Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1928

Index

- 49 — FŐEGYHÁZMEGYEI HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK 14. szám. 2995. sz. A zsinat figyelme az egyke elleni küzdelemre felhívatik. | 1. Az egyházmegye területéről bekivánt anyakönyvi adatok szomorúan igazolják, hogy a gyermekek születésének száma a legtöbb helyen ijesztően csökken. Sok helyen fél annyi, egyes községekben pedig még kevesebb születik, mint amennyi 50 évvel ezelőtt kapott életet. Pedig jóval többnek kellene születnie, mert azóta a lakosság száma növekedett, az orvosi tudomány haladása tetemesen apasztotta az aborlusok és a halvaszülöttek számát, visszaélések pedig 50 évvel ezelőtt is voltak. Amily meglepő a halálozások számának csökkenése, majdnem olyan mértékben kellene növekednie a születések számának is. 2. A baj tehát megvan; oka nem fizikai, hanem első sorban erkölcsi. A gyermekek számának csökkentése, az Isten áldásától való irtózás, mint valami veszedelmes járvány terjed a családobkan, onanistákká, gyilkosokká teszi azokat, akiknek életfakasztás az Istentől rendelt hivatásuk. Jobban félnek az ártatlan gyermektől, mint az igazságos Istentől, akinek büntetnie kell a bűnt s aki Sodorna, a vízözön és a pokol tanúbizonysága szerint rettentően megtorolja a Teremtő jogaiba való bűnös beavatkozásokat. Minden visszaélés a szülők részéről Istent akadályozza abban, hogy végtelen boldogsággal és felfoghatatlan atyai jósággal lel<et leheljen, melynek örök élet boldogsága, Isten boldogító színe látása, Isten örömeinek velünk való megosztása, állandó közlése és élvezése a célja. Minden fogamzás akadályozása az ördög győzelme Isten felett, a gonoszság térfoglalása a jóság rovására, pusztítás a Teremtő műhelyében, hadjárat a szentek ellen, akiknek Isten szándéka szerint való térfoglalását a gonosz lelkek bukásával üresen maradt mennyei trónusokon későbbre tolja ki. 5. A bűn önmagában hordja büntetését, íz itt is megvan. Az ártatlan lelkektől félő szülők a földi mennyországtól, angyali lelkek isztaságától, mindennél többet érő szeretetétől, a legnagyobb jutalommal felérő gyermeki hálától, öregségük támaszától, a vagyon örököseitől fosztják meg botorul életüket. Gyümölcstelen fák sorsára kárhoztatják magukat, melyeknek sorsa Isten átka következtében, hogy idő előtt kiszáradjanak, kínzó betegségek gyötrelmeit szenvedjék nyomorult életükben és tűzre vettessenek — sok esetben örök tűzre. Az egyetlen gyermek képtelen két szülő határtalan szeretetének befogadására, értékelésére. Megcsömörlik, megromlik tőle és vajmi sokszor romlására is válikatársadalomnak, mely a szülők kényeztető viselkedésével homlokegyenest ellenkező magatartást tanúsít irántuk. Önző, egocentrikus az ilyen lélek, mely önmegtagadással, erőkifejtéssel járó tettek végbevitelére kevésbbé alkalmas, mint az, aki küzködéshez, testvéreire való tekintettel sokszor mellőzéshez, vágyainak ki nem elégítéséhez, keményebb munkához lőn szoktatva már gyermekkorától fogva. 4. A mintegy 500,000 egykés és az ugyanennyi gyermektelen család pusztító veszedelme, megrontója a magyar nemzetnek. Gazdasági téren is hátra vet, mert megfosztja a szegény szülőt a kenyeret kereső, fizetett cseléd helyett dolgozó munkás karoktól. Amennyiben a mi nyájunkhoz tartoznak, szégyene a kat. egyháznak, melyet a lelki erőforrásoktól megfosztott eretnekségek színtájára sülyeszt. Ez az érzület, miként más alkalommal jeleztem, eretnekséget visz a családba, válogat Isten ajándékai között, a neki tetszőket kiválasztja, a többit elveti, mintha nem ugyanazon Istentől, legnagyobb jóakarónktól, legbölcsebb jótevőnktől származnának. 5. Kevésbbé elterjedt, tehát számra nézve kisebb pusztítást visz végbe az a bortus, de erkölcsi súlya sokkal nagyobb, mert nemcsak a földi életet, hanem az örök boldogságot is elvonja a meg nem keresztelt gyermektől. Sokan azzal igyekeznek Ielkiismereiüket ideig-