Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1928

Index

— 42 — hitelei fejlődését hosszú időre megakadályozzák. Szomorúan tapasztaltuk ezt főleg oly helyeken, ahol a hitközségnek absolute semmi képviselete, még kath. iskolaszéke sem volt s a hívek sorsa a város, vagy a község világi vezetőségének lőn kiszolgáltatva. Az egyházi életet valóságos kiskorúságra kárhoztatták, és egyben szabad mozgásában is akadályozták. A híveknek közös, nemes elhatározásból származó segítségét kéri és joggal várja az egyház viszonzásul azon nagy értékekért, melyeket a híveknek juttat. Az egyházi élet ott virágzik legjobban, ahol a hívek érdeklődésére, áldozatkészségére lehet számítani . . . minden öntudatos katholikus saját hitközségének a saját érdekében legyen pártfogója. Erre ad neki módot és alkalmat a hitközségi szervezet". 6. Mivel három évi tapasztalat beváltotta az egyházközségek országos szabályzatához fűzött reményeket, 1924. jan. 31.-én 275. sz. a. kelt körrendeletemmel beszüntettem az egyes helyeken divó külön szabályzatokat s az egyházmegyére nézve a 806 1921. körlevélben ajánlott szabályzatot kötelezőleg előírtam. 7. Majd 1925. szept. 28.-án 3095. sz. körlevelemben a névleg felsorolt, üdvösen működő egyházközségi szervezetek példájára való hivatkozással sürgettem az egyházközségek megalkotását; idéztem az őskeresztények példáját, akik „segítséget küldenek a Júdeában lakó atyafiaknak" (Ap. Csel. 11, 29- 50.) s a tönkrement alapokra, illetve az érseki javadalom tetemes csonkulására való tekintettel is a híveket az egyházi terhek arányos viselésére felhívtam. 8. 1926. okt. 22-én 3315. sz. a. az amerikai hitközségek nagyszerű példáját állítottam a t. Papság elé. Hangsúlyoztam, hogy az egyházközségi szervezetektől a kath. társadalmi, illetve hitbuzgalmi egyesületek fellendítését is várom. Idéztem szentséges Atyánknak, XI. Pius pápának 1924. jan. 18.-án Franciaország katholikusaihoz intézett felhívását, melyben maxima, gravissimaque causa-nak minősíti az egyházmegyei consociatiók felállítását, ezeknek szabályzatát megalkotta, — „neque enim in praesenti agitur nisi de remedio, quod majora arceat mala", „cupimus fidenterque rogamus in visceribus Christi, ne gravemini k . . earundem consociationum experimentum agere". Például felhoztam az elődöm alatt létesített gunarasi plébániát, melyet kizárólag a hívek buzgalma látott el még templommal ís. Az új plébániák ügyeit a hitközségek nélkül nem rendezhetjük. Nem akarom a községek által viselt terhet az egyházközségekre hárítani. Hitközség nélkül a hívek meg vannak fosztva attól, hogy akaratuknak, óhajuknak tekintélyes módon kifejezést adjanak. Többnyire azok félnek az egyházközség megalakításától, akik ilyent sohasem vezettek. Valóban azoktól kell tanulnunk, akik nem hozzánk tartoznak. Az egyházközségi szervezetek nő tagjai rendesen a lelkészt támogatják. Sürgettem akár a fentidézett szabályzat, akár az 1925. okt. 14.-én a nm. püspöki kar által elfogadott rendszabályok szerint a hitközségeket pótló iskolaszékek felhasználásával az egyházközségi élet megindítását és elrendeltem, hogy addig is, míg az egyházközségi szervezetek mindenütt megalakulnak, az anyagi ügyek ellenőrízhetése végett az egyházközségi és iskolai költségvetések és az okmányolt számadások felülvizsgálás és jóváhagyás végett hozzám évrőlévre felterjesztessenek. 9. Rendkívül megkönnyíti a hit-, illetve az egyházközségek anyagi ügyeinek intézését az, hogy törvényeink értelmében az egyházközségek az egyházi, személyi, dologi és iskolai adók nagyságának megállapításában, kivetésében és behajtásában teljesen szabadok. Ezen adók behajtásában az állam támogatja a hitközségeket annyiban, amennyiben az önkényt nem fizetőkről készített hátralékos és az érseki hatóság által láttamozott kimutatásban jelzett összegeket közegei által behajtani törekszik. Ez a világi támogatás azon hitközségekre vonatkozik, amelyek a politikai községtől függetlenül intézik pénzügyeiket, vagyis az egyházi adóknak a világi adókkal együttes kezelésbe való vonását, illetve az egyházközségi adóknak a községházán való kivetését, behajtását és beszolgáltatását nem kívánják. Ennek a községtől független egyházközségi pénzkezelésnek következménye azonban az, hogy a község a hátralékos fizetőktől csak annyit szolgáltat be, amennyi ezektől tényleg befolyt, vagyis közadók módjára kezeli a községaz egyházközségi adókat. Megkönnyíti továbbá az egyházközségek anyagi ügyeinek intézését az, hogy az alább közlendő törvény és rendeletek értelmében az egyházközségek nem kötelesek — ha nem akarnak — egyházi adókezeléssel foglalkozni. Elég, ha csak költségvetést készítenek a szükségletekről és az ezeknek fedezésére előirányzott bevételekről. Amennyiben ezek a bevételek a hívek megadóztatása révén vannak előirányozva, a községi elöljáróság, illetve a városi hatóság a párbérkezelésre nézve kiadott 105.283/1925. B. M„ 129.283/1924. B. M. rendeletek és az 1923: VII. t. c. 2. §-a értelmében kötelesek ezen egyházközségi adókat a kivetés-