Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1931

Index

Y — 11 — Illetéktelen tilalmak. i védhetik önmagukat azok, akiknek életét veszélyeztetik és megtámadják, s ilyenek elsősorban az anyaméhben a magzatok. Ha pedig a közhatalom viselői a kisdedeket nemcsak nem védelmezik, hanem törvényekkel és rendeletekkel kiszolgáltatják őket az orvosok vagy mások kezeibe megölésre, jusson eszükbe, hogy az Isten, az örök Bíró, megbosszulja az ártatlan vért, amely a földről az égbe kiált.

1 Vissza kell utasítanunk azt a veszedelmes áramlatot, amely közvetlenül ugyan a házasságkötési jog, de közvetve a gyermekáldás ellen is irányul. A faj nevelési eszmékért lelkesedők nemcsak üdvös tanácsokat adnak a jövő nemzedék egészségének és életerejének biztosítására, — ami egészen helyénvaló — hanem a faj nevelési szempontot minden más magasabbrendü célnak fölébe helyezik s az államhatalommal a házasságkötés jogától is megfosztatni akarják azokat, akiktől az ő tudományuk szabályai és következtetései alapján kialakuló nézetük szerint az átöröklés miatt csak satnya és beteges ivadék születhetik, noha azok egyébként a házasságra alkalmasak. Sőt törvényes intézkedést követelnek, hogy az ilyeneket akaratuk ellenére is az orvosok fosszák meg nemzőképességüktől. Pedig ilyen jogot az államhatalom nem igényelhet magának még elkövetett bűntények véres megtorlására vagy előrelátható gaztettek megelőzése céljából sem, mert az igazság és a tisztesség ellen van ennek a jognak követelése, amely az államnak sohasem volt meg s igazságosan nem is illetheti meg. Akik ilyen irányú tevékenységet kifejtenek, elfelejtik, hogy a család szentebb az államnál s hogy az emberek elsősorban nem a földnek és a világnak, hanem az égnek és az örökkévalóságnak születnek. S azért teljesen igazságtalan a házasságra egyébként képes embereket, akik minden gondoskodásuk és törekvésük mellett is előreláthatóan csak satnya nemzedéket hozhatnak a világra, a megházasodás miatt súlyos bűnnel megvádolni, jóllehet sok esetben tanácsos lehet őket a házasságról lebeszélni. Az államhatalomnak az alattvalók teste fölött közvetlen hatalma nincs. Bűntény és véres büntetést követelő ok nélkül sohasem támadhatja vagy sértheti azoknak testi épségét tisztán faj nevelési vagy más hasonló okokból. Ezt tanítja aquinói szent Tamás is, mikor azt kutatja, vájjon a bírák a bűnök megelőzése céljából büntethetik-e az embert s másnemű büntetések alkalmazását e célból jogosnak elismeri, de a testi fenyíték jogosságát 1 Gen. 4, 10. tagadja : «Emberi ítélet alapján sohasem szaba< senkit sem bün nélkül megvesszőzni, megölni, meg csonkítani vagy megbotozni».

1 Egyébként a kereszténység tanítja s a természe tes ész is belátja, hogy a magánemberek sen rendelkezhetnek másként a saját testük egyes tag jaival, mint azoknak természetes rendeltetése sze rint; nem pusztíthatják el, nem csonkíthatják me s nem tehetik természetes működésükre alkalmat lanokká, kivéve, ha az egész testnek egészségé másként biztosítani nem lehet. Áttérünk a tévedések második csoportjára, ame lyek a házastársi hűségre vonatkoznak. Ami gyermek ellen vét, valamiképen a házassági hűsé get is sérti, mert a házasságnak e két java szoro san összefügg egymással. De azonkívül a házasság hűséggel szemben külön még a tévedések és elté velyedések annyi fajtáját kell fölsorolnunk, ameny nyi családi erényt a hűség csak magában foglal Ezek az erények mindkét házastársnak tiszta hű sége, a feleségnek becsületes engedelmessége, ; hitvesek közt az erős és valódi szeretet. Mindenekelőtt a hűség ellen vétenek, akik az hiszik és állítják, hogy a modern kor erkölcsi föl fogásának a hamis és épen nem ártatlan barát kozásról a kívülállókkal engedményeket kell tenn s ezekben a baráti érintkezésekben nagyobb sza badságot kell biztosítani a házastársaknak, mert — mint mondják — sok embernek olyan veleszületetl érzéki természete van, hogy azt egynejű és egyférjí házasságnak szűk korlátai közt nem elégítheti ki Amiért is a tisztességes házasoknak azt a tartóz kodó magaviseletét, amely a kívülállókkal szem ben minden érzéki érzést és nyilvánulást elítél éí megtagad, elévült lelki korlátoltságnak, elvetendő ; szükkeblüségnek és hitvány féltékenységnek tart ják s a házassági hűséget óvó állami büntető tör vényeket túlhaladottaknak és hatályon kívül helye zendőknek mondják. A tiszta hitvesek nemes lelkülete ezeket a téve déseket már a természetes ész világánál is mini hitvány és ocsmány dolgokat elveti és megveti S a természet szavát helybenhagyja és megerősít az Isten parancsa : «Ne paráználkodjál»,

2 valaminl Krisztus igéje : «Mindaz, aki asszonyra néz, hog> őt megkívánja, már házasságtörést követett el vek szívében».

3 Semmiféle emberi szokás, rossz példt vagy emberi haladás az isteni törvénynek erejé le nem ronthatja. Mert amiképen ugyanaz a «Krisztus tegnap, ma és mindörökké»,

4 úgy ugyanaz 1 Summa theolog. 2-a, 2-ae, qu. 108. a. 4. ad 2. m 3 Exod. 20, 14. 3 Máté 5, 28. 4 Zsid. 13, 8. 1 1 7 t - 2. A hitvesi hűség ellen. 1 i ; Bomlott szabadosság. i t