Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1931

Index

megkeresi a pillanatra, a hosszabb vagy rövid időre szem elől tévesztett vagy elhagyott utakat. Ne mondja senki, hogy Olaszország ugyan katolikus, de antiklerikális. Olyan értelemben vesszük ezt a mondást, amint egyáltalán komoly figyelmet érdemel. Ti, — Tisztelendő Testvérek — akik Olaszország nagy és kis egyházmegyéiben állandó kapcsolatban éltek az egész ország jó népével, tudjátok és látjátok, hogy az teljesen távol áll az antiklerikalizmustól, ha meg nem tévesztik és félre nem vezetik. Akik ismerik az ország történetét, jól tudják, hogy Itáliában az antiklerikalizmusnak annyi volt a jelentősége és ereje, amennyit a szülőanyja — a szabadkümővesség és a liberalizmus neki adni tudott. S napjainkban az az egyöntetű lelkesedés, amely a lateráni egyezmény megkötésekor egyesítette és magával ragadta az egész országot, nem engedte volna többé föltűnni sem, ha az egyezmények után mesterségesen föl nem idézték és nem bátorították volna. A legutóbbi eseményekkel, rendeletekkel és intézkedésekkel ismét működésbe hozták és üzelmeit elnézték, amint mindenki láthatta és tanúsíthatta. Pedig teljesen kétségtelen, hogy a megfékezésére azoknak az erélyes intézkedéseknek a század- vagy ezredrésze is elégséges lett volna vagy elégséges volna, amelyeket a Katolikus Akció ellen foganatosítottak, s amelyek olyan jelleget öltöttek, amint már az egész világ tudja. IV. Mit rejteget a jövő? Még sok más súlyos aggodalommal tölt el a legközelebbi jövő. Mindjárt a legutolsó események után, amelyek Nekünk, az olasz katolikusoknak és az egész világ katolikusainak akkora fájdalmat okoztak, a párt elnökénél tartott hivatalos és ünnepélyes gyűlésben nyilatkoztak s a nyilatkozat így hangzik : ((Változatlan a tiszteletünk a vallás és legfőbb Feje iránt stb.» Tehát változatlan marad a tisztelet, amelyet tapasztaltunk. Az a tisztelet, amely durva és gyűlöletes rendőri rajtaütésben nyilvánult — titokban kitervezett és kellemetlen meglepetésként hirtelen végrehajtott rajtaütésben — éppen születésnapunk előtt, amikor a katolikus és nem katolikus világ részéről annyi kedvességet és jóságot tapasztaltunk. Az a tisztelet, amely erőszakosságokra vetemedett és ilyeneket akadálytalanul megengedett. Mit remélhetünk tehát, vagy inkább mire nem kell elkészülnünk? Voltak, akik fölvetették a kérdést, vájjon az ilyen körülmények közt, a megtörtént események után közvetlenül nagyon furcsán hangzó beszéd és írás nem akar-e gúny lenni, mégpedig igen szomorú gúny. De Mi a magunk részéről ezt teljesen kizártnak akarjuk tartani. Ugyanabban a nyilatkozatban közvetlen kapcsolatban a ((változatlan tisztelettel)) (tehát ugyanarra a címre szól) gyanúsítás foglaltatik, hogy «menedéket és pártfogást)) nyujtottunk a párt még hátralevő ellenségeinek, és rendelet megy Olaszország kilencezer fascio-jának vezetőihez, hogy működésükben a megadott irányítás szerint járjanak el. Tisztelendő Testvérek, Olaszország püspökei ! Már többen közületek tapasztalták (s szomorú jelentést is tettek róla) az ilyen gyanúsítások és rendeletek hatását végnélküli gyűlöletes ellenőrzések, árulkodások és zaklatások formájában. Mit hozhat tehát a jövő? Mit várhatunk és kell várnunk még (nem beszélünk félelemről, mert az Isten félelme kizárja a félelmet az emberektől), ha amint van okunk hinni, tényleg fennáll a szándék, hogy a katolikus ifjúságnak még a csendes gyülekezést sem engedik meg s a legszigorúbb büntetések fenyegetik a vezetőket? Mit ígér tehát, mit készít elő, mivel fenyeget a jövendő? V. A katolikusok bízzanak az Istenben. S íme az emberek által okozott legnagyobb kétségek és legszomorúbb kilátások közt — Tisztelendő Testvérek — mégis eloszlik és eltűnik minden aggodalmunk s lelkünkben a legbízóbb és a legvigasztalóbb remények nyílnak, mert a jövő Isten kezében van, az Isten pedig Velünk van és «ha az Isten velünk, ki ellenünk?» (Rom. 8, 31.). Az isteni segítségnek és kegyelemnek kézzel fogható jelét és bizonyítékát látjuk és tapasztaljuk már a ti támogatástokban és közremüködéstekben, Tisztelendő Testvérek. Ha helyes az értesülésünk, újabban úgy nyilatkoztak, hogy a Katolikus Akció most már a püspökök kezén van s így többé nem veszélyes. Rendben van, minden rendben. Kivéve a «többé» szót, mintha bizony azelőtt veszélyes lett volna, s kivéve a «most» szót, mintha a Katolikus Akció azelőtt, sőt kezdettől fogva nem volna lényegében egyházmegyei és a püspököktől függő szervezet (amint már föntebb jeleztük). Hiszen éppen ezért és különösen ezért voltunk mindig abban a meggyőződésben, hogy a Mi utasításainkat hűségesen követik és végrehajtják. S ezért, valamint a megígért és elmaradhatatlan isteni segítség miatt most