Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1930

Index

Felosztás. Kire tartozik a nevelés. bensőleg és szükségképen összefügg a nevelés egész munkája. Valóban, mivel a nevelés lényegileg az ember kialakításában áll, hogy t. i. milyennek kell lennie és hogyan kell viselkednie ebben a földi életben, hogy azt a fenséges célt, amelyre teremtetett, elérje, -— világos, hogy amint nem lehet igazi nevelés az, amely ne volna a végső célra irányozva, úgy a Gondviselés jelen rendjében, miután Isten nekünk magát kinyilatkoztatta egyszülött Fiában, aki egyedül «út, igazság és élet», nincsen tökéletes és teljes nevelés, mint csak a keresztény nevelés. Ebből már kiviláglik, mennyire fontos a keresztény nevelés nemcsak az egyes egyének, hanem a családok és az egész emberi társadalom számára, mivel annak tökéletessége csak alkotó elemeinek tökéletes voltából eredhet. S ugyancsak az említett elvekből tűnik ki világosan és nyilvánvalóan a keresztény nevelés felülmúlhatatlan nagyszerűsége, mint amely végeredményben biztosítani iparkodik a legfőbb Jót, az Istent a növendékek lelke számára és a földön elérhető legnagyobb jólétet az emberi társadalom számára. És teszi ezt, már amennyire emberileg lehetséges, a legeredményesebben azáltal, hogy együttműködik Istennel az egyén és a társadalom tökéletesítésén, amennyiben nevelése bevési a lelkekbe az élet legelső, leghatalmasabb és legtartósabb szabályát a Bölcseség könyvének közismert szava szerint: «Az ifjú az útja szerint, midőn megvénül sem távozik el attól». (Példab. 22. 6.) Joggal mondotta ezért Aranyszájú Szent János : «Van-e nagyobb dolog, mint irányítani az ifjak lelkét és alakítani erkölcseiket?» (Ilont. 60, in e. Math.) Nincs szó, mely a keresztény nevelés nagyságát, szépségét és természetfeletti értékét szebben kifejezné, mint a szeretetnek az a fenséges megnyilatkozása, mellyel az Ür Jézus magát a gyermekekkel azonosítva mondotta : «Aki egyet e kicsinyek közül befogad az én nevemben, az engem fogad'be». (Márk IX, 36.) Azonban, hogy ne tévedjünk e nagy jelentőségű tárgyban és hogy a lehető legjobb módon intézhessük az isteni kegyelem segítségével, szükséges, hogy világos és határozott fogalmunk legyen a keresztény nevelés lényeges mozzanatairól, vagyis arról, hogy kinek hivatása a nevelés, ki a nevelés alanya, melyek a környezet szükséges elemei, mi a keresztény nevelés célja és sajátos formája az isteni Gondviseléstől megállapított és kiszabott rendben. A nevelés müve szükségképen társadalmi, nem magános. Márpedig az ember három szükséges társaságba születik bele, melyek különböznek ugyan, de isteni akarat folytán harmonikusan összefüggnek : két társaság a természetes rendbe tartozik, t. i. a család és a polgári társadalom ; a harmadik, az Egyház természetfölötti rendű. Első a család, melyet közvetlenül Isten létesített saját céllal, amely a gyermek nemzése és felnevelése s amelynek ezért természeti s következőleg jogi elsőbbsége is van a polgári társadalommal szemben. Mindazonáltal a család tökéletlen társaság, mivel nem rendelkezik saját tökéletesedésének minden eszközével; míg a polgári társadalom tökéletes társaság, melynek megvan minden eszköze saját célja elérésére, amely az időleges közjó, miért is ebből a szempontból — a közjó szempontjából — előbbrevaló a családnál, amely épen a polgári társadalomban éri el megfelelő, földi tökéletességét. A harmadik társaság, amelybe az ember beleszületik a keresztség által a kegyelem isteni életére, az Egyház, mely természetfeletti és egyetemes rendű társaság ; továbbá tökéletes társaság, mert megvan benne minden eszköz a célhoz, amely az emberek örök üdvössége és ezért a maga rendjében legfőbb. Következőleg a nevelés, amely az egész embert tekinti, egyénileg és társadalmilag, a természet és a kegyelem rendjében, mind a három társaságra tartozik, arányos és megfelelő mértékben az isteni Gondviseléstől megállapított jelen rend szerint, sajátos céljaiknak összeegyeztetése szerint. A nevelés elsősorban és túlnyomólag az Egyházra tartozik és pedig két természetfeletti, az Istentől kizárólag neki adott címen, melyek ezért teljesen fölötte állnak minden más természeti jellegű címnek. Az első jogcím a legfőbb tanítóhivatalnak isteni Alapítójától nyert legfőbb tekintélyében és kifejezett küldetésében rejlik : «Minden hatalom nekem adatott az égben és a földön ; menjetek tehát, tanítsatok minden népet, megkeresztelvén őket az Atyának, Fiúnak és Szentlélek nevében : tanítván őket megtartani mind, amiket parancsoltam nektek. És én veletek leszek mindennap a világ végezetéig.» (Máté XXVIII, 18.) Ennek a tanítóhivatalnak Krisztus csalhatatlanságot adott azzal a megbízatással, hogy az ő tanát terjesszék ; ezért az Egyházat «isteni Szerzője az igazság oszlopává és alapjává tette, hogy tanítsa az embereknek az isteni hitet és a rábízott hitletéteményt épen és sértetlenül őrizze, vezesse és alakítsa az embereket, egyesületeiket és csele: kedeteiket az erkölcsök tisztességére és életAz Egyhá joga.