Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1928

Index

— 5 — a főpásztor jóváhagyásával lehetne, korlátolt számban, gondosan megválogatott és a templom térfogatához mért fúvó hangszerek használatát megengedni, feltéve, hogy az előadandó darab és a hozzá való zenekíséret komoly és megfelelő stílusban van tartva, mely mindenben hasonlítson az orgona sajátos jellegéhez. 21. Körmenetek alkalmával a templomon kivül a püspök megengedheti a világi zenekarok közreműködését is, csak semmi világias darabot ne játsszanak. Kívánatos lenne, hogy ily alkalmakkor a zene csupán azon szent énekek kíséretére szorítkozzék, melyeket az énekesek, vagy a körmenetben résztvevő ájtatos társulatok latinul vagy a nép nyelvén énekelnek. VII. Az egyházi zene terjedelme. 22. Nem szabad az ének vagy zene kedvéért az oltárnál ténykedő papot hosszabb ideig megvárakoztatni, mintsem azt a liturgikus szertartás magával hozza. Az egyházi szabványok szerint a szentmisében a Sanctust az Úrfelmutatás előtt be kell fejezni, és azért erre nézve a miséző papnak is figyelemmel kell lenni az énekesekre. A Glória és Credo a gregorián ének hagyományai szerint aránylag rövidek legyenek. 23 Általában súlyos visszaélés gyanánt kárhoztatandó, hogy az istentiszteletnél a szent szertartás háttérbe szoruljon és mintegy a zene szolgálatában állónak tűnjék fel, holott a zene tulajdonképen csak kiegészítő része és szerény szolgálója a liturgiának. VIII Fő eszközök. 24. Mindannak pontos végrehajtására, amik itt megállapíttattak, a püspökök, ha még nem tették volna, alakítsanak egyházmegyéikben egy az egyházi énekekben igazán illetékes férfiakból álló bizottságot, melyre az ő belátásuk szerint legalkalmasabbnak látszó módon ruházzák azon feladatot, hogy a templomaikban előadásra ke rülő zenészeti termékekre felügyeljen. Ne csak arra tekintsenek ezen férfiak, hogy a zenedarabok önmagukban jók legyenek, hanem, hogy egyébként is megfeleljenek az énekesek képességének és mindenkor jól adassanak elő. 25. A papneveldékben és egyéb egyházi intézetekben mindannyian szorgalommal és szeretettel műveljék a föntdicsért hagyományos gregorián éneket, és az elöljárók e tekintetben buzdítással és elismeréssel serkentsék növendékeiket. Hasonló módon iparkodjanak, ahol csak lehetséges, a növendékpapok között az egyházi polifonia és jó liturgikus ének begya korlása céljából énekiskolát (Schola Cantnrum) létrehozni. 26. A liturgiái, erkölcstani és egyházjogi rendes előadásokban, melyek a theologia hallgatói számára tartatni szoktak, nem szabad azon tanszakokat sem elhanyagolni, melyek tüzetesebben foglalkoznak az egyházi zene alapelveivel és törvényeivel; sőt arra kell törekedni, hogy az e tárgyban szerzett ismeretek az egyházi művészet esztétikájára vonatkozó részletesloktatás által kiegészítést nyerjenek, nehogy a növendékpapok mindezen, az egyházi műveltség szempontjából annyira szükséges ismeretek teljes híjával kerüljenek ki a papneveldéből. 27. Gondoskodni kell arról is, hogy legalább a főbb egyházaknál újból visszaállíttassék a Schola Cantorum régi intézménye, ami sok helyen kitűnő eredménnyel már meg is történt A buzgó papságnak nem lesz nehéz ilyen énekiskolákat még kisebb templomokban, sőt faluhelyen is létrehozni, amelyek még arra is igen alkalmas eszközül fognak szolgálni, hogy a lelkipásztorok saját lelki hasznukra és a hivek épülésére a gyermekeket és felnőtteket maguk köré gyűjtsék. 28 Arra is gondot kell fordítani, hogy a felsőbb egyházi zeneiskolák, ahol már megvannak, minden lehető módon fenntartassanak és fejlesztessenek, ahol pedig még nincsenek, közös erővel létrejöjjenek. Nagyon is fontos dolog az egyházra nézve, hogy karmestereinek, kántorainak és énekeseinek kiképeztetését, az igazi egyházi művészet elvei szerint önmaga intézhesse. IX. Befejezés. 29. Végül melegen ajánljuk a karmestereknek, énekeseknek, a papságnak, a papneveldék, egyházi nevelőintézetek és szerzetesrendek elöljáróinak, a lelkészeknek és templomok főnökeinek, a társas- és székesegyházi káptalanok kanonokjainak, mindenek fölött pedig az egyház vegyék fopászlorainak, hogy egész buzgóságukkal karolják fel ezen régóta várt és mindenkitől egyértelmüleg kivánt észszerű reformokat, nehogy magának az lígyháznak a tekintélye szenvedjen csorbát, mely azokat már ismételten követelte és most újból meghagyja. Kelt vatikáni apostoli palotánkból, szűz szent Cecília vértanú ünnepén, 1903. évi november hó 22-én, pápaságunk első évében X. Pius pápa 1. Mivel az egyházmegyei zsinat legfőbb Ni\ 4205. tárgyául a legméltóságosabb Oltáriszentség imá- AZ eg-yházdásának, megszeretésének, méltó és gyakori vé- ZpropH.\°a

U telének előmozdítását tűztem ki: lehetetlen, hogy zsinat figyeia zsinat figyelmébe ne ajánljam az egyházi ének aj^

ta®

ik és zene jobb művelését, amelyeknek jelentős szerepük van a hitélet felkeltésében és ápolásá-