájukat a Bárány vérében . . . Nem éheznek és nem szomjúhoznak többé, a nap sem éri őket, sem valami hőség, mert a Bárány . . . vezérli őket és elviszi az élővizek forrásaihoz és letöröl minden könnyhullatást az ő szemeikről."

1 Ez a fenséges kép annál nagyobb élénkséggel ragyog most előttem, minél fájdalmasabb itt lenn az ellentét, mely főleg manapság a földi éleiben szemünk elé tárul. Mi is mindenfelé seregeket látunk, ámde más színekben. A háborús válság, az anyagi romlás és a lelki szétesések miatt temérdek nyomorgó, letört és kislelkü ember jár ma köztünk, akik örömtelen, fásult hangulatban róják az életet. Szemük, arcuk, ruhájuk és lelkük bú-bánatot, depressiót lehel. Számuk és tömegük — mint az árnyék a már-már lebukó napsugár nyomában — egyre hatalmasabb. Határt nem ismernek. Mint a viharfelhők szétterjednek az egész világra. Hegyek, völgyek, szárazföld és tenger nem állják útjokat. Táboruk nőttön nő s vele nő a nyomor, a sok keserűség és az a feszültség, mely már csaknem az egész világot izgalomban tartja. Vezető férfiak, komoly társulatok, belátó kormányok, sőt egész országok figyelnek már rájuk. Számtalan akció indult meg és folyik, hogy a bajnak gyökeréig jusson és ha lehet, segítsen is rajta. Ezenközben sajnálattal látjuk, hogy a tábor, a földi nyomorgók szomorú tábora egyre jobban 1 Jel. k. 7. 9—14. dagad, számuk szaporodik, lelkületük romlik és az aggodalom, mely e tábor mozgását kiséri, szintén fokozódik. Nézzünk tehát kissé a dolgok mélyére és jöjjünk tisztába, mi okozza ezt a nagy leromlást és van-e segítség? I. A baj első oka a szörnyű szegénység. Szegénység mindig volt és lesz is közöttünk. A bukott embernek ez is egyik fojtogató réme. A töldi szerencse, az anyagi javak és a múló élet egyéb elemei folyton váltakoznak és velük változik az ember sorsa is. Tudjuk Jób könyvéből." Ez okozza a sok szegénységet. Ezért mondja maga az Ür Jézus: „Szegények mindenkor vannak veletek és amikor akarjátok, jót tehettek velük. Ma azonban nemcsak a megszokott szegénységei látjuk, mely minden országban, minden nép körében és minden időben volt, van és marad is, hanem egy új jelenséget látunk. Szegénységet látunk, mely már nem szegénység, hanem tömegnyomor. Szegénységet, mely ma mint egy általános csapás végigtombol az egész világon. Szegénységet, melyet a példátlan gazdasági válság, az ennek nyomában felburjánzó munkanélküliség itthon kitermelnek, s melyet a tervszerű gonosz fondorlatok kívülről szítanak. Mint a számum szele a zöldelő vetést, úgy perzseli ez a társadalmat; mint az orkán a százados fákat, úgy tépi, tördeli ez az országokat, s mint a ragály a gyenge tüdőket, úgy lepi meg ez is a beteg lelkeket. Ma a nélkülözés zsarnokká lett az egész világon. Eltünteti a forgó tőkéket. Elveszi a tisztes élet szokott eszközeit. Megbénítja a rendes forgalmat. Lehúzza a ruhát az ember testéről. Kiüríti az éléskamrákat. Kicsavarja még a kenyeret is százezrek kezéből. S minél nagyobb a hiány mindenben, annál szertelenebb a vágy is mindenütt a hiányzók után. ? Jób 1. 14—19. 3 Márk 14. 7. A szegénység harca.