Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1928

Index

— 75 — a főpásztor jóváhagyásával lehetne, korlátolt számban, gondosan megválogatott és a templom térfogatához mért fúvó hangszerek használatát megengedni, feltéve, hogy az előadandó darab és a hozzá való zenekíséret komoly és meg­felelő stílusban van tartva, mely mindenben ha­sonlítson az orgona sajátos jellegéhez 21. Körmenetek alkalmával a templomon kivül a püspök megengedheti a világi zenekarok közreműködését is, csak semmi világias darabot ne játsszanak. Kívánatos lenne, hogy ily alkal­makkor a zene csupán azon szent énekek kí­séretére szorítkozzék, melyeket az énekesek, vagy a körmenetben résztvevő ájtatos társulatok latinul vagy a nép nyelvén énekelnek. VII. Az egyházi zene terjedelme. 22. Nem szabad az ének vagy zene ked­véért az oltárnál ténykedő papot hosszabb ideig megvárakoztatni, mintsem azt a liturgikus szer­tartás magával hozza. Az egyházi szabványok szerint a szentmisében a Sanctust az Úrfelmuta­tás előtt be kell fejezni, és azért erre nézve a miséző papnak is figyelemmel kell lenni az énekesekre. A Glória és Credo a gregorián ének hagyományai szerint aránylag rövidek legyenek. 23. Általában súlyos visszaélés gyanánt kárhoztatandó, hogy az istentiszteletnél a szent szertartás háttérbe szoruljon és mintegy a zene szolgálatában állónak tűnjék fel, holott a zene tulajdonképen csak kiegészítő része és szerény szolgálója a liturgiának. VIII Fő eszközök. 24. Mindannak pontos végrehajtására, amik itt megállapíttattak, a püspökök, ha még nem tették volna, alakítsanak egyházmegyéikben egy az egyházi énekekben igazán illetékes férfiakból álló bizottságot, melyre az ő belátásuk szerint legalkalmasabbnak látszó módon ruházzák azon feladatot, hogy a templomaikban előadásra ke rülő zenészeti termékekre felügyeljen. Ne csak arra tekintsenek ezen férfiak, hogy a zenedarabok önmagukban jók legyenek, hanem, hogy egyéb­ként is megfeleljenek az énekesek képességének és mindenkor jól adassanak elő. 25. A papneveldékben és egyéb egyházi intézetekben mindannyian szorgalommal és sze­retettel műveljék a föntdicsért hagyományos gregorián éneket, és az elöljárók e tekintetben buzdítással és elismeréssel serkentsék növendé­keiket. Hasonló módon iparkodjanak, ahol csak lehetséges, a növendékpapok között az egyházi polifonia és jó liturgikus ének begya­korlása céljából énekiskolát (Schola Cantorum) létrehozni. 26- A liturgiái, erkölcstani és egyházjogi rendes előadásokban, melyek a theologia hall­gatói számára tartatni szoktak, nem szabad azon tanszakokat sem elhanyagolni, melyek tüzetesebben foglalkoznak az egyházi zene alap­elveivel és törvényeivel; sőt arra kell törekedni, hogy az e tárgyban szerzett ismeretek az egyházi művészet esztétikájára vonatkozó részletes okta­tás által kiegészítést nyerjenek, nehogy a nö­vendékpapok mindezen, az egyházi műveltség szempontjából annyira szükséges ismeretek teljes híjával kerüljenek ki a papneveldéből 27. Gondoskodni kell arról is, hogy lega­lább a főbb egyházaknál újból visszaállíttassék a Schola Cantorum régi intézménye, ami sok helyen kitűnő eredménnyel már meg is történt. A buzgó papságnak nem lesz nehéz ilyen ériek­iskolákat még kisebb templomokban, sőt falu­helyen is létrehozni, amelyek még arra is igen alkalmas eszközül fognak szolgálni, hogy a lelkipásztorok saját lelki hasznukra és a hivek épülésére a gyermekeket és felnőtteket maguk köré gyűjtsék. 28. Arra is gondot kell fordítani, hogy a felsőbb egyházi zeneiskolák, ahol már meg­vannak, minden lehető módon fenntartassanak és fejlesztessenek, ahol pedig még nincsenek, közös erővel létrejöjjenek. Nagyon is fontos dolog az egyházra nézve, hogy karmestereinek, kántorai­nak és énekeseinek kiképeztetését, az igazi egy­házi művészet elvei szerint önmaga intézhesse. IX Befejezés. 29. Végül melegen ajánljuk a karmesterek­nek, énekeseknek, a papságnak, a papneveldék, egyházi nevelőintézetek és szerzetesrendek elöl­járóinak, a lelkészeknek és templomok főnökei­nek, a társas- és székesegyházi káptalanok kanonokjainak, mindenek fölött pedig az egy­házmegyék fopásztorainak, hogy egész buzgó­ságukkal karolják fel ezen régóta várt és min­denkitől egyértelmüleg kivánt észszerű reformo­kat, nehogy magának az Egyháznak a tekintélye szenvedjen csorbát, mely azokat már ismételten követelte és most újból meghagyja. Kelt vatikáni apostoli palotánkból, szűz szent Cecília vértanú ünnepén, 1903. évi november hó 22-én, pápaságunk első évében. X. Pius pápa. DECRETUM. Urbis et Orbis. Sanctissimus Dominus Noster Pius PapaX. Nr. 4141. Motu proprio diei 22. Novembris 1903. sub instructio est forma lnstructionis de Musica sacra venerabilem cus musicae Cantum Gregorianum juxta codicum fidem ad sacrae. pristinum Ecclesiarum usum felicitar restituit,

Next

/
Thumbnails
Contents