Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1931

Index

— 6 — amely embereit elvonta a politikai térről és azt a kötelezettséget rótta rájuk, hogy ezentúl semmiféle politikai, hanem kizárólag vallásos tevékenységet fejtsenek ki. Viszont Mi, az egyház, a vallás, a katolikus hívek, sőt mások is alig lehetünk hálásak nekik, akik miután lekapcsolták a szocializmust és a szabadkőművességet, a mi — sőt nemcsak a mi — kifejezett ellenségeinket, ismét tömegesen visszafogadták őket, s hozzá még hatalmasabbakká, veszedelmesebbekké és kártékonyabbakká tették, mert most elrejtőzhetnek és pártolást élvezhetnek az új uniformisban — mint mindenki látja és fölpanaszolja. Többször beszéltek Nekünk az Akció által vállalt kötelezettség megszegéséről. Mindannyiszor kértük a neveket és a tényleges adatokat s mindig készek voltunk közbelépni és rendet teremteni. De kérelmeink válasz nélkül maradtak. A közlemény azt a vádat emeli, hogy az Akció tevékenységének jelentékeny része különlegesen politikai természetű szervező munka volt s nem mutatott semmi összefüggést a katolikus neveléssel és a hitterjesztéssel. Nem foglalkozunk azzal az avatatlan és zavaros móddal, ahogyan a Katolikus Akció föladatát jelzi. Aki a mai világot ismeri és a modern életet éli, tudja, hogy nincs olyan kezdeményezés, vagy mozgalom, — a szellemiektől és a tudományosoktól kezdve az anyagiakig és a műszakiakig — amely nem szorulna a szervezésre és a szervező munkára, de ezek nem azonosíthatók a különböző kezdeményezések és mozgalmak célkitűzéseivel, hanem csak eszközök a céloknak tökéletesebb elérésére. Azonban — így folytatja a közlemény — a legnyomósabb ok, ami a katolikus ifjúsági egyesületek föloszlatását igazolja, az állam védelme, ami minden kormánynak több mint kötelessége. Nem kétséges az ilyen kötelességnek és jognak szentsége és életbevágó fontossága, — mondjuk éppen Mi — mert úgy tartjuk és minden tisztességes emberrel együtt mindenképpen a gyakorlatba is átvinni iparkodunk azt a meggyőződést, hogy az első joga mindenkinek a saját kötelességét teljesíteni. De akik a közleményt megkapták és elolvasták, bizonyára hitetlenül mosolyogtak és nagyot csodálkoztak, mikor a közlemény hozzáteszi, hogy a föloszlatott katolikus ifjúsági egyesületek között 10.000 volt, tényleg annyi is, a női ifjúsági szervezet, amelyeknek egész taglétszáma 500.000 fiatal nő és leány. Ki láthat itt komoly veszedelmet az állam biztonsága ellen? Meg kell még jegyezni, hogy ezek közül is a valóságosan beiratkozott rendes tag csak 200.000, több mint 100.000 csak kis jelölt és 150.000-nél valamivel több a gyermekleányka. Maradnak tehát a katolikus férfiifjúság körei, az a katolikus ifjúság, amelyet az ifjúsági pártsajtóban, a vezérek (hierarchák) beszédeiben és körleveleiben a közmegvetésnek és köznevetségnek adtak át és úgy tüntettek föl, mint a gyávák gyülekezetét, akik csak gyertyahordásra és rózsafüzérpergetésre jók a körmenetekben (micsoda pedagógiai felelősségérzettel történt ez, hogy csak erről szóljunk, ezt mindenki láthatja). Talán éppen ezért támadtak rájuk az utóbbi időben oly sokszor és ezért bántalmazták őket vérig olyan kevésbbé nemes bátorsággal, azért hagyták őket védtelenül azok, akiknek kötelességük volna oltalmazni és megvédeni őket; azért rohanták meg őket az erősek és többnyire fölfegyverzettek, mert ők fegyvertelenek és békések ? Ha tényleg ez volna a legnyomósabb ok, amiért a Mi kedves és hősies ifjúsági szervezeteinket a Katolikus Akcióban tönkretenni akarták (a tönkretevés szó fejezi ki az igazi szándékot), akkor — amint látjátok — Tisztelendő Testvéreink — tulajdonképpen örülhetünk és örülnünk is kellene, mert az indok már önmagában is összeomlik és teljesen hihetetlennek bizonyul. Le kell szögeznünk, hogy a gonoszság önmaga ellen hazudott (Zsolt. 26, 12.) s a legsúlyosabb indokot, amiért az egyesületeket tönkretenni akarják, egészen más téren kell keresni. A most folyó harc nem politikai, hanem valláserkölcsi, igenis kifejezetten valláserkölcsi. Szemet kell húnyni az igazság előtt és úgy kell megtalálni vagy inkább fölfedezni a politikát ott, ahol nincs más, mint erkölcs és vallás, hogy olyan következtetést vonjunk le, mint a közlemény teszi, tudniillik, hogy lehetetlen helyzet keletkezett, mert egy hatalmas szervezet idegen hatalomnak, a Vatikánnak, parancsára hallgat, amit egyetlen kormány sem tűrne meg. A Katolikus Akció összes székhelyein nagy tömegben lefoglaltak iratokat s még folyik a levelek elfogása és lefoglalása, amelyek bármiféle vonatkozásban állhatnak a megrendszabályozott egyesületekkel, sőt azokkal is, amelyekre a rendszabály nem szól — a gyermekmenhelyekkel. (Ilyesmi is megtörténhetik.) Mondják meg tehát Nekünk, az országnak és az egész világnak, milyen és mennyi okmányt találtak a Katolikus Akció által az állam ellen űzött politikáról. Nyíltan merjük hangoztatni, hogy egyetlen egyet sem fognak találni, hacsak a saját elfogult, igazságtalan, a tényekkel, világos bizo-