Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1925

Tárgymutató

— 5 — FŐEGYHÁZMEGYEI HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK. 2. szám. 681. sz. Böjti szózat az 1925. ju­leumi évre. • Kérem a T. C. Papságomat, hogy az 1925. jubileumi évre kibocsájtott körlevelemet a szó­székről a híveknek felolvasni szíveskedjék. KRISZTUSBAN SZERETETT HÍVEIM! Az elmúlt év karácsony ünnepének előes­téjén Szentséges Atyánk, a római pápa nagy ünnepélyességgel nyitotta meg a sz. Péter temp­lomba vezető szent kaput, jelképéül annak, hogy a szent év kegyelemteljesen megnyílott az egész emberiség számára. Arany kalapáccsal megérin­tette a szent kaput, imában pedig kérte Istent, hogy híveinek élén bemehessen a szent hajlé­kokba imádni az Ő sz. nevét és igen nagy boldog­ságban örvendeni azon, hogy közöttünk van az Ur ebben a kegyelemteljes szent évben. Máskor ünnepélyes pápai miséken magasan fent a Szent Péter templom főoltára felett ezüst harsonák jelzik az Úr eljöttét. Mikor az oltáron az Úr Jézus megtestesülése megismétlődik, mikor a pápa kezében felemelkedik a csodálatos kenyér fátyola alatt a kegyelmek szerzője és Istene, akkor fent az oltár felett olyan hangok zenéje hirdeti a nagy örömöt, mint Betlehem szent éjszakáján az angyali sereg éneke És most, mikor ezen a sz ünnepen szentséges Atyánk az egész világ előtt tárta fel a szentév kapuját — ugy érzem — mintha ezek az ezüst harsonák a Szent Péter templom erkélyéről hangos öröm­mel hirdették volna az Ur nagy kegyelmét: a jubileumos szent évet Az ószövetségnek is volt jubileumos szent éve. Az Ur rendelete szerint harsona szóval kellett meghirdetni ezt az örömöt. A szent év közeledtével — mondja az Ur — „szólaltasd a harsonát a kegyelem idején egész országtok­ban és szenteld meg ezt az évet és nevezd föl­ded minden lakója szabadulásának; mert az örvendetes év az." Lev 25. 9 10. A kegyelem ideje volt ez az év s azért kellett örvendetesnek nevezni; pedig az ószövet­ség „az eljövendő javak árnyéka" volt csupán : milyen nagy örömmel kell tehát felkészülnünk e szent évre nekünk, akiknek Isten nagy jósága nem gondolatainak árnyékát rendelte, hanem azt, akiről sz. János elmondhatta : Láttuk az ő di­csőségét telve malaszttal és igazsággal. Ján 1. K h.! A szent év nagyböjtjében fopászto­rotok lelkét egyetlen gondolat tölti el: az, hogy mindannyian részesei lehessetek a szentév rend­kívüli kegyelmeinek. Az a gondolata, vajha megismétlődnék az elmúlt századok kegyelem­teljes szent éve, amikor Európa országai hosszú menetekben indultak el zarándok ruhában és bűnbánó lélekkel Rómába, hogy Krisztus Urunk földi helytartójának áldásában nyerhessék el nemcsak bűneik bocsánatát, hanem a jubileumi búcsúban bűneik ideiglenes büntetésének elen­gedését is. A szent év búcsújáról irom azért e főpásztori levelet Akik Róma nagyságát szavakkal ki akar­ták fejezni, elmondották csodálatos városnak, a világ fejének, uj Jeruzsálemnek, szent városnak, amelynek porát is csókkal szabad illetni, mert a vértanúk vére öntözte és megszentelte. De a legszebb és legtalálóbb névvel mégis az nevezte, aki Romát anyának mondotta. A keresztény világ feje és anyja. Ha valaha, akkor a szent év kü­szöbén áll előttünk Róma ugy mint a keresztény vilá^ anyja. Ha valaha, akkor ezekben a napok­ban teljesiti be ez a szent város a régi római anyák felejthetetlen képét: a történelem felje­gyezte, hogy előkelő anyák kincseiket muto­gatták egymásnak. Ki aranyát, ki selymét, ki drága gyöngyeit, mig a ház úrasszonya meg­feledkezvén sok drágaságáról két szép gyerme­két hivatta elő és vendégei elé állítván őket így mutatta be : Ezek az én legdrágább kincseim. Róma, a keresztény világ anyja ebben a szent évben ugyanezt teszi: az ámuló világ elé tárja alkotásait Kinyitja nagy templomait, ame­lyen évszázadok áldozatos lelke és művészete dolgozott, míg bennük Istennek méltó hajlékot emelt Megnyitja a katakombák ajtaját, a leg­dicsőbb kornak e néma temetőjét, amelyben ezer és ezer keresztény testvérünk pihent meg a vértanúhalál gyötrelmei után. Megnyitja a szen­tek sírjaihoz vezető rácsokat is, hogy kegyele­tünk eltaláljon a szentek útjára. Elgondolhatjá­tok-e, hogy milyen büszke örömmel kiséri vé­gig ez az édes anya a világ nemzeteit azon az uton, mely a nagy szentek sírjaihoz elvezet: szent gyermekek, szent asszonyok, szent férfiak és a hit nagy apostolainak sírjaihoz? i

Next

/
Thumbnails
Contents