Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1930

Index

— 3 — sal ?" Nővér: Mindig, az Atyaisten, az Úr Jézus és a Szentlélek mindig együtt vannak Meg tudod te ezt érteni? — „Nem.„ — Elhiszed-e? — „Igen, hiszem." Nővér kérdezte a gyermekeket egyenkint, hogy ki mit kért a Jézuskától? Béla: „Amit én kértem, az olyan titok, hogy csak a Jézuska tudja, meg apuka, meg anyuka, más senki." — A nővérnek sem mondta meg. — Béla folytatja: „Amit Nórika kért, az pedig olyan titok, hogy még az anyukájának sem mondta meg, de nekem megsúgta." — És ugyan mi az a nagy titok? — kérdezte a nővér. — Béla: „Az, hogy a Businak, ez Nórikának II. elemista bátyja —, jó bizonyítványa legyen." A nővér kérdezi: Béla, most mit csinál a Jézuska a szívedben ? — „Játszik a szivemmel." Több gyermeknek kérése a Jézuskától: Duckó : „Puskát, kardot és szép karácsonyfát." Másik: „Áldja meg apuskát, anyuskát és adjon sok pénzt." Másik: „Csináljon nekem helyet a mennyországban és súgja meg, melyik játékkal játsszak." Másik: „Segítse meg a Jézuska édesapját, édesanyját, hogy soká éljenek és hogy ő is soká éljen, jó és okos legyen." Másik: „Segítse meg a Jézuska apukát, anyukát és hogy egészséges legyek." Másik : „Hogy a mennyországba jussak és apuka és anyuka is oda jusson." Másnap 5 fiú áldozott édesanyjával. Józsika mondta, hogy: „Fehér szentostyában ..." ezt egyedül el tudtam imádkozni, de a másikat már nem tudtam egyedül és mikor a Jézuska már a szívemben volt, akkor anyuka imádkozott a könyvből nekem egy másikat. A nővér megmondta nekik, hogy a tisztelendő Bácsi megengedte, hogy ameddig jók lesznek szabad anyukájukkal menni áldozni. Később mondta a Kató, hogy „még mielőttja tisztelendő nővér ezt mondta, ő már elhatározta, hogy amikor nincs ovoda, csütörtök és vasárnap, akkor én mindig fogok áldozni." Egyszer a nővér mesélte nekik, hogy egy leánynak, mikor a templomban imádkozott, súgta a Jézuska, hogy adjon egy szegény asszonynak, ki szintén imádkozott, 5 Pengőt. És mondta, hogy ők is figyeljék meg, mit súg nekik a Jézuska, mert azt nem a fülükkel, hanem az ő szivükben hallják. Rögtön azt kérdezték tőle a gyermekek: „magának is már súgott a Jézuska, és mit súgott ?" Egyik napon Jenci jön a nővérhez és legkomolyabb hangon mondja: „Tisztelendő nővér, mikor most a lányok sora mellett eljöttem, minden lány a hátamra ütött, először vissza akartam ütni, de azután azt gondoltam, ha az Úr Jézus eltűrte, hogy rászegezzék a keresztre, akkor én is eltűröm, hogy minden lány rám ütött és nem ütöttem vissza." Játék közben az egyik gyermek igen szomjas lett és kért vizet, de a nővér mondta, hogy most nem szabad inni, mert igen melege van. Ekkor közbe szólt Józsi : „Nem tudod, hogy az Úr Jézus is milyen szomjas volt a kereszten és csak keserűt adtak neki inni. Tűrd el te is!" Szentáldozás előtt kérdeztük, hogy nem evett, vagy ivott-e valamelyik. Többen azt mondták, hogy már nem is vacsoráztak. Kis apostolok is akadtak. Az egyik a papáját hívta: „Apus, te nem jösz velem áldozni?" — Most nem megyek. — „Hát a szivedben van már a Jézuska?" — Majd én máskor megyek. — „Gyere, mert másnak ís ott lesz az apukája " Másik kisleány: Atyja kereskedő, a kisleány hívta: „Apus gyere velem áldozni!" — Tudod, hogy az üzletben kell lennem, nem mehetek. — „Hát nem kérhetnéd meg X. Y. Bácsit, máskor is az szokott téged helyettesíteni az üzletben."