Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1930

Index

_ 4 — Az új bazilika. A magyar kápolna. Mi kívánja ennek vállalását? Hitünk. állták a Szűz Anya ágyát, galamblelke felröppent az égbe. Ezt a helyet, ahol az ő szeplőtelen lelke elszállott a földről, dormitio Mariae-nak, Szűz Mária elszenderiilésének nevével jelölte meg az ősi kegyelet. Ezt a szent és ideális helyet, melyen a legelső keresztény századok nemes buzgósága három nagyarányú bazilikát emelt, melyen a későbbi pogány invázió rettenetes pusztítása után a keresztes hadak új és fényes szentélyeket építettek ismét, s melyet később a török uralom százados számuma teljesen letarolt, Vilmos német császár készpénzen megvette és a német bencés rendnek adta örök tulajdonul. A múlt század utolsó évében jutott e hely újból katolikus kézre és a német katolikus hívők hatalmas buzgalma s magával ragadó áldozatkészsége már a jövő évben, az új század legelső évében letette az alapkövét annak a ragyogó, gyönyörűen fekvő, impozáns méretű nagy bazilikának, mely azóta a szent város egyik büszkesége. Itt, ebben a hófehér templomban, illetve ennek is alsó szentélyében áll a szent Szűz fenséges oltára, amelynek helyéről annak idejében galamblelke elszállt. Ezt az oltárt pedig kápolnák övezik, mint megannyi beszédes őrálló és Mária-apród azokról zengve dalt, akik a kápolnát szeretetből édes anyjuk iránt áldozatul hozták. Az első kápolna az egyik oldalon ma még üresen áll. Mikor tehát a mult év nyarának utolsó napjain az a szerencse ért, hogy szegény szenvedő nemzetünk nevében egy kis magyar zarándokcsapattal mi is ott állhattunk a fényárban tündöklő szentélyben, magunkra vállaltuk, hogy e kis kápolna nemzeti jellegű felszereléséről gondoskodni fogunk. Ezt a fogadalmat akarjuk most valóra váltani. A Szűz Anya hagyományos tiszteletén kívül, mely a magyar nemzet drága öröksége, az a gondolat is buzdított bennünket, hogy amint a szemben fekvő olajfák hegyén is a mi áldozatunk biztosítja a kész, három hajós Agonia-bazilika remek főoltárán a szenvedő Üdvözítő megrázó nagy képét, ép így a Szűz Anya Sion-hegyi kedves templomában nemzetünk nevében szintén helyet nyerjünk. Ezt kivánja hitünk, ezt kivánja hálánk s ezt kivánja nemzeti missiónk. Hitünk követeli, hogy ezt a szent helyet tőlünk telhetőleg emelni segítsük. Sión hegye a mi szent hitünknek egyik magassága, Krisztus papságának születési helye. Itt mondta ugyanis tanítványainak: „Ezt tegyétek az én emlékezetemre".

5 Itt adott hatalmat a bűn rabságának feloldozására, mikor így szólt apostolaihoz : „Akiknek megbocsájtjátok bűneiket, meg lesznek bocsájtva, és akiknek megtartjátok, meg vannak tartva".

0 Itt tette fel a legszebb koronát fenkölt tanaira szent testének és vérének csodás szentségében, mikor a kenyérről és a borról, melyeket kézbe vett, e szavakat mondá: „Ez az én testem. Ez az én vérem".

7 Itt jött el a Szentlélek is tüzes nyelvek alakjában a Szűz Anya és az apostolok gyülekezetére,

8 s innét indult hódító útjára a kereszt vallása, hogy Isten nevében és Isten szívével meghódítsa lassan az egész világot S minél ádázabb volt a pogány pusztítás, mely itt később száz és száz éven át mindent romba döntött, annál lelkesebben kell a buzgó, becsületes hivő seregnek is e szent helyért sorompóba lépni. Ezt kivánja hitünk, ámde ezt kivánja hálaérzetünk is. Azt a helyet, ahol földi anyánk jobb létre szenderült, tiszteletben tartjuk. Erre sarkal minden érző szívet a nemes kegyelet s az a benső hála, melyre édes szülőnk, szerető gondozónk, itt e földön legnagyobb jótevőnk drága emlékének mindenkor tartozunk. Ha azonban ez így természetes, ó mit mondjunk akkor arról a háláról, mellyel égi anyánk fenséges személye, fenkölt áldozata, földi lakóhelye, s minden iránt, ami őt illeti, kell, hogy viseltessünk. Ez a hála, hogy méltó lehessen, gyengéd, tartós, áldozatos legyen ! Ezt érezzük és ezt gyakoroljuk, mikor a Szűz Anya sionhegyi kedves szentélyében a kis magyar kápolnáról gondoskodni vágyunk. Ezt kivánja fentieken kívül az a missió is, melyre az Úr bennünket meghívott. A magyar nemzetet ebben az országban Krisztus igaz hite s a Szűz Anya nemes tisztelete mentette meg mindig a végleges, biztos pusztulástól. Ezer évnek búban és örömben, könnyben és mosolyban, de mégis legfőként tenger szenvedésben gazdag története hangosan hirdeti ezt az igazságot. A magyar nép, amióta Krisztus szent vérében újjászülethetett, védőbástyája volt az Ő szent hitének. A nyugatot elsöpörni vágyó minden veszedelem — Hálánk. Nemzeti missiónk s Luk. 22. 19. ß Ján. 20. 25. Máté 18. 18. • Máté 26. 26. 28. Luk. 22. 19. 8 Ap. csel. 2. 2.