Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1922

Tárgymutató

— 13 — latn el van terjedve az egész egyházmegyében, hasonlókép az Elő Rózsafüzér Társulatit, a hónap első péntekét, az újhold vasárnapját a hívek áhítata kiemeli a többi napok sorozatából, a Szentségimádás napja egyesíti a községek apraját nagyját a legméltóságosabb Oltáriszent ség hódolatos imádásában. Használjuk Krisz tusban Szeretteim a meglevő, ismert alkalmakat Amint a naptárban az ünnepeket a vörös betű különbözteti meg a hétköznapoktól, a társulati összejövetelek, ájtatossági gyakorlatok, emelked ! jenek ki magasan a hétköznapiság sorából. Lás­sék meg egész valónkon, hogy ünnepet ülünk : a viselkedésen, a beszédmódon, a magunk meg szentelésén, másokkal való bánásmódunkon. Ha így üljük a társulati napokat, apostolkodtunk önmagunkon, jó példaadással másokon. Különösen is megemlítendőknek tartom a jótékonysági egyesületeket, amilyenek a Sz.ent Vince, a Szent Erzsébet egyesület, ahol van, avagy legegyszerűbb alakban: mint a Szent Antal kenyere működik. A jótékonyság, az ál­dozat, az alamizsna forrasztja össze igazából az embereket, békíti ki a tehetősebbet és a sze gényt, orvosolja az emberi elbizakodottságot, gőgöt, másfelől az irigységet, falánkságot. A vagyon nemcsak arra való, hogy jó asztalhoz juttasson, hogy nagyobb tisztelet környékezzen, hanem ép úgy arra való, hogy teljesítsd a va gyónnál járó kötelességeket. Ha ezeket elmu lasztod, a vagyon nem fog számodra áldást, hanem irtózatos átkot jelenteni. Gyűjtsetek tehát vagyonotokkal szószolókat, barátokat a szegé­nyek sorából, akik szószolóitok lesznek Isten trónjánál az ítélet órájában. Nincs okod a sze­génysorsú keresztényt kicsinyelni, vagy épen séggel megvetni, és a szegénynek nincs oka csupán szegénységeért pirulni, avagy követe lődzni. Amiért pirulnia kell szegénynek, gaz­dagnak egyaránt, az a bűn. Egyébként pedig Krisztus az, ki a szegénnyel magát azonosítja, Őt fogadjuk keblünkre, amikor a szegényt fel karoljuk. Ahol a katolikus hitet komolyan gya­korolják, ott a szegények számon szoktak tartva lenni, másfelől a jobbmódúak ismerik kötelessé­güket és szent Antal vagy a társulati pénztár útján leolvad a nyomorúság, nem vehet tartó­san erőt családokon vagy a családok egész so rozatán úgy, hogy tartós sínylődésnek lennének kitéve. A lelkipásztorok ne szűnjenek meg a község szegényeinek helyzetét minduntalan be­mutatni híveiknek: tükröt fognak azokban be­mutatni, amely feltünteti, Krisztust követik e a hívek avagy a raammont? Az apostolkodásnak egyik szükséges esz­köze lett a ker. kath. újságok, más szóval a jó sajtó terjesztése. A rossz sajtó szinte észre­vétlenül csempészi, lopja be a tévedést, az ámí­tást, a rágalmat a tájékozatlan lelkekbe, agyon­hallgatja a legnemesebb tényeket, igazságokat, egekig magasztal selejtes, káros, hitvány embe­reket, intézményeket stb. Ellensúlyozásul szol­gáljon a jó sajtó, amely a ker. kat. népet a vélemények zűrzavarában helyes irányban ve­zeti. Aki rábeszéléssel, jó példaadással, terjesz­téssel a jó újságot előmozdítja, az egy egy új szószéket emel az igazságnak, nagy szolgálatot tesz az egyháznak, az Isten ügyének. Ne mondja senki: nekem nincs befolyásom az emberekre, nem vagyok való az apostolko dásra. Arra akárki nem való, hogy a sjószékre lépjen, a nyilvános életben szerepet vigyen. Befolyása azonban van mindenkinek legalább is azon körben, családja, rokonai, ismerősei kö­rében, ahol élete letelik, még a gyermeknek is sokszor igen üdvös befolyása lehet szeretett szülőire; azon tehát nem múlik, és ez a befo­lyás szinte észrevétlenül, de terjed szélesebb körökre, minél kitartóbb vagy. Ne mondja senki: nem érzem magamat hivatottnak az apostolkodásra De szeretet csak lakozik a szívedben felebarátod, legközvetlenebb hozzádtartozóid iránt? Ha igen, akkor csak sar­kalni fog a vágyakozás, hogy imádkozzál s hogy tégy valamit az üdvösségükért. Talán szíveseb ben mozogsz a házi körben? Maradj ott, jó helyen vagy, de épen ez a házi kör, annak békéje, boldogsága, jövendője forog kockán, azért kell apostolkodni, itt kell a legszentebb házi kincseket, javakat őrizni, oltalmazni. Vannak egyesületek, társulatok, amelyek anyagi eszközöket gyűjtenek az apostoli mun­kához, a hitnek terjesztéséhez: milyenek a Jézus Sz. Gyermekségének műve a szegény gyer­mekek segélyezésére, a Claver sz. Péter egye­sület a négerek térítésére, a Sz. László Társulat a szegény belföldi és külföldi missziós egyházak segélyezésére stb. Ne vondd ki magadat ezen társulatok istápolásából. Valamikor a mi őseink is a halál árnyékában leledző, szánandó pogá­nyok voltak: a keresztény hithirdetők hozták cl számukra az Isten országát e földön, az egy­házat. Az utolsó ítéleten köszönteni fognak azok, kiknek a te adományod tette könnyebbé az Egyházba való bejutást. Ne mondd, hogy nincs reá pénzed, az eszközeid korlátoltak. Tudod, hogy az Üdvözítő a szegény özvegy alamizsnáját magasztalta, aki a maga kévését megosztotta. Áldás lesz a te kisebb adományod is, csak jó lélekkel nyújtsad azt. Minő lelkületből táplálkozik az apostolko­dás? Mindenekelőtt az élőhilből. A hit mutatja

Next

/
Thumbnails
Contents