Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1930

Index

1930. É V I FŐEGYHÁZMEGYEI HIVATALOS KOZLEMEHYEK 3. szám. 586. sz. Ostyasütés az olvasógyárban. 519. sz. Közalapítványi uradalmak kegyúri terheinek szabályozása. A kalocsai Olvasógyár üzemét újabban ostyasütésre is berendezte s olyan alakú és minőségű ostyákat készít, amelyek az előírásoknak teljesen megfelelnek. Az ostyákat rendkívül szívesen rendelik az ország minden részében, mivel a postai szállítás révén lehetséges, hogy az igénylők kívánságához képest állandóan friss oslyák küldessenek. Igen kívánatos, hogy egyházmegyém plébániái is ezen ostyákat használják. Mielőtt azonban ebben az irányban általános rendelkezést bocsátanék ki, tájékozódni kívánok a következőkre nézve: 1. A canonica visitatio, díjlevél . . . stb. alapján kinek kötelességét képezi az ostyasütés? 2. Milyen rendelkezés alapján, minő forrásból, minő díjazást élvez cz illető a) pénzben, b) természetben ? 5. Mennyi nagy és mennyi kis ostya vétetik igénybe évente? Felhívom t. papságomat, hogy ezen kérdésekre a ker. esperes urak utján jelentését ide jövő hó közepéig megtegye. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium kezelése alatt álló magyar kath. vallásalap, valamint az egyéb közalapok uradalmain fennálló kegyúri terheket az 1872. évi 51.937. sz. szabályrendelet szabályozza. Mindgyakrabban előfordul, hogy az egyes kegyúri plébániák lelkészei ezen szabályrendelet nem ismeréséből kifolyólag olyan természetű helyreállítások elkészítését kérelmezik a kegyúri jogviszonyból kifolyólag, amelyek a fentidézett szabályrendelet értelmében a kegyurat nem terhelik. Általánossá vált, hogy azon kisebb javításokat is, melyeket a szabályrendelet VII. pontja a javadalmas által elkészítendőknek jelöl meg, elmulasztják s azok elkészírését is a kegyúrtól követelik. Szükségesnek látom ennek folytán, hogy a szabályrendelet az összes közalapílványi kegyúri plébániák lelkészeivel megismertessék. E célból a fentidézett szabályrendeletet alábbiakban azzal közlöm, hogy az illető plébánosok a jövőben a szabályrendelet előírásaira figyelemmel legyenek, a reájuk háramló javításokat pontosan végeztessék és csak azon javítások végzését kérjék a kegyúri birtokokat kezelő V. K. Minisztertől, amelyek fenti szabályrendelet, a visitatio canonica vagy más jogérvényes okmány alapján annak terhét képezik. 51.937. számhoz, ex 1872. Szabályrendelet. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztétérium kezelése alá tartozó közalapítványi birtokokon fennálló kegyúri terheknek: a templom, lelkészi lakok és melléképületeik felállítása és időnkénti kiigazítása tárgyában. 1) Kegyúri kötelezettségből csak oly épületek emeltetnek, amelyek az egyházi törvények értelmében a kegyurasággal szorosan kapcsolatosak ilyenek a templom és ezzel összeépült torony. A templom kerítése és netáni melléképületei, továbbá a lelkészi lak és ezeknek tartozékai, a konyha, éléskamra, pince, árnyékszék, a lelkészilak kerítése, s ott ahol az egyházlátogatásilag biztosítva van, az istálló és kocsiszín. 2) A gazdasági épületek, mint istállók, csűrök, félszerek, hambárok, ólak stb. a kegyurat nem terhelik, és ezek akár újra építéshez, akár kiigazításhoz a közalapítványok, mint kegyurak csak azon esetben járulnak, ha ebbeli kötelezettségük és ennek mérve egyház látogatás vagy más jogérvényes okmány által igazoltatik. Minden más esetben ezen épületek felállítása, és kiigazításának kötelezettsége az illető hitközségek híveinek terhére esik. 5. Általában pedig az új építkezések, mint a kiigazításoknál, melyek a fennebbiek szerint a közalapítványokat mint kegyurakat terhelik, szabályul szolgál, hogy a kegyúr csak annyiban tartozik ezek költségeit elsősorban viselni, amennyiben az illető egyháznak külön e célra szentelt vagyona nincs és ez esetben is 4) a kegyúr akár az uj építkezések akár kiigazításoknál csak a szükséges anyagokat