Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1930

Index

— 64 — 4202. sz. Az egyház­községek a szegényügy rendezését októberben tárgyalják. Hung C dupl 2. cl Off sol e Comm Conf non Pont LL 1. Noct Justus si morte, rcl in Propr Hung — Ad L (sine com Oct Omn Sanct) et tioras Ant etc de Comm, Pss de Dom — In M Cr (ratione Oct) — In 2. V nulla^ com; Compl Dom. Az egyházközségi szervezetek megalakí­tása ellen úgy a papság, mint a hívek köré­ben nem kis ellenszenvet tapasztaltam. Hála Istennek ez az ellenszenv szűnőfélben van, az egyházközségek csekély kivétellel megalakul­tak. Ahol hiányoznak, ott is rövid időn belül szerveztetni fognak. Elérkezett tehát az ideje annak, hogy ez a fontos szerv megfelelő munkába is kezdjen. Már 1928. évi 12. sz. körlevelemben, úgyszin­tén a benne hivatolt körlevelekben bőven is­mertettem mily sok jóra képes ez a XI. Pius pápa által maxima gravissimaque causának minősített consociatio, mely melegágya az ac­tio catholicának, a most felettébb szükséges katolikus tevékenységnek. Az egyházközségek legsürgősebb és leg­fontosabb teendőjeként kitűzöm most a sze­gényügynek a közeledő téli időre való rende­zését. Mindenekelőtt minden egyházközségnek tisztában kell lennie azzal, hogy kik, és minő viszonyok között vannak az ő szegényei. Összeírást kell tehát készíteni róluk és pedig személyes felkeresés, környezet- tanulmány út­ján. Ebben a fárasztó és hálátlan, de Isten előtt annál érdemszerzőbb munkában érseki székvárosom hölgyközönsége valóban elisme­résre méltó módon vette ki részét, Kalocsa szegénykataszterét lelkiismeretesen összeállí­totta. Nem kétlem, hogy a többi plébániákon is hasonló eredmény lesz elérhető, ha erre az apostoli munkára az alkalmas egyének kivá­laszttalnak és megbízást kapnak. A szegények­kel azután foglalkozni kell, ami újból inkább női, mint férfimunkát kiván. Bár nagy örö­mömre szolgálna, ha ebben a diaconusi mun­kában a buzgóbb világi férfiak támogatását és közreműködését is tapasztalhatnám. Mivel az egyházközségi élet még nem fejlődött ki, a költségvetésbe tehát a szegény hívek intézmé­nyes támogatása nincs felvéve, a hívek ado­mányait erre a célra össze kellene gyűjteni. Ezen a téren is a nők hűséges, megbízható és kitartó munkatársaknak bizonyulnak. Ezekkel a havonkint fizetendő összegekkel a koldulás a községekben megszüntethető volna. így tör­tént ez Kalocsán is, ami sok tekintetben meg­könnyebbüléssel járt. Nagy súlyt helyezek arra, hogy ebben a samaritanus munkában papjaim példaadó sze­repet töltsenek be. A szegények szeretetteljes felkarolása mindig a mi ékességünk volt. Most nemcsak a munkaképteleneket, hanem a munkanélkülie­ket is támogatnunk kell. A nemzetpusztító egyke és a szovjettől mesterségesen és céltu­datosan szított elégedetlenséggel szemben csak akkor vehetjük fel eredményesen a küzdelmet, ha isteni Üdvözítőnk és az apostolok példáján indulva tettekben, áldozatokban kimutatjuk, állandó munkával igazoljuk, hogy őszinte, ál­dozatos lélekkel szeretjük azokat, akiké a mennyeknek országa. A mi kat. lapjaink igen helyesen, állan­dóan felszínen tartják a munkanélküliség bor­zalmainak leküzdését. A felvetett eszmék közül kiki igyekezzék a helyi viszonyoknak megfe­lelőt megvalósítani annál is inkább, mert sem állami támogatással, sem természetfeletti szem­pontokat figyelmen kívül hagyó társadalmi te­vékenységgel ezt a bajt leküzdeni nem lehet. Hitbuzgalmi egyesületeinkben készséges munkatársakat kapunk. Jó lesz tehát ezeket is a munkába bevonni. Azonban a szervező erő­nek, a lendítő keréknek, a gyűjtő medencének, az egész egyházközségre szétágazó csatorna­hálózatnak az egyházközségi szervezetnek kell lennie, mert ez az egyházközség hivatalos kép­viselője. Nem jól képviselné tehát a híveket, ha annak a nemzetfenntartó munkának végzé­sére képtelen volna, amire az anima naturali­ter christiana egyébként is hajlandó. Bízvást remélhető hogy a községi elöl­járóságok szívesen fogják támogatni az egy­házközségi képviseleteket ebben az ő számukra is könnyebbülést jelentő tevékenységben. Mivel pedig a szegénység igen kirívóan jelentkezik a tanulóifjúságban, számítok a tantestületek segítségére is. Valóban megható az, hogy a találékony keresztény szeretet mily érdekes és helyes megoldásokat vitt véghez némely iskola szegény ifjúságának megsegítése körül. Leg­kedvesebb olvasmányommá válnék, ha hasonló­kat egyházmegyém területéről is olvashatnék. Ha a szegények katasztere kész és a szá­mításba jöhető segítség nagysága is meg van állapítva: a szegények támogatásának rend­szeres munkája könnyen megindul és igen eredményessé válik. A karitatív téren buzgól­kodó lelkipásztor szavának minden téren súlya van, hatása biztos és eredményes, egyben bő­séges kegyelmek forrása. Mindezekre való tekintettel elrendelem, hogy az egyházközségi képviseletek, illetve ezek nemlétében a kat. iskolaszékek e hó fo-

Next

/
Thumbnails
Contents