Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1928

Index

— 67 — FŐEGYHÁZMEGYEI HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK 19. szám. 4259. szA decimalitas és a papi nyugdíj ügyében a zsinat meghallgattatik. I Mivel a decimalitas, illetve a papság hagyatéki ügye is a zsinat tárgysorozatába tartozik, a kérdés megvilágítása céljából szükségesnek tartom a következőket közölni Régente az egyházmegyei szolgálatra al kalmatlanokká vált lelkészek a nagyszeminárium földszintjének azon helyiségeiben, melyekbe utóbb az alapítvány-kezelő hivatal került, lőnek elhelyezve. Ingyen élelmezést a nagyszemináriumban kaptak. 1752-ben báró Klobusiczky Ferenc 10,000 frt adományával a papi nyugdíjalapot kezdeményezte és elrendelte, hogy az egyházmegye minden papja elhalálozása esetére hagyjon valamit a munkaképtelen lelkészek javára. A consistorium ezt az összeget legalább 20 frt-ban állapította meg Br. Patatich Ádám 1780 október 16-án az esperesek útján felszólította a papságot, hogy a szeminárium szükségleteire és a munkaképtelen paptársak ellátására jövedelmeiből annyit ajánljon fel, amennyit évenkint nélkülözhet. Ennek kapcsán 1781. június havában értekezlet tartatott Hajóson, ahol az akkori hat esperesi kerület összesen 4225 forint fizetésére vállalkozott s erről kötelező nyilatkozatot állított ki. Mivel a m kir helytartótanácsnak 1782. április 4 én 2300. sz. a. kiadott rendeletével ez az intézkedés hatályát veszítette, gróf Kollonitz László érsek a munkaképtelen papok ellátása és a szeminárium fejlesztése ügyében 1803. aug. 3l-ére consessust hivott össze, mely az 1803. nov. 11. 10,387. sz. kir. jóváhagyással is megerősített, alábbi határozatot hozta: „Tam singula Capituli membra, quam omnes Archi-Dioecesis huius beneficiati decimam partém unius anni proventuum beneficii sui, secundum conscriptionem anno 1802. de benigno jussu regio peractam assumendorum pro fundo domus deflcientium et Cleri junioris sub inofficiositate testamenti relinquere obligan tur, ita, ut dimidia legatae hujus summae pars instituto domus deficientium, altera vero dimidia pars instituto seminarii Cleri junioris cedat " A statutum meghirdetésével kapcsolatban felhívta az érsek az egyházmegyei papságot, hogy igyekezzék úgy életében, mint halála esetére a tizedeken fölül még önkéntes adományaival gyarapítani az alapokat. Ez a nyugdíj-alap csak a szellemileg vagy testileg beteg, deficiens papok részére szolgált. Az érseki szék üresedése idejében 1844-ben a káptalan mozgalmat indított új nyugdíjalap létesítésére, azok számára, kik sem szellemi, sem testi szempontból kifogás alá nem esnek, de az évek hosszú során át becsülettel végzett munkában kimerültek, nyugdíjba helyezésüket kiérdemelték. E címen 1846-ban gróf Nádasdy Ferenc érsek alatt új nyugdíjalap létesült, melybe az érsek 10,000 frt adományán kivül a decimalitas 3h része lön bevételezve, míg a régi nyugdíjalap a decimalitásból részt kapott, 2A pe dig a szemináriumnak jutott. A gróf Nádasdy Ferenc érsek alatt 1846. március 28-án megtartott consessus egyúttal a decimalitásnak a javadalmasok életében való mielőbbi lefizetését határozta el s az 1802. conscriptióban foglalt decimalitásból a papi nyugdíjalapra eső részt ezüstpénzben számítottnak fogadta el. 100 ezüst forint 250 váltó forinttal egyenértékűnek vétetett, míg a szemináriumnak eső részt váltó forintban (Wiener Wert) számi tották. így a decimálitásból 7 százalék lett, amely a fent jelzett módon lőn szétosztva. Ekkor a lakhely választás is minden nyugdíjas szabadságára hagyatott, az érsek pedig felépítette a deficienciát, melyben 15 cella és egy közös ebédlő állt rendelkezésre. Haynald Lajos bíbornok érsek 1883. május 15-én 1353. sz. a. elrendelte, hogy minden javadalmas a tizedet három év leforgása alatt okvetlenül rójja le; a Statuta Dioecesana 205— 207. lapjain pedig megállapította, hogy a javadalmasok mily összegeket fizessenek decimalitas címén. Császka György érsek alatt 1893 ban a decimalitásnak a javadalomba lépéskor való lefizetése lőn elrendelve, a két nyugdíjalap