Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1929

Index

- 50 — ruhákkal ellátni. Hálásan köszönöm, hogy a zarándoklást összekötötték a pápa szándékára szóló imádsággal. Szebb, kedvesebb ajándékot nem adhattak volna papságom ötvenedik évfordulójára Nagy örömmel tapasztalom azt is, hogy a zarándoklatban képviselve van az egész ország, minden társadalmi réteg : kezdve a királyi házon, vannak magasrangú köztisztviselők, tudományos pályán működő egyének, férfiak, nők, egyháziak, világiak fel egészen a püspöki karig, melyet méltán képvisel közöttük a kalocsai érsek. Mindezekből a tényekből azt állapítom meg, hogy e kedves zarándoklat nyomán az Úr Jézus áldása fog szállni úgy a résztvevőkre, mint az országra is, melyet képviselnek Ebben a reményben s ezzel az óhajjal adom áldásomat az itt jelenlevő zarándokokra, valamint azokra, akik otthon vannak, s akiket ők képviselnek, továbbá minden nemes, jámbor szándékukra, amelyeket szivükben táplálnak, rokonaikra, ismerőseikre s az egész országra. Bízva bízom Isten irgalmában, hogy e buzgó zarándoklat nyomán Magyarország fájdalmait enyhíteni fogja". Benső öröm és mély meghatottság hullámzott szivünkben, midőn Ő Szentsége atyai szavai füleinkbe csengtek. Ez a meghatottság tovább fokozódott, mikor kicsi, de kedves zászlónkat, melyen a Szűz Anya, a Patrona Hungáriáé olajképe ragyog, s mely egész utunkon mindenütt velünk volt, nemcsak kézbe vette, nemcsak végignézte, hanem kedves, szerető mosolylyal meg is simogatta. Úgy képzeltük, mintha e percekben Magyarország Nagyasszonya s az Ő Szent Fiának földi helytartója közös áldást adtak volna reánk, szenvedő hazánkra s egész nemzetünkre Eltűnt minden fáradtság, fájdalom, földi keserűség, biztatónak láttuk ismét a jövendőt s az őszi napsugár, mely a tágas ablakon keresztül rámosolygott a kis társaságra, szivárvány színekben ragyogott arcunkon az örömkönnyektől. Aztán elbúcsúztunk az Atyai háztól, ahol bánatunkban őszinte megértést, gyötrő fájdalmunkban nemes vigasztalást, keresztútunk szen vedése között erősitést kaptunk s átsiettünk szent Péter sírjához. A nagy bazilika márvány oltárai, mozaik képei, roppant boltozata, temérdek szépsége a déli nap fenséges fényében mintha velünk örvendeztek volna. Letérdeltünk a nagy halász csendes sírja felett és buzgó imában könyörögtünk újból, hogy az a nagy munka, melyet egykor Mesterével együtt magán a Szent földön útnak indítottak, a várva-várt feltámadás biztató jegyében nekünk is meghozza az élet tavaszát. Másnap délben elhagytuk Rómát is, hogy a tengerparton a Szűz Anya loretói házába siessünk. A magas dombtetőn áll a nagy dóm s abban az az egyszerű szobácska, melyben egykor az Úr angyala köszöntötte a boldogságos Szüzet. Zarándokcsapatunk megtöltötte a szerény szobácskát s a kis mise megszentelt csendjében hálás szivek hangos dobogása zengett Te Deum-ot az Isten Anyjának. Utolsó nap Paduában voltunk, hogy Szent Antal oltáránál megköszönjünk mident, amiben a jó Isten irgalma a nagy csodatevő közbenjárására részesített mindvégig bennünket. Néhány óra múlva elhagytuk Paduát, majd később Velencét, az olasz síkságot, Trieszt partvidékét s az éjszaka nesztelen csendjében átsiettünk két ország határán, hogy a hajnal pírját már a haza földjén láthassuk meg újból. Mélyen megindulva léptünk ismét a hazai földre, láttuk a Balaton páratlan szépségét, a Dunántúl jól ismert tájait, végül Buda várát s a székesfővárost, honnét kevés hijján negyven nappal előbb indultunk el a messze keletre. * * * Szentföldi zarándokutunkat ekként befejeztük. És ha azt kérdezzük, mi az eredménye ? elénk tóiul ugyan sok gond és fáradság, melyek megelőzték és nyomon követték; nagyon sok aggódás és elég veszély is, melyek a szokatlan, izgató helyzetben kívülről támadtak; sok bánat s fájdalom, melyek a Szentföldön s főleg Afrikában a szegény pogányok sötétsége miatt lelkünkbe markoltak, de felragyog ezek fölött temérdek napsugár, benső lelki élmény, isteni kegyelem, drága vigasztalás, melyek már az úton, majd lent a Szentföldön, s az örök városban állandó bőségben patakzottak reánk. Ezek a szent benyomások, felemelő, erősítő, fenséges emlékek és lelki hatások elkísérnek mindnyájunkat egész életünkben, s olyan örömöket fa kasztanak bennünk, aminőket a világ nem ismer, s ezért nem is adhat. Hálát adva tehát az Úr oltalmáért, melyben részesültünk, s az Ő áldásáért, melyet ma is érzünk, minden Istent és Krisztust szerető hívőnek lelkünkből ajánljuk, hogy a Szentföld iránt buzgón érdeklődjék, ha alkalma akad, keresse fel zarándoklélekkel, ha pedig nem juthatna oda, imádkozzék, hogy a Szentföld áldásai betöltsék a földet, az összes lelkeket, de főleg azokat, akik, bár ott élnek, nem ébredtek eddig az örök igazság lelkes, boldogító, fenkölt tudatára. Kelt Kalocsán, 1929. október hó 20. f Gyula s. k. érsek.