Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1929

Index

— 2 is meghirdetjük a szent jubileumot «intelmül és buzdításul mindazoknak, akik lelkük üdvösségét szívükön viselik, hogy magukba szálljanak s a földbe mélyült gondolatokat magasabbra irányítsák, ami nemcsak az egyeseknek, hanem az egész társadalomnak hasznára válik, mert amennyit az egyesek a lelki tökéletességben előhaladnak, annyival több becsületesség és erény lesz a közélet és a közerkölcsiség nyeresége)). S mivel a szentévnek az a célja, hogy a hit a népben gyarapodjék és az erkölcsök az evangéliumi törvényhez alkalmazkodjanak, azért a megemlékezés arról a napról, amelyen pappá szenteltettünk, hathatósan figyelmezteti mindazokat, akik ugyanazzal a papi hatalommal ékeskednek, hogy egész életüket a nagy papi rendnek méltósága szerint napról-napra hívebben és szentebbül kialakítsák. A jubileumnak sokféle lelki hasznától, amely az egyes polgárokra és az emberi társadalomra háramlik, végül annak a bekövetkezését is várjuk, amire állandóan törekszünk, Krisztus békéjének teljes és tökéletes helyreállítását Krisztus országában. Ennélfogva a mindenható Úristen irgalmasságában, valamint szent Péter és Pál apostolok tekintélyében bízva ama kötő és oldó hatalomból kifolyólag, amelyet az Úr Ránk, méltatlanokra ruházott, a hit öregbítésére, az erkölcsök javulására és különösen a papság megszentelésére mindkétnemű keresztény híveknek egyenkint és összesen az általános jubileum módjára teljes búcsút engedélyezünk, amely a mai naptól a folyó év december végéig a következő föltételek mellett elnyerhető: I. A római egyházmegye területénlakók és ugyanitt az idegenek 1. akár egy napon, akár több napon kétszer látogassák meg az isteni Üdvözítő lateráni bazilikáját, szent Péter apostol vatikáni bazilikáját és a Nagyboldogasszony Liberius-bazilikáját (S. Maria Maggiore); ugyanott bizonyos ideig buzgón imádkozzanak a pápának föntebb vázolt szándékára és általában a bűnösök megtéréseért, az eretnekségek és szakadások megszűnéséért, a békéért és a keresztény fejedelmek egyetértéseért, aminek eredménye a katholikus egyház, az ő Fejének, Jézus Krisztus földi helytartójának fölmagasztalása, sikere és szabadsága. Ha pedig vagy a túlságos távolság, vagy más akadály miatt — különösen a külvárosi lakosoknak — nehéz volna az említett bazilikákhoz eljutni, fölhatalmazzuk a gyóntatókat, hogy az előírt templomlátogatások elvégzése céljából egyeseknek valamely más plébániatemplom vagy oly nyilvános kápolna látogatását megengedhessék, amelyben szentmisét szoktak mondani; 2. az egyébként is kötelező böjt és a húseledeltől tartózkodás napjain kívül két napon böjtöljenek és a húseledeltől tartózkodjanak az egyházi törvénykönyv kánonjainak előírása szerint; 3. egyszer rendesen meggyónjanak s bűneik alól a föloldozást elnyerjék az általános törvénnyel parancsolt évi gyónáson fölül s a szentáldozáshoz jámborul járuljanak a húsvéti szentáldozáson kívül. 4. Végül adjanak tehetségük és buzgóságuk szerint alamizsnát —- a gyóntatóatya tanácsának meghallgatásával valamely jámbor célra. Leginkább a Hitterjesztés és a Hitvédelem művét ajánljuk. II. A római egyházmegyén kívül mindenütt két templomlátogatást írunk elő, amelyet vagy ugyanaznap, vagy több napon át három templomban, vagy oly nyilvános kápolnában kell végezni, ahol misézni szoktak. A templomokat és kápolnákat a hely szerint illetékes püspök vagy megbízottja jelölje ki. Ahol nincs annyi templom, ott két templomban három, vagy egy templomban hat látogatást kell tenni. Egyébként a fölsorolt többi ájtatossági gyakorlatokat mindenkinek pontosan kell elvégeznie. III. Akik akár Rómában, akár bárhol másutt a plébános vagy más pap vezetése alatt testületileg, vagy körmenetileg kívánják a templomlátogatásokat végezni, azoknak a püspök bölcs belátása szerint kisebb számú látogatást is előírhat. IV. A látogatások részben az egyik, részben egy másik egyházmegyében; s ugyanabban az egyházmegyében részben egyik, részben más helyen végezhetők, de csak az illető helyen szabályszerűen kijelöli templomokban. V. Azokat a híveket, akik méltánylást érdemlő és észszerű okokból nem teljesíthetik az előírt ájtatossági gyakorlatok valamelyikét vagy egyikét sem, a gyóntatok fölmenthetik s az előírt gyakorlatokat más jámbor cselekedetekre átváltoztathatják. VI. Az összes szerzetesek s akikről az egyházi