Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1930

Index

— 6 Az Állam joga. ugyancsak a történelem fényesen bizonyítja, hogy az Egyház azt mindig megvédte és oltalmazta. És ennek legjobb bizonyítéka, hogy a családok különös bizalommal viseltetnek az Egyház iskolái iránt, amint nemrég bíboros államtitkárunkhoz intézett egyik levelünkben írtuk: «A családok a kereszténység első napjaitól egészen napjainkig hamar észrevették, hogy ez így van és ezért az atyák és anyák, még a kevésbbé hívők vagy hitetlenek is, ezerszámra küldik és hozzák gyermekeiket az Egyháztól alapított és irányított nevelő intézetekbe». (1929 május 30.) Az apai ösztön, amely Istentől ered, bizalommal fordul az Egyház felé, mert biztos arról, hogy nála a család jogainak védelmét megtalálja, vagyis azt az összhangot, amelyet Isten adott bele a dolgok rendjébe. S valóban, az Egyház tudatában lévén egyetemes isteni küldetésének és kötelességének, hogy minden embernek az egyedül igaz vallást kell követnie, fáradhatatlanul követeli magának a jogot és emlékezteti a szülőket kötelességükre, hogy megkereszteltessék és keresztény módon neveljék a katholikus szülők gyermekeiket. És ezért oly féltékenyen őrködik a családnak természetjogon alapuló nevelési kötelessége felett, hogy nem egyezik bele, csakis határozott feltételek és biztosítékok mellett, hogy a hitetlenek gyermekeit megkereszteljék, vagy neveltetésükről rendelkezzenek a szülők akarata ellen mindaddig, amíg a gyermekek nem tudják maguktól meghatározni, hogy szabad akaratból elfogadják a hitet. (Cod. I. C. c. 750.) Ezért két nagy fontosságú tény az, amire már idézett beszédünkben rámutattunk : «Az Egyház a családok rendelkezésére bocsátja nevelő és tanító hivatalát; viszont a családok lelkes örömmel sietnek hozzá s százával, ezrével bízzák az Egyházra fiaikat. Az említett két igazság bizonyítja és nyilvánvalóvá teszi a harmadik igazságot, melynek kiváló erkölcsi és szociális fontossága van, azt az igazságot, hogy a nevelés elsősorban, mindenekelőtt és mindenekfölött az Egyház és a család hivatása, az Egyház és a szülők joga.» Az Egyháznak és a családnak ezen elsődleges nevelési hivatásából igen nagy előnyök származnak az egész társadalomra, de viszont semmi kár nem éri az állam sajátos jogait a polgárok nevelését illetőleg az isteni Gondviselés által kiszabott rendben. A természet Szerzője az államot is részesévé tette ezeknek a jogoknak, de nem az atyaság címén, mint az Egyházat és a családot, hanem a tekintély címén, amely megilleti az időleges közjó előmozdítása miatt, amely épen az ő sajátos célja. Következőleg a nevelés sem illeti meg az államot ugyanolyan módon, mint az Egyházat és a családot, hanem másféleképen, sajátos céljának megfelelően. Már pedig ez a cél, az időleges közjó abban áll, hogy a családok és az egyes polgárok békésen és biztosan élvezzék jogaik gyakorlását és egyszersmind a legnagyobb lelki és anyagi jólétet, amely a jelen életben lehetséges, az egységes és jól megosztott munka alapján. Az államnak a feladata tehát kettős: a védelem és a segítség; nem pedig elnyelni a családot és az egyént, vagy magát azok helyébe feltolni. Ezért a nevelés dolgában az államnak joga, vagy jobban mondva kötelessége, hogy törvényeiben megvédje a család elsődleges jogát — amelyet fentebb leírtunk — a gyermek nevelésére és hogy következésképen tiszteletben tartsa az Egyház természetfölötti jogát a keresztény nevelésre. Hasonlóképen az állam érdeke, hogy megvédje a gyermek jogát, ha a szülők munkája testileg vagy erkölcsileg hiányos volna, akár tehetetlenségük, akár méltatlanság folytán, mivel nevelői joguk, mint már mondottuk, nem feltétlen és zsarnoki, hanem a természeti és az isteni törvénytől függ és ezért az Egyház tekintélye és ítélete alatt áll, úgyszintén az állam jogi felügyelete és oltalma alatt a közjó szempontjából; hiszen a család nem tökéletes társaság, amely a tökéletesedéséhez szükséges összes eszközökkel rendelkeznék. De ebben a kivételes esetben sem lép az állam a család helyébe, hanem pótolja a hiányt és ellátja a szükséges eszközökkel, magától értetődően a gyermek természetes jogaival és az Egyház természetfeletti jogaival összhangban. Általában véve az államnak további joga és kötelessége, hogy megvédje — a helyes ész és a hit szabályai szerint — az ifjúság erkölcsi és vallási nevelését és hogy elhárítsa az azzal ellentétben álló nyilvános okokat. Főképen az állam feladata, hogy a közjó érdekében minden módon előmozdítsa az ifjúság nevelését és tanítását. Először és önmagában azzal, hogy kedvez és segít az Egyház és a család kezdeményezésének és munkájának, hogy az minél hathatósabb legyen, amit a történelem és a tapasztalat is bizonyít. Azután hogy ezt a munkát pótolja és tökéletesíti ott, ahol az nem elég, iskolák és intézetek felállításával, mert az állam mindenki másnál jobban el van látva ily eszkö-