Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1930

Index

— 15 — 1930. É \l I FŐEGYHÁZMEGYEI HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK. 5. szám. 970. sz. Böjti szózai >z. Imre her­cegről. Születése. Tisztelendő Testvéreim és kedves Híveim! Még el sem temettük Szilveszter estéjén a multak sírjába a letűnt esztendőt, mely az öröm rövid perceihez annyi bút, bánatot és fájó szenvedést pergetett ránk lefolyása alatt, s mi az újév küszöbére mégis a régmultat idéz­tük jelszóul. Kilencszáz év messze távolából egy fényes emléket könyörögtünk vissza, s hogy annak szépsége, bája és varázsa színül­tig megtöltse a letört magyarság bánatba fult lelkét, az egész esztendőt ennek az emléknek, jobban mondva ennek a szent élő valóságnak: szent Imre hercegnek akartuk szentelni. Közös pásztorlevél adta tudtotokra ezt a szent szán­dékot és hivott mindenkit ennek a szent évnek megünneplésére. Ugy érzem azonban, hogy amit említett közös levelünkben rövid vonásokban előre jeleztünk, azt ma kissé behatóbban meg kell ismételnem. Meg kell ismételnem, nehogy azt higyjétek, hogy a szent Imre-év, melyből immár két hónap lepergett, semmi más mint merő emlékezés, vagy külső ünneplés, öröm és vigasság. Ez a szent Imre-év emlék és ünneplés, öröm és vigasság, de nem csupán ezek, hanem életáram, mely a szentből árad s magával ra­gadja, teljesen átgyúrja, tényleg megszenteli az egész nemzetet. Elétek kell tehát állítanom szent Imre alakját, hogy ennek a nagy áramnak, a belőle forrásozó szent élet-áramnak fenséges rugóit megismerhessétek. Ki volt hát szent Imre ? Szent Imre her­ceget szent Istvánnak boldog Gizellával kötött házassága adta a nemzetnek. Pár évre azután, hogy a szent koronát, melyet István fejedelem a pápától kapott, homlokára tették és a feje­delmet e ténykedés által királlyá avatták, 1007­ben kis fiuk született. Örömtüzek gyúltak szerte az országban, amint ez a várva-várt hír hegyen­völgyön, bércen-rónán végig repült a magyar­ság között. A király utódot, a nemzet biztatást, az uj vallás és az állam pedig szilárdságot nyertek. A kisded gyermeket nyolc éven át szülei nevelték. Nem csoda hát, hogy benne is édes szüleinek felséges szelleme kezdett fel­ragyogni. Az ártatlan gyermekarcok közös kedvességét átszőtte és emelte még nála Isten kegyelmének tündöklő varázsa, szüleinek testet­lelket nemesítő, édes közelléte s az egész nem­zetnek csodás szeretete. Mily szép is lehetett három ilyen kiválasztotl, királyi léleknek bol­dog, benső, családi élete! „Ó mily szép a tiszta nemzetség, . . . halhatatlan annak emlé­kezete", 1 mondja már a bölcs is. Ám a nyolc esztendő csakhamar elröppent és a kis herce­get nevelőre bízták. Ép akkor érkezett István király udvarába Velence tájáról, szent György szigetéről egy hires szerzetes, Gellért ben­cés apát, kit a hitterjesztés olthatatlan vágya sarkalt idegenbe, hogy lelkeket nyerjen. Az ő gondjaira bízták a királyi szülők legdrágább kin­csüket, s jobb, méltóbb nevelőt nem is választhat­tak. Nyolc éven át élt a komoly és tudós szerzetes a herceg oldalán, s míg a szende gyermek izmos, erős ifjúvá fejlődött, lelkét és szellemét a hit és a tudás kettős fegyverével királyilag felvér­tezte ez a szent férfiú. Nem lehetett tudni, mi volt bennük nagyobb: vájjon a nevelő átfogó tu­dása s életbölcsessége, avagy a tanítvány vágya és készsége mindazt megtanulni, ami úgy magának, mint a magyar népnek üdvére válhatott. Tizenhét év tavaszának csodás verő­fénye ragyogott szent Imrén, mikor édes atyja maga mellé vette, hogy a reá váró fenséges hivatás, az ország-kormányzás roppant mun­kájába lassan bevezesse. Imre szent készséggel hallgatott atyjára, mielőtt azonban beállt volna ebbe az uj életiskolába, elment Fehérvárra, majd pedig Veszprémbe. Itt a várnak szent Györgyről nevezett kicsi kápolnája és egyik apródja lettek a tanúi buzgó imájának, mely­ben egyik éjjel arra kérte Istent, mutatná meg neki, mi volna előtte a legszebb áldozat. S mi­vel az égi hang a szent szüzességet jelölte meg a legnagyobb kincsnek, rögtön megfogadta a szűzi élelet. Ez a láthatatlan, fenséges liliom övezte homlokát, mikor megtért édes atyja mellé, mikor a kormányzás nehéz munkájába engedelmes szívvel rendre beletanult, mikor a királlyal végig járta az egész országot s an­nak minden népét, mikor életének legszebb virágában, 22 év delén édes atyja kívánsága szerint nőül vette Meskó lengyel király Ilona leányát, mikor bájos és gyengéd hitvesét ki­oktatta a szűzi tisztaság drága erényéről és őt is megnyerte ennek az életnek, mikor úgy élt vele testvéri viszonyban, mint egykor szent József a Szűz Anya mellett. 1 Bölcs 4, 1. Nevelője. Édes atyja mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents