Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1923

Tárgymutató

Kérem első helyen a lelkipásztorokat, mutassák a jó utat saját példájukkal, nem lankadó kitartással, buzdításaikkal Merítsenek erőt az imádságból, az eucharisztikus Jézus gyakori látogatásából, keressék barátaikat a szegények, a betegek, az iskolások, a bizalommal közeledő gyónók soraiban, a felsőbb rendeleteket ne bírálják, hanem hajtsák végre hiven, pontosan, jóakarattal. A mindent jobban tudni akaró okoskodás mögött a jóravaló restség húzódik meg és védekezik, nehogy a renyheségből kimozdulni legyen kénytelen. Férfias elhatározás az ily mesterséges akadályokat egyfuvalomra elháríthatja A jó lelkipásztor atyja, barátja, jótevője népének, hűséges követe Krisztusnak, mert Krisztus küldi a hivek megszentelésére és üdvösségére. A tanítókra a közhasznú tevékenységnek egész sorozata várakozik, első sorban természetesen az iskolában: a tanítás, nevelő hivatás szakszerű teljesítése, a hitoktatásban való segédkezés, az ének, különösen az egyházi népének müvelése körül. Az iskolán kívül a helyi viszonyokhoz és egyéni képességek, hajlamokhoz mérten: a nép gazdasági, egészségügyi felvilágosításában áldásos munkát találhatnak. A nép nem marad hálátlan, ha tapasztalja, hogy a tanító munkája az életből van merítve és az élet számára. A vallástalan, tudatlan, hanyag tanító átok a községen, közveszedelmes élősdi, ép oly kártékony, mint amilyen ísten-áldottak az igazi népnevelők. A felsőbb hatóságoktól bizalommal várunk erélyességet, de nem keménységet, megértést a nép ezerféle bajaival, szükségleteivel szemben, de nem a nép hibáinak, rendetlen ösztöneinek Iegyezgetését. Nagy felelősség háramlik azokra, kik vezető szerephez jutnak a községben. Értelmes, becsületes vezetők rövid idő alatt átalakíthatják egy-egy község, városnak népét, lelkiismeretlen népámítók nemzedékekre lealjasíthatják. A család legyen a keresztény erények iskolája: benne a szülők a mesterek, a gyermekek, akkor is, ha már külön keresnek is valamit, engedelmes, tisztességadó tanítványok. Jóravaló keresztény család tartózkodni fog a botránykoztató, falánk lakmározástól, viszont marad mindig feleslege, amelyet megoszt igazi szegényekkel, rászoruló rokonokkal, istenes célokkal. Az igazi szegényektől különböznek a képmutatók, munkakerülők, a nyomornak vámszedői. Ezek elsők ott, hol osztogatásról van szó, de szétrebbennek, ha munkát is kívánnak ellenszolgáltatásul. Ezek az igazi szegényektől rabolják, lopják el az adakozók segítségét. Ha mindegyik társadalmi osztály a maga hivatása körén belül emberül teljesíti keresztény kötelességeit, kiveszi részét a keresztény hit örömeiből, vigasztalásaiból: akkor a nagy megpróbáltatások is elviselhetőkké válnak. A külső erőszak, balszerencse megfoszthat egyeseket, népeket, kenyérkereső eszközeiktől, vagyonuktól, virágzó alkotásaiktól, de nem lehet sem az egyest, sem a népet megfosztani: a belső lelki erőtől, a hittől, nem lehet elvenni a jártasságot, az ügyességet, a képzettséget, a műveltséget. Ezen maradandó kincsekkel, Isten áldása meghozza az eredményt. Tekintsünk tehát bizalommal a jövőbe. A magunk gyarlósága töltsön el alázattal, az Istennek segedelme örömmel, bátorsággal; az Isten segedelmére támaszkodva várjuk, reméljük: a boldog ujesztendőt. Kalocsa, 1923 január hó 1. A hívekkel való közlés végett értesítem a T Papságot, hogy Őszentsége XI Pius pápa az 1912-ben engedélyezett és az 1917 évi 5471 sz. körrendeletben [pag 135.] is meghirdetett böjti rendet, melynek hatálya az 1922. évi adventtel lejárt, 1922 évi nov. 14-én ismét öt évre engedélyezte Megmarad tehát a következő öt évre az 1922. évi Egyházmegyei Hivatalos Közlemények 2 lapján 93 sz. alatt részletezett böjti rend azon hozzáadással, hogy Őszentsége XI. Pius Pápa az enyhített böjti napokon a fő étkezésen kívül is kevés hús evését megengedte. A böjt aluli felmentésre nézve a hivatkozott 1912 és 1917. évi rendelet ad kimerítő fel* világosítást, azon hozzáadással, hogy a katonák, pénzügyőrök, rendőrök, csendőrök, börtönőrök és családjaik karácsony vigiliáját és a nagypénteket kivéve a böjt és a megtartóztatás alól fel vannak mentve. XI Pius pápa Őszentsége kéri a T. Papságot, buzdítsák híveiket, hogy ezen böjti engedélyt jó cselekedetekkel, kiváltképen pedig az egyház szándéka szerint végzett jámbor imáikkal meghálálni törekedjenek. A pápai rendelkezést egész terjedelmében alább közlöm. Prot. N. 3506/922. SACRA CONGREGATIO CONCIL1I. Beatissime Páter Speciali erga gentem Hungaram benevo? lentia, perpensis rationibus, quae ab Ordinariis Hungáriáé propositae erant, Romani Pontifices in legibus ieiunii et abstinentiae maiores relaxa* tiones iam inde a multis annis concedere sole* 25 sz. Böjti rendelet.