Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1926

Index

— 14 — jövedelmeit, továbbá a 18 millió K-ás államsegélyt, az ad int. aeppi végzett misék után a nyugdíjalapba most beutalt 24,836,220 K-t és egyéb címeken befolyó jövedelmeket, a nyugdíjalap emelés nélkül is megbírja a tavali terheket Hogy azonban a nyugdíjalap esetleg újabb nyugdíjazások terheit is elbírja s a nyugdíjilletmények felemelésére is képes legyen, az 1922-ben részint búzában, részint készpénzben megállapított hozzájárulás megváltoztatandó lenne A buza ugyanis megszűnt értékmérő lenni, a készpénzhozzájárulás, amely papírkoronában volt fizetendő, teljesen értéktelenné vált. A továbbiakban előadó rámutat arra, hogy a nyugdijalaphoz való hozzájárulás 1912-ben a kongrua jövedelem 2 %'ában állapíttatott meg. Ennek alapján indítványozza, hogy a hajósi esperesi kerület papságának javaslatához képest a nyugdíjra jogosult és arra igényt tartó kisjavadalmas papság az 1912-es nyugdíjjáruléknak 75 °/o-át, a nem javadalmas papság 50 °/

0-át valorizáltan fizesse a nyugdíjalapba. Tekintettel azonban a pengőben megállapított uj pénznemre, a 75 % os, illetve 50 °/

0-os valorizálást nem arany koronában, hanem pengőben javasolja, ami a hozzájárulás mértékét bizonyos fokban csökkenti. Azon kápláni vagy lelkészi állomások részére, melyek 1912-ben még nem voltak megszervezve, az érseki hatóság külön állapítaná meg a legújabb kongrua összeírások alapján az évenkint fizetendő nyugdíjjárulék összegét. A járulékok fele a tavaszi, fele az őszi papi tanácskozmány alkalmával lenne a kerületi esperes úlján beszedendő. Ily módon ezen hozzájárulás 1912. évi adatokat véve figyelembe, az egyházmegye innenső részén kitenne: a) a javadalmasoknál . . . 2775 pengő, ti) a nemjavadalmasoknál . . 850 „ 3625 pengőt azaz 45.312.500 koronát, vagyis a nyugdíj alap az egyházmegyei papság hozzájárulása révén a tavalihoz képest 35 098.393 K szaporulatot mutatna. A főkáptalan 1912 ben 1000 arany koronát fizetett, ez évre is megadja 50 q búzának pénzbeli egyenértékét, ami többet tesz ki 1C00 arany korona valorizált értékénél. Az érsek űr évi 60 q búzának pénzbeli egyenértékét fizeti a nyugdíjalapba és teljes ellátást biztosít a szemináriumban ellátást igénylő nyugdíjasoknak. Ezen nagyjavadalmasok részéről tehát a nyugdíjalaphoz való ujabb hozzájárulás feleslegesnek látszik. Ezek előrebocsátásával előadó kéri, javaslatának elfogadását. A javaslathoz elsőnek Makay Gábor t. kanonok, esperes, plébános szól hozzá, aki ismerteti azon tervezetet, melyet az érseki hatósághoz előzetesen benyújtóit s rnely szerint a teljes nyugdijasok illetményét évi 3000, a félnyugdíjasokét évi 1500 pengőben kivánná megállapítani, a nagvjavadalmas, kisjavadalmas és nemjavadalmas papság fokozottabb hozzájárulása mellett. Dr. Gonczlik Kálmán apát, esperes, plébános az 1912-es nyugdíj illetmények 75 %-os valorizálását javasolja a mugdíjasok javára. Előadó szerint ez keresztül nem vihető, mivel 1912-ben a nyugdíjalap törzsvagyona közel félmillió arany korona értéket képviselt, jelenleg pedig ériékekben és készpénzben összesen csak 83COOOOO koronát tesz ki Leszögezi azonban azt a tényt, hogy a nyugdíjegyesület a nyugdíjasok részére a mult évben élvezett nyugdíjakat biztosítja, sőt azt az alap állapotához mérten emelni is törekszik Előadó a Makay féle javaslat elejtését javasolja azért, mert ez a 2.200,CC0 illetve 500,000 K-ás hozzájárulásokkal, miként e hozzájárulás a szóban forgó tervezetben elő van adva, nehezen elviselhető terhet róna a lelkészekre Kurcz Adolf esperes, plébános a nyugdijszabályzat 8 §-ának azon rendelkezését, mely szerint az egyházmegyei papság jövedelmének 2 %-át köteles a nyugdíjalapba befizetni, a nagyjavadalmasokra is kiterjesztendőnek véli, és ugy gondolja, hogy kellő utánjárás mellett ehhez valamelyes jogalapot is tudna keresni az, aki az egyházjogban tájékozott. Előadó szerint ezen javaslat, mivel felszólaló által idejében be nem jelentetett, érdemben nem tárgyalható. Dr. Horváth Győző félsz püspök emlékezetbe idézi, hogy a jelen gazdasági helyzet miatt jövedelmében senki sem biztos, s igy a nyugdíjasok illetménye sem állapítható meg teljes határozottsággal Kiemeli, hogy a főkáptalan ez évre is megadja az 1912-es hozzájárulást valorizálva a nyugdíjalap javára és megállapítja, hogy azon nyugdíjasok részére, kik könnyíteni kívánnak megélhetési gondjaikon, az érsek úr a nagyszemináriumban mindenkor úri ellátást biztosít. Dr. Ámon Pál praelátus, kanonok annak hang súlyozása mellett, hogy a főpásztorok mint eddig, ugy ezután is biztosítják a nyugdíjasok részére a természetbeni teljes ellátást, rámutat a nyugdijegyesület jogi természetére, mely szerint ez önmegadóztatáson alapuló önsegélyző intézmény, amint ezt a szabályzat világosan ki is mondja E szerint kétségbe vonja azt, hogy a nyugdíjra igényt nem tartó nagyjavadalmasoknak a kisebb javadalmasokkal arányos és kőtelező megadóztatására bárki is jogalapot tudna felmutatni. A nyugdíjilletmények végleges megszabását nem tartja kivihetőnek mindaddig, míg az új pénznem vásárló ereje ki nem alakul. Dr. Kőszeghy Mihály t. kanonok, esperes, plébános kéri paptársait, közöljék a nyugdíjasok megnyug-