Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1928

Index

— 23 — 303. i

sk. 1928. A tanítói állásoknak nyugdíjasokkal való betöltése tárgyában. A különféle alapítványok természetesen mind elértéktelenedtek s hozamuknak pénzértéke nincs, de a javadalmi jegyzőkönyveknek legalább a szöveghasábjába felvételüket a jogfenntartás szempontjából mégis kívánatosnak tartom. Jelentős megtakarítást eredményezett az önkénytes valorizálás, különösen a politikai községek részéről. Ezenkívül állandóan folyamatban van az egyházközségek pénzbeli szolgáltatásainak önkénytes valorizálása is, ámde ezek rendszerint elmulasztják annak bejelentését, ami az államkicstár károsodásán kívül az állami segélyezés alapelvét is sérti; az illető hitfelekezeti tanítók ugyanis ekként az iskolafenntartók pénztárából és államsegélyként is megkapják ugyanazt az összeget, tehát végeredményben államsegéllyel kiegészítetten nagyobb fizetést élveznek, mint amennyi az azonos szolgálati idővel bíró állami tanítóknak jár. Épen ezért rendeltem el az 1927. évi 90.000 számú körrendeletben, hogy új javadalmi jegyzőkönyvek felvétele alkalmával minden készpénztételnél ki kell tüntetni, mit jelent az a javadalmas részére pengőértékben; ámde ezen a módon csak megkésve s aránylag nagyon kevés állásnál sikerül a tényleg megtörtént valorizációt megállapítani. Az itt közlőitek alapján tehát különösen arra kell a lek. Közigazgatási Bizottság figyelmét felhívnom, igyekezzék az iskolafenntartók részéről önkényt elhatározott illetményvalorizálást kinyomozni és hozzám bejelenteni, hogy a föntebb jelzett visszásságnak véget vethessek s az államkincstár fölösleges igénybevételét elkerülhessem. Budapest, 1928. évi március hó 2.-án. A miniszter helyett: Dr. Szűcs István s. k. h. államtitkár. Tudomás és megfelelő eljárás végett egész terjedelmében közlöm az alábbi VK. miniszteri rendeletet. A m. kir. vallás és közoktatásügyi Minisztertől. 16.347

/1928. szám. VIII b. ü. o. Az ország megcsonkulása következtében ránk -kényszerült létszámcsökkentések során nagy számmal helyeztettek nyugdíjba olyan elemi iskolai tanítók, akiknek továbbműködését — bár életkoruk, képességük, magatartásuk és előző működésük a tényleges tanítói szolgálatban való megmaradásukat kívánatossá tette volna — meggátolta az a körülmény, hogy a megmaradt elemi iskolák jelentékenyen kisebb számú állásain véglegesen elhelyezkedni nem tudhattak. Ezeknek a tanítóknak a nyugdíja nagy teherként nehezedik az államháztartásra. Ennek a jelentékeny összeget kitevő tehernek megszűnése megkönnyítené és meggyorsítaná az elemi iskolák fejlesztését és a szükséges iskolák felépítését. A nyugdíjas tanerőknek a tényleges szolgálatba való visszaállítását tehát — mert csak ez szüntetné meg az aránytalanul nagy nyugdíjterheket — egyenesen a népoktatás érdeke kívánja. Ebből a felfogásból kiindulva volt szerencsém már a Főtiszt. Egyházi Főhatóság nagybecsű figyelmét felhívni arra, hogy a létszámcsökkentési törvények értelmében is elsőbbségben részesítendők s kérni a Főtiszt. Egyházi Főhatóság nagybecsű közreműködését, hogy a bölcs főhatósága alá tartozó elemi iskoláknál az üres állásokra lehetőleg „B

u lis\ tás, illetve nyugdíjas tanerők alkalmaztassanak. Ennek eredményeként a nyugdíjas tanerők egy része az üres állásokra történt megválasztásuk következtében visszatért ugyan a a tényleges szolgálatba, de még mindig jelentékeny a nyugdíjas tanerőknek a száma és újabban azt tapasztalom, hogy a megüresedett államsegélyes nem állami elemi iskolai tanító; állások nemcsak, hogy nyugdíjas tanerőkkei nem tölletnek be, de ezekre az állásokra a nyugdíjas tanerők nem is pályáznak. Ennek okát egyrészt abban kell keresnem, hogy a pályázati hirdetmények igen sokszor a nyugdíjas tanerők által nehezen hozzáférhető lapokban jelennek meg s így a nyugdíjasok nem vehetnek róluk tudomást, másrészt abban, hogy a pályázati határidő igen rövid tartalmú s végül abban is, hogy a nyugdíjas tanerők, ha tudomást szereznek is a pályázati hirdetményről s pályázásukra elég idő áll is rendelkezésükre, — abban a hitben, hogy pályázatuk az u. n. helyi jelöltekkel szemben amúgy is eredménytelen lenne, — céltalannak látják a pályázatokkal Járó kiadást s azokban nem is vesznek részt. Épen ezért egyidejűleg felhívtam a nyugdíjas tanerők figyelmét arra, hogy a tényleges szolgálatba való visszatérésük nemcsak az állami elemi iskolákhoz való új kinevezésük, de az államsegélyes nem állami elemi iskolákhoz való megválasztásuk útján is lehetséges, saját érdekükben áll tehát, hogy a pályázati hirdetményeket kisérjék figyelemmel s az üres állásokra pályázati kérvényüket annál is inkább adják be, mert az állás betöltésénél elsőbbségüket törvényes rendelkezések biztosítják.