Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1927

Index

— 14 — egyesülés a mi lelkünk üdve, egyetlen és igaz boldogsága, mely csak vele és benne valósul. * * * Kedves Hivek ! Hosszú farsang után reánk köszönt a böjti szent idő. Krisztus minden szava, mely máskor is szent és iránytszabó a belátó, nemes szívek előtt, eme napok alatt százszoros erővel kopog a lelkeken. Hitről, szeretetről szólnak majdnem mindig, mert e kettő létesit csak igaz kapcsolatot a lélek lelkével, az igaz boldogság örök forrásával, magával Istennel. Ebben az időben elhallgat a világ; üres, léha játékai háttérbe szorulnak; érzéki cselei, melyek annyi lelket vezettek tévútra, mint a denevérek lapulva elbújnak: az örök igazság isteni varázsa közelebb lép hozzánk. Megmozgatja a fásult lelkeket is, nemcsak azért, mert az ellenséges lelki behatások kissé lecsökkentek, hanem főleg azért, mert az Isten csodás szeretete, az Úr Jézus szenvedése, véres keresztútja és halála által a bőjli szent idő negyven napja alatt megdöbbentő módon lép az ember elé, megdicsőül szemeink láttára, s magával ragadja azt, akiben van érzék, szeretet saját üdve, boldogsága iránt. S ez az Üdvözítő, ez az Isten-ember, aki leikeinkért eget, földet, életet és mindent feláldozott, hogy bennünket az örök boldogság lezárt kapuihoz ismét elvezessen, — ez int, figyelmeztet, kér, könyörög közvetlenül szenvedése előtt egységért a hitben és a szeretetben, hogy övéi közül senki el ne vesszen: „Ut omnes unum sint " Kedves Hivek! Ez az ima és ez az intelem minden embert illet. Hogy mindnyájan egységesek legyünk, híven ragaszkodva Krisztus szent hitéhez, melyet Isten adott, az Ő Egyházához, mely azt immár két ezer év óta tisztán megtartotta, őrzi és hirdeti, az Egyház fejéhez, akit az Úr Jézus Szent Péter székében teljes hatalommal, csalhatatlansággal ruházott fel a tévelyek ellen. Hogy mindnyájan egységesek legyünk abban a krisztusi, igaz szeretetben, mely az Isten fiaivá s az örök boldogság várományosaivá avathat bennünket; abban a krisztusi igaz szeretetben, melyet elsősorban Ő pazarolt reánk Jeremiás szerint: „örök szeretettel szerettelek téged, azért magamhoz vontalak könyörülvén"

1 rajtad; abban a krisztusi igaz szeretetben, melynek viszonzását Ő is joggal elvárhatja tőlünk, mint akikért mindent odaadott, mindent feláldozott, mert életét adta. „Nincsen nagyobb szeretete senkinek sem annál, aki életét adja barátaiért "

2 Csak neki volt nagyobb szeretete, mert Ő imádkozott, szenvedett és meghalt mi érettünk, amikor még a bűn által ádáz ellenei, üldözői voltunk. Keresztre szögezett, kitárt karjaival, tövissel koszorúzott, szentséges arcával, lándzsával átdöfött isteni szívével hitet, szeretetet kíván és kér tőlünk s vájjon ki az, aki bármelyiket megtagadná tőle, mikor földi s örök boldogsága ezeken fordul meg? A szenvedő Üdvözítő hívó szózatára egyetlen egy válaszunk lehet csak: „Uram hiszek Benned és szeretlek Téged 1" Amen. Jelen böjti szózat nagyböjt második vasárnapján a híveknek a szószékről felolvasandó. Kalocsa, 1927. március 2. 1 Jerem. 31, 3. — a Brev. Gyula s. k. érsek. ÁRPÁD R.-T. KÖNYVNYOMDÁJA, KALOCSA.