Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1928

Index

- 34 kivitel azonban még a jelenlegi csonka egyházmegyében is nehézségekbe ütközik. Az az örvendetes lelkiatyai ténykedés, melyet néhai elődöm 4437/1922. sz. körrendeletének kibocsátása óta a papi tanácskozmányokon egyházmegyém szerzetesei példás buzgósággal kifejtenek, nagy haladást jelent a papság lelki életének ápolásában. Remélem, hogy idővel ez a kapcsolat szorosabbá válik s a hívek pásztorainak a jó úton való megőrzését fokozottabb mértékben fogja biztosítani. Jól tudom, hogy tiszt. Papságom legnagyobb része önkéntes és eléggé nem dicsérhető buzgóságból hetenkint járul a töredelem szentségéhez. Azokra nézve azonban, akik nincsenek ily szerencsés helyzetben, bizonyára nagy áldás leend, ha számukra a havi gyónás elvégzése lehetővé válik. A havi gyónás kérdésében esetleg benyújtandó indítványokat köszönettel fogadom. II. A hívek gyakori áldozásának előmozdítása legkönnyebben a gyermekek útján érhető el. Erről azonban külön lesz szó. A felnőttek gyakori áldozásának előkészítésére szolgál mindenekelőtt az, hogy a templomba való járás számukra lehetőleg kellemessé tétessék. Ne legyen semmi a templomban, ami a hivek ottani szíves tartózkodását kellemetlenül befolyásolná. A léghuzam kiküszöbölése például nagyon fontos. Szélfogó ajtók és függönyök alkalmazása, a fakeretes, vékonyüvegű ablakok helyett a tejesen szélmentes, vaskereíű, ólmozott, vastag üvegből (Kathedralglas stb.) készült ablakok beállítása, a templom padozatának kókusz szőnyeggel való borítása, a bejáratnál sűlyesztett lábtörlő rácsok, illetve lábtörlő szőnyegek elhelyezése nagyon kívánatos. A gyóntatószékek méreteinek jó megválasztását és a gyóntatószékek helyes, csukottá való átalakítását, illetve készítését annyira fontosnak tartom, hogy ezeknek méretezett rajzát a templompadokéval együtt legközelebb körlevélileg közölni fogom. Arról is kell gondoskodni, hogy a gyóntató a hideg templomban fel ne fázzék, a gyónó pedig vízszintes, puha felületen kényelmesen térdeljen. Mivel pedig mindennapi áldozás nem lehet mindennapi gyóntatás nélkül, óhajtanám, ha a mindennapi és ünnepelőtti, illetve szombat délutáni gyóntatás, mely az 1907. dec. 4. 5623. sz. körlevélben csak ajánltatott, ezentúl zsinati határozattal kötelezővé tétetnék. Világi szempontból kevés örömben van részünk. De oly édes és mély lelki öröme, mint aminőt a jó gyóntató élvez, nincs másnak e földön. Papi működésünket varázsoljuk valóban élvezetessé, ha az Istennel egyesítő áldoztatás via unitivájára lépünk és ezen az úton vezetjük báránykáinkat. A felnőtt híveket az első pénteki áldozás megszokásával lehet legkönnyebben a gyakori sz. áldozásra bírni. A felnőttek családfenntartási gondjai s azok az ígéretek, melyek az első pénteki áldozásokhoz, illetve a sz. Szív ájtatosságokhoz fűződnek, leginkább megfelelnek a felnőttek igényeinek és szükségleteinek. Ahol az első pénteki sz. áldozásokra nagy gondot fordítanak, ott megtelik a templom máskor is áldozókkal. A háború után megtartott bűnbánati ájtatosságok rendkívül beváltak. Ezeket a tiszt. Papság összetartása, buzgósága szervezte. Október közepétől, dec. végéig legalkalmasabb erre az idő. Az őszi hangulat kedvez a magába szállásnak, a templomok még nincsenek áthülve, a család sz. ünnepére való készülődés a hívek lelkét megragadja. Ezen ájtatosságokat az esp. kerületek talán legkönnyebben rendezhetnék ; ezek volnának az Úrjézus harcoló katonáinak őszi hadgyakorlatai. Ősszel kell vetnünk, hogy a halál előhírnökeinek: a hosszúra nyúlt éjjeleknek sötétjében s a dermesztő hidegek fagyos kérge alatt lassan, de biztosan fejlődjék az isteni magvető kegyelme a lelkekben az örök élet krisztusi gabonájává. A sacra Tridentina synodus kezdetű pápai körlevél (az 1906. körlevelek 61-65. lapjain) a hívek gyakori áldozásainak kelléke gyanánt a tiszta lelket és a jó szándékot írja elő. Mindkét kellék kívánatos szépségének boldog birtokosait tárja elénk az egyház szentté avatott hőseiben, akikben az új kor nem szűkölködik. Azt hiszem, hogy egy-egy szentté avatott, avagy avatandó boldog életének havonkint egy-egy prédikációban való feltárása gyújtó hatással volna a lelkekre s egyúttal megkönnyítené a lelkipásztor igehirdetési munkáját. Az őskeresztények hősi erényeit a szemük előtt élő-haló vértanuk példája is életre hívta, erősítette, tökéletesítette. Ha a felnőttek nagy tömegeiben most hasonló hatásokra törekszünk, a jól bevált régi módszerhez folyamodjunk: a Krisztus nyomában nehéz keresztet szívesen hordó üdvözültek örök dicsőségbe ívelő, fényes, vonzó példáit tárjuk fel. Ha ennek a módszernek alkalmazása tiszt. Papságom szívében visszhangra talál, a megfelelő intézkedés részemről nem fog elmaradni. Szeretném tehát, ha a zsinat foglalkoznék a boldogok és szentek példájának a gyakori szent áldozás