Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1924

Index

— 22 — olicizmus ujabb időben nem kis haladást mutat s a népek szemmelláthatólag jobban áhitozzák a vallást, miután régóta és alaposan megtapasztalták, mennyire hiú a javulás reménye és menynyire nyugtalan a lélek Isten nélkül: . . . mégis szükséges, hogy a tömegeknek és maguknak a nemzeteknek túlzó és embertelen vágyai az evangeliumi törvény szelleméhez szelídüljenek és az emberek az isteni szeretet kötelékében egyesüljenek. Alig tudjuk megérteni, miképen állana helyre a nemzetek közt a testvériség és a maradandó béke, hacsak az isteni szeretetet a polgárok újra magukba nem szívják és maguknak a kormányoknak szellemén meg nem érezhető az a szeretet, amely az utolsó háború miatt túlsokáig aludt, vagy éppen feledésbe ment Hogy a szent év az egyesek és az államok megbékítésére mennyit tehet és mennyi alkalmat nyújt: azt alig lehet eléggé felfogni és megmagyarázni. Mert mi volna alkalmasabb az emberek és a nemzetek testvériesülésének előmozdítására, mint az, hogy a zarándokok nagy tömegei mindenünnen Rómában, a katolikus nemzetek második hazájában, találkoznak, együttesen a közős Atyához jönnek, együtt a közös hitet vallják, a szentáldozáshoz — az egység forrásához — egyenkint és közösen járulnak s belélegzik és magukban gyarapítják a szeretet szellemét, amelyet mint a keresztények legininkább szembetűnő ismertetőjelét az örök város szent emlékei csodálatos erővel ajánlanak és mindenkinek emlékezetébe idéznek? Ebben a szeretetben, a tökéletesség kötelékében óhajtjuk azoknak az egyházaknak egyesülését Velünk, amelyeket évszázados és szomorú szakadás a római Egyháztól távol tart. Nem érhetne kedvesebb és édesebb vigasztalás, mint ha őket a nagy jubileum folyamán — bár nem is valamennyit a maguk egészében, de híveik közül sokat mint Krisztus egyetlen aklába megtérőket szeretettel keblünkre ölelhetnénk és legkedvesebb fiaink közé számíthatnánk. S bizonyára van némi reményünk, hogy a szent év megülése nem utolsó sorban ilyen fényes és óhajtva kívánt eredményeket is felmutathat. A nagy tömegek áhítatának ápolását és felébresztését, valamint még nagyobb lelki hasznok teremtését kiválóan elősegítené, ha a jubileumi év folyamán mindent úgy lehetne végezni és elrendezni, mint az elmúlt időkben lehetséges volt. Ámde ha a jelen idők és körülmények miatt akár az intéző bizottságoknál, akár az eljövendő ünnepségek előkészítésére és rendezésére tett intézkedések körül hiányok mutatkoznának, azokat kérésünkre bőségesen pótolja a jóságos Isten irgalmának gazdagságával. Mivel tehát előre látjuk, bizalommal hiszszük és reméljük, hogy ez a katolikus vallásnak és a Jézus Krisztus drága vérével megváltott lelkeknek igen nagy hasznára és előnyére válik, azért minden javak szerzőjét és adóját, a jó Istent kérve, hogy eme tervünknek kedvezni, az az emberek szivét bűnbánatra és ezen ritka kegyelem kiaknázására indítani és hajlítani kegyeskedjék, elődeinknek, a római pápáknak példáját követve, tisztelendő testvéreinknek, a római szentegyház bíbornokainak beleegyezésével ebben a szent városban 1924. karácsonyának első vecsernyéjétől kezdve 1925. karácsonyának első vecsernyéjéig bezárólag — a mindenható Isten, Szent Péter és Pál apostolok nevében és saját hatalmunknál fogva, az Isten dicsőségére, a lelj kek javára, a katolikus Egyház gyarapítására általános és nagy jubileumot rendelünk és hirdetünk jelen levelünkkel s a jubileumot elrendeltnek és kihirdetettnek jelentjük ki Ennek a szent évnek folyamán az összes, mindkét nemű híveknek, akik Istennel kiengesztelődvén és az Oltáriszentséget magukhoz vévén, Szent Péter és Szent Pál, Szent Jánosnak lateráni és Szűz Mária római nagy (S. Maria Maior de Urbe) bazilikáját legalább egyszer napjában áhítatosan meglátogatják és szándékunkra imádkoznak — még pedig egyfolytában vagy megszakítással legalább húsz napon át, ha római polgárokról vagy állandó római lakósokról van szó s legalább tíz napon át, ha idegenből jövő zarándokokról van szó, — a nap lehet rendes csillagászati, vagy egyházi nap, amely az első vecsernyétől a következő nap esti szürkületéig számítódik — azoknak bűneik teljes elengedését, törlését és bocsánatát Isten nevében kegyesen engedélyezzük és megadjuk. Hogy pedig általánosságban mi a római pápa szándéka, azt Kedves Fiaim, bizonyára jól tudjátok: de a nagy jubileum alkalmából különös szándékunk is van, amelynek megvalósulását nektek Velünk együtt kell kérnetek. A békét értjük, nem annyira a papírra, mint inkább a szivekbe írt békét a népek között, amely ha ma talán nem is hiányzik annyira, mint azelőtt, mégis távolabb van, mint Mi és az emberiség elvárná. Ha ezt a nagy jót kéritek ti — a városnak lakói és a jövevények — a bűnöktől megtisztulva és a szeretet lángjára gyúlt lélekkel az Apostolok sírjánál, nemde méltán remélhetjük, hogy a béke fejedelme, Krisztus, aki a galileai tenger hullámait egykor akaratával elcsendesítette, végrevalahára megkönyörül övéin s a viharokat, amelyek Európát oly régóta tépik, parancsával megállítja és lecsendesíti ? Szándékunk továbbbá, hogy akik Rómában laknak vagy ide /