Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1930

Index

— 15 — Korai halála. Ez a láthatatlan, fenséges liliom övezte akkor is, mikor két év múlva a királyi koronázás közvetlen küszöbén váratlanul elhunyt. De ez a liliom ragyogta be még a ravatalt is, melyről atyja, anyja, fialal hitvese és egy egész nemzet tenger könnye között kisérték sírjába a deli herceget, akit Isten — csodálatos belső lelki szépségei miatt — elszeretett, elszólított tőlük. És ennek a liliomnak égi bája, fénye ragyog sírjából is, honnét az oltárra, a szentek körébe, a nemzet szívébe, Isten mellé jutott. Szent Imre azóta közös, drága kincse az egész világnak. Ma azonban, főleg e szent jubiláris évben az ő szent példája állandó intelem az egész nemzetnek, a magyar családnak és a hozzá legközelebb álló magyar ifjúságnak. Intelme a nemzethez. Ne merő hír névért. . . Ne csak hatalomért.. Ne a muló földi boldog Ságért.. . I. Szent Imre alakja állandó intelem az egész nemzetnek, hogy miért dolgozzék. Minden népnek az a törekvése, hogy neves, hatalmas és boldog lehessen. Mikor viszonylagos béke-szelek fújnak, állandó a verseny a nemzetek között. A hirnév varázsa, mint egy fékezetlen és lázas izgalom elragad mindenkit. Ifjak és öregek, férfiak, nők és apró gyermekek, a szellemi élet erőművészei és a testi sportok számtalan fajának válogatottjai, a nehéz birkózók és a kis cserkészek, szárazon és vizén, fenn a levegőben s lenn a föld mélyében egyre versenyeznek, hogy az elsőséget, a földi hírnevet fajuknak és nemzetüknek valahogy kivívják. A lapok, újságok és a modern könyvek jelentékeny része ezt a célt szolgálják. És temérdek ember csupán csak ennek él, mintha ez a hirnév az igaz boldogság egyetlen forrása s feltétele volna. Szédületes túlzás tombol ma e téren az egész világon. Szakadatlan tülekedés folyik már így békében is az emberek között. Ha pedig a békét megszakítja a véres háború, akkor már a hírnéven túl a hatalmi verseny durva őrülete kerekedik felül. Pár évvel ezelőtt láttuk és éreztük ennek szörnyűségét. Ártatlan milliók elvesztett élete, számtalan frontharcos kinos rokkantsága, elpusztult országok, trónok és családok, s fel sem sorolható anyagi és egyéb károk árán diadalt aratott az a gyűlölködés, melynek hullámai még tiz év után is vérben, vasban s a halál torkában hempergetik az egész világot. Béke helyett harag és irigység, egyetértés helyett dühös marakodás, közös munka helyett állandó széthúzás tombol a nemzetek sokadalma között. Földi hírnév és földi hatalom így izgatják folyton a népeket és kergetik sok olyan örvénybe, melyben ezek helyett pusztulás vár rájuk. S vájjon a boldogság, a földi boldogság, melyért végső fokon minden nép és nemzet állandóan eped, s melyért tulajdonképen minden verseny és háború indul, milyen fegyvert használ még ma is közöttünk? Sajnálattal láljuk, hogy úgyszólván kizárólag a rút önzés fegyverei járják. Az igazság bátor szeretete és a lelkek értékének keresése helyett önkény és erőszak, ármány és cselvetés vezetik még ma is a legtöbb tárgyalásnál a népek véneit. Ezért nincs megértés, becsületes, harmonikus munka, s ami mindezekből önként sarjadoznék, őszinte megnyugvás és egy kevés általános jobblét. Áz a nyugtalanság, mely ma uralkodik s melytől a nagy világ mindenütt vonaglik, az a sok baj, bánat és szenvedés, mely az emberiség nagy részét kinozza, hangos vádat emel a népek, nemzetek eljárása ellen, mely a felfordulást, a bajt és a nyomort szinte kitenyészti. Ebbe a kaoszba, melyet a nemzetek törtetése teremt, midőn a földi hír, hatalom, boldogság mohó, ildomtalan hajszolása közben csak az önzés szavára hallgatnak, mint egy égi, ragyogó fényoszlop beleáll szent Imre kilencszáz év fényes, elragadó, vonzó távlatából. És ez a fényoszlop, mint egy beszélő film érces hangon arról győz meg minket, hogy a földi hirnév, hatalom, boldogság muló fantomjain és a rideg önzés lázas küzdelmén tul áll az Ür országa, melyért Isten élső sorban teremtette az egész világot. Ezért mondja szent Pál aposlol is: „Keressétek először az Isten országát és az ő igazságát, s ezek mind hozzáadatnak nektek."

2 Ezt tudta szent Imre, s épen ezért minden reá váró gond, munka és kötelesség között ezt kereste első sorban s ezáltal elérte, hogy nemcsak élete volt egy fényes, fenséges tünemény, hanem sírjában is őre, ideálja, reménysége maradt egész nemzetének. Szent Imre példája, amióta Krisztus Szentegyháza oltárra emelte, az egész világnak közös, drága kincse. Ám az ő alakja s a belőle kiáradó erő első sorban mcgis a magyaré. Azé a nemzeté, melynek Isten jóságos irgalma már akkor adta őt, mikor a magyar nép zivataros története útján az új haza határai között elindult keresni az igaz boldogság szövevényes útját. Világító tornya lett Imre alakja, s ha az ő példáját követi a nemzet, az igaz boldogság ritka kincsét ma is megtalálja. 11. Szent Imre példája fenséges intelem minden családnak is. Az Egyház ereje, a haza alapja mindig a család volt. És ezt az alapot a magyar nép között évtizedek óta szörnyű kór emészti. Az első rést az a liberális és hitetlen korszak ütötte volt rajta, mely a házasságban csak kufár szerződést akart elismerni s minden más jelleget elvitatott tőle. Azt akarta, hogy a család Istenadta szerves, szoros kapcsa mielőbb szétessék és így az ösztönös szabadosság fúriái előtt tágabb kapu nyíljék. Célját el is érte. A házasság szentelt intézményét ledöntötték ideális piedesztáljáról, ámde vele zuhant számtalan esetben a szülői, legelső tekintély, a hitvesi hűség és a gyermekszivek nemes tisztelete, gyengéd szeretete szüleik iránt is. És hogy ez mit jelent, sötét statisztikák rettentő számai oktatnak ki róla. A tekintély elvét a magyar természet egyébként is nehezebben tűri. Azóta azonban, mióta országos szabályok ásták alá a család alapját, az első és Isten után a legszentebb tekintély: a szülői tekintély is roppant sokat 2 Máté 6, 53. » Első sorban Isten országáért dolgozzék. Intelme a családhoz. Szülői tekintély.