Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1920

Index

nyegbeli jóságának tulajdonítja azt ci sa­játos erőt, mellyel imáink az ő irgalmas szivére hatnak. Most, mikor annyi bajban vagyunk, — mikor a nemzetet annyi csapás érte, most kellene megtapasztalnunk imádsá­gunk hathatósságát. Krisztus Urunk meg­ígérte s mind a négy evangélium hirdeti, hogy aki kér, el nem vész, s hogy aki az égbe kiált a csapások mélységéből, annak szavára leereszkedik az irgalom. Hát ne kiáltanánk-e teljes szivből az égbe, most, megaláztatásunk s keserveink idején ? Nem éreznők-e magunkat indíttatva s szinte rákényszerítve, hogy hazánk nagy bajaiban folyamodjunk az üdvösség hat­hatós eszközéhez, az imához s esdjük ki magunk s hazánk számára Isten segítsé­gét s irgalmát? — Mi azt is hisszük, hogy van Patrónánk az égben, kinek Sz. István király felajánlta az országot s a szent koronát; de e Patrónát kér­nünk kell; e Patróna elé ki kell tárnunk bajainkat s szenvedéseinket; mert az Isten üdvrendje szerint ima, buzgó, alá­zatos s kitartó ima nélkül nem lesz üd­vösségünk ; de imádkozva, az eget ostro­molva mindent megnyerünk. Azért hát felszólítunk titeket K. H. ragadjátok meg a boldogulás e hathatós eszközét, az imát, — imádkozzatok! Nem­sokára belépünk október havába, a sz. olvasó hónapjába, melyben az egész anya­szentegyház a pápa szándéka szerint az olvasót imádkozza, hogy győzzön a vilá­got gyötrő bajokon. 700 óv előtt is győ­zött az olvasót imádkozó egyház az ak­kori bajokon; most is győz majd, ha hittel, szivből, alázattal s kitartóan imád­kozik. Imádkozzunk hát mindnyájan, egyesek és egyházközségek, gyermekek és családok, zárdák, iskolák, intézetek s fűzzük az olvasóhoz még ezt az imát, 1920. szeptember hó. melyet az ájtatosságokban, a sz. misék végén, az iskolákban a Szentlélek segít­ségül hívásához is fűzhetnek. Az ima a következő: Szent Isten, hatalmas Isten, ! halhatatlan Isten kegyelmezz nekünk s szabadíts meg minket! Gyászba borulva s megalázódva hozzád kiáltunk szenve­déseink s aggodalmaink mélységéből. Nemzeti nagy szerencsétlenségünket s vérző sebeinket eléd tárjuk. Nézd Uram, hová lett Sz. István országa, mivé lett a Sz. Szűz jussa, mennyire romlottunk le! Töviskoszorúval koszorúztad a hajdan dicső nemzetet s a szenvedés, az éhség s a szégyen keresztútjára állítottál min­ket. Miért mindezt ? Bűneinkért, hálát­lanságunk s hűtlenségünkért! Megérde­meljük a szenvedést bűneink miatt, de hisszük azt, hogy akit megversz, annak meg is bocsátasz, ha alázattal fordul hozzád s megkövet téged. íme, a te né­ped, megalázott, hivő néped, szent ke­reszted csatáinak népe kiált hozzád; — mi kiáltunk, mi bűnösök s bűnbánók, ne törd össze végleg Sz. István országát s ne taszítsd el magadtól Szűz Mária népét. Velünk esdeklenek árpádházi szentjeink, török-tatár-harcokban s keresztes hadak­ban elesett bajnokaink s vértanúink, ve­lünk kiált hozzád Magyarország Patró­nája, a Bold. Szűz Mária. Vedd el bün­tető ostoraidat rólunk s add vissza ha­zánkat s az elszakadt népet! Emeld fel e szegény nemzetet, hogy a szenvedés tüzében megtisztulva, hitben, testvériség­ben, munkában s egyetértésben boldo­guljon ! Segits Uram, segits! a lelkünk kiált; a vér, a köny, az elbúsult sziv nyelvén kiáltjuk: segits s irgalmazz, — segits s add vissza s boldogítsd hazán­kat! Amen. K. H. Imádkozzunk igy! Isten meg­hallgat s megsegit! A magyar püspöki Kar. SUZÍBOvHS 0. ÉS7;feROO«.

Next

/
Thumbnails
Contents