Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1928

Index

jelzéseket alkalmazták, melyeket neumáknak (neuma = intés) neveztek. Ebből a neuma-irásból, mely az idők folyamán mindig jobban és jobban tökéletesedett, alakult ki a gregorián hangjegyírás. A choral énekkel az antik zene, tehát szabad ritmusu egyszólamú ének végleg lezáródott. A többszólamú zene ekkor vette kezdetét, mely mindinkább háttérbe szorította az egyszólamú chorált A trienti zsinat (1541 — 1563) ezért a chorálist újból szorgalmazta, de a többszólamú zene az ő hosszan elnyújtott hangjegyeivel tönkre tette az eddig szabályosan előadott chorál éneklési módot A hosszú melizmákkal* nem tudtak mit csinálni, elkezdték nyirbálni, csonkítani. Az a törekvés, hogy a dallamokat az idők ízlésének megfelelően rövidítsék, a gregorián chorálban is a „reformkiadások" egész sorozatát vonta maga után Ezen kiadások egyike volt az „editio medicea", mely 1614 ben jelent meg. Ezen chorált Felice Anerio, Palestrina utódja, mint a pápai kápolna komponistája és Francesco Suriano, Palestrina tanítványa, dolgozták ki és Fernando Medici cardinális, nyomdájában adták ki Rómában Épen ez a goromba megrövidítése, csonkítása a chorálnak, okozta a chorális halálát, pedig az ellenkezőjét gondolták vele elérhetni. Idővel a chorális mindig jobban és jobban háttérbe szorult, míg végre majdnem teljesen eltűnt. Helyette a nép anyanyelvén való éneklés hódított tért. A 17. században mindinkább fejlődő hangszeres zenék, opera és az uj szellem teljesen tönkretették a liturgikus ének iránti érzéket. A 19-ik században azután felocsúdva e lethargiából, az egyházi énekre is (chorál) uj tavasz virult, újból a régi után nyúltak. Hires emberek mutattak rá a régi chorál dallamokra, szépségeire; püspökök pásztorleveleikben, különböző írók írásaikban, sőt még a protestánsok is, közöttük Thibaut, a régi chorálishoz való visszatérést sürgették. A chorális iránti figyelmet különösen Gueranger solesmesi apátnak sikerült felkelteni „Institutiones liturgicae" című munkájában. Kutatni kezdtek a régi gregorián énekek után, melynek eredményeképen több uj chorál kiadás jelent meg: így péld. a lüttichi, a trieri és a solesmesi. 1867-ben Witt Ferenc megalakította a német Cecília egyesületet, mely a chorális és a helyes egyházi zene ápolását tűzte ki célul. A német egyházmegyékben a chorális mindig job* Dallamcsoportot jelent, amely egy szótagra esik. Ezzel ellentétben syllabicusnak az olyan éneklési módot nevezik, amelynél minden szótagra külön hangjegy esik. Ilyen syllabicus ének például a Credo. ban és jobban terjedt, melyben fő érdeme volt Wjttnek, Schmidtnek és Haberlnek. 1869-ben egy hivatalos chorális kiadás előállítása végett bizottság jött össze Rómában, j Senki sem hitte akkor még, hogy lehetséges volna a gregorián chorált a 9. és 12 század kéziratai nyomán eredeti formájában megállapítani s ez okból az új kiadáshoz a Medicit vették alapul, amelyről az volt a vélemény, hogy Palestrina dolgozta fel V. Pál pápa felszólítására. A hivatalos chorál könyveket Pustet Frigyesnél adatták ki Regensburgban, innen van a neve is: „Regensburgi Chorál". A regensburgi chorál — a rövidített melismái miatt — nagyon alkalmas volt arra, hogy a chorál talaját megalapozza. A régészeti chorál-kutatások azonban tovább fotytak. A régi neumák megfejtését, úgyszintén a hagyományos formát sok-sok éneknél sikerült megtalálni a különböző országok chorál kéziratainak összehasonlítása alapján. Miután pedig P. Molitor Rafael bencés apát azt is bebizonyította, hogy a Medicea-t nem V. Pál pápa parancsára készítették és nem Palestrina szerkesztette: X- Pius pápa 1903 ban a medici kiadást megfosztotta hivatalos jellegétől és megbízott több számot tevő chorál tudóst azzal, hogy a hagyományos chorálist gyűjtsék össze s a legjobb dallamokat, amelyeket találnak, válasszák ki az egyházi énekkönyvek számára és pedig necsak olyanokat, melyek a chorális virágzása idejéből valók, hanem a többi későbbi évszázadokból valókat is. 1905-ben megjelent az első hivatalos kiadású gyűjtemény Kyriale címen Pustetnél Regensburgban; 1908-ban pedig a Graduale Romanum, mely a vatikáni nyomdában nyomatott Rómában. Utóbbi, megkülönböztetésül a Medicitől „Vatikáni kiadás" néven ismeretes. A chorált pedig, melyet tartalmaz, hagyományos choralnak nevezzük, mert abban a formában kaptuk Rómától, ahogy ezt az őskeresztények idejében és a középkorban énekelték. A Szentatya feladatául választotta, hogy a gregorián chorált újból arra a fénypontra fogja emelni, amilyennek a középkorban örvendett. Ezt szorgalmazza a Motu proprio is, mely 1903. november 22-én jelent meg. A chorál ritmusról szóló rész 1910-ben látott napvilágot, mely a helyes előadásra utal. X. Pius reformmunkálatai mindig nagyobb és nagyobb tért hódítanak. Az egyházzene ápolására choral tanulmányok léptek életbe. Egész sora van a choral iskoláknak (több főiskolai jelleggel), melyek a középkor énekiskoláihoz hasonlóan képezik az arra hivatott buzgó férfiakat. Ilyen iskolák ,,L' École grégorienne de Solesrnes", „Gregorianische