Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1928

Index

— 5 — a főpásztor jóváhagyásával lehetne, korlátolt számban, gondosan megválogatott és a templom térfogatához mért fúvó hangszerek használatát megengedni, feltéve, hogy az előadandó darab és a hozzá való zenekíséret komoly és meg­felelő stílusban van tartva, mely mindenben ha­sonlítson az orgona sajátos jellegéhez. 21. Körmenetek alkalmával a templomon kivül a püspök megengedheti a világi zenekarok közreműködését is, csak semmi világias darabot ne játsszanak. Kívánatos lenne, hogy ily alkal­makkor a zene csupán azon szent énekek kí­séretére szorítkozzék, melyeket az énekesek, vagy a körmenetben résztvevő ájtatos társulatok latinul vagy a nép nyelvén énekelnek. VII. Az egyházi zene terjedelme. 22. Nem szabad az ének vagy zene ked­véért az oltárnál ténykedő papot hosszabb ideig megvárakoztatni, mintsem azt a liturgikus szer­tartás magával hozza. Az egyházi szabványok szerint a szentmisében a Sanctust az Úrfelmuta­tás előtt be kell fejezni, és azért erre nézve a miséző papnak is figyelemmel kell lenni az énekesekre. A Glória és Credo a gregorián ének hagyományai szerint aránylag rövidek legyenek. 23 Általában súlyos visszaélés gyanánt kárhoztatandó, hogy az istentiszteletnél a szent szertartás háttérbe szoruljon és mintegy a zene szolgálatában állónak tűnjék fel, holott a zene tulajdonképen csak kiegészítő része és szerény szolgálója a liturgiának. VIII Fő eszközök. 24. Mindannak pontos végrehajtására, amik itt megállapíttattak, a püspökök, ha még nem tették volna, alakítsanak egyházmegyéikben egy az egyházi énekekben igazán illetékes férfiakból álló bizottságot, melyre az ő belátásuk szerint legalkalmasabbnak látszó módon ruházzák azon feladatot, hogy a templomaikban előadásra ke rülő zenészeti termékekre felügyeljen. Ne csak arra tekintsenek ezen férfiak, hogy a zenedarabok önmagukban jók legyenek, hanem, hogy egyéb­ként is megfeleljenek az énekesek képességének és mindenkor jól adassanak elő. 25. A papneveldékben és egyéb egyházi intézetekben mindannyian szorgalommal és sze­retettel műveljék a föntdicsért hagyományos gregorián éneket, és az elöljárók e tekintetben buzdítással és elismeréssel serkentsék növendé­keiket. Hasonló módon iparkodjanak, ahol csak lehetséges, a növendékpapok között az egyházi polifonia és jó liturgikus ének begya korlása céljából énekiskolát (Schola Cantnrum) létrehozni. 26. A liturgiái, erkölcstani és egyházjogi rendes előadásokban, melyek a theologia hall­gatói számára tartatni szoktak, nem szabad azon tanszakokat sem elhanyagolni, melyek tüzetesebben foglalkoznak az egyházi zene alap­elveivel és törvényeivel; sőt arra kell törekedni, hogy az e tárgyban szerzett ismeretek az egyházi művészet esztétikájára vonatkozó részleteslokta­tás által kiegészítést nyerjenek, nehogy a nö­vendékpapok mindezen, az egyházi műveltség szempontjából annyira szükséges ismeretek teljes híjával kerüljenek ki a papneveldéből. 27. Gondoskodni kell arról is, hogy lega­lább a főbb egyházaknál újból visszaállíttassék a Schola Cantorum régi intézménye, ami sok helyen kitűnő eredménnyel már meg is történt A buzgó papságnak nem lesz nehéz ilyen ének­iskolákat még kisebb templomokban, sőt falu­helyen is létrehozni, amelyek még arra is igen alkalmas eszközül fognak szolgálni, hogy a lelkipásztorok saját lelki hasznukra és a hivek épülésére a gyermekeket és felnőtteket maguk köré gyűjtsék. 28 Arra is gondot kell fordítani, hogy a felsőbb egyházi zeneiskolák, ahol már meg­vannak, minden lehető módon fenntartassanak és fejlesztessenek, ahol pedig még nincsenek, közös erővel létrejöjjenek. Nagyon is fontos dolog az egyházra nézve, hogy karmestereinek, kántorai­nak és énekeseinek kiképeztetését, az igazi egy­házi művészet elvei szerint önmaga intézhesse. IX. Befejezés. 29. Végül melegen ajánljuk a karmesterek­nek, énekeseknek, a papságnak, a papneveldék, egyházi nevelőintézetek és szerzetesrendek elöl­járóinak, a lelkészeknek és templomok főnökei­nek, a társas- és székesegyházi káptalanok kanonokjainak, mindenek fölött pedig az egy­ház vegyék fopászlorainak, hogy egész buzgó­ságukkal karolják fel ezen régóta várt és min­denkitől egyértelmüleg kivánt észszerű reformo­kat, nehogy magának az lígyháznak a tekintélye szenvedjen csorbát, mely azokat már ismételten követelte és most újból meghagyja. Kelt vatikáni apostoli palotánkból, szűz szent Cecília vértanú ünnepén, 1903. évi november hó 22-én, pápaságunk első évében X. Pius pápa 1. Mivel az egyházmegyei zsinat legfőbb Ni\ 4205. tárgyául a legméltóságosabb Oltáriszentség imá- AZ eg-yház­dásának, megszeretésének, méltó és gyakori vé- ZpropH.\°a U telének előmozdítását tűztem ki: lehetetlen, hogy zsinat figyei­a zsinat figyelmébe ne ajánljam az egyházi ének aj^ ta® ik és zene jobb művelését, amelyeknek jelentős szerepük van a hitélet felkeltésében és ápolásá-

Next

/
Thumbnails
Contents