Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1920

Index

— 17 — VIII. 3433. sz. Az eltűnt katonák holttányilvánítási pereinek megindítására utasítás Tsmételten előfordult, hogy a háborúban ^ eltűnt katonák feleségei, kik a polgári holttányilvánító eljárás után uj házasságra akartak lépni, ezen szándékukat plébánosuk előtt az utolsó pillanatban jelezték s mivel a második házasságra engedélyt adni nem lehet, mígnem az első férj haláláról a Codex értelmében „certo et legitime constet", a folyamodóknak az esketést a férj halálát bizonyító eljárás befejezéseig meg kellett tagadni. Az ilyen késedelmes bejelentésekből előálló zavarok elkerülése végett utasítom a t. c. lelkészkedő papságot, hogy a szószékről figyelmeztessék a híveket a polgári holttányilvánítási eljárással egyidejűleg az egyházhatósági engedély kieszközlésének megkísérlésére. Sürgős esetekben pedig tartsa magát a t. c. lelkészkedő papság a főszeniszéknek alábbi rendeletéhez: 544/törv. sz. Valamennyi lelkészi hivatalnak. Olyan sürgős esetekben, mikor a háborúban eltűnt katonák elhalálozását hivatalos okirat nem igazolja, megbizom a mindenkori lelkészt, hogy mint vizsgálóbiztos maga mellé vévén káplánját vagy ha ilyen nincs, valamelyik paptársát, mint h. házasságvédőt s jegyzőkönyvvezetőt, ennek társaságában hallgassa ki mindenekelőtt a holttányilvánitást kérő felet következőképen : A) A h. házasságvédő leteszi az esküt s ennek megtörténte a jegyzőkönyvben feltüntetendő. A felperes eskü nélkül következő kérdé sekre hallgatandó ki; 1. Mi a neve, kora, vallása, foglalkozása? 2. Mi a kérelme? Mikor és hol esküdtek a felek ? (Melléklendő lehetőleg az esketési bizonyítvány). Meddig éltek együtt ? Békében ? Békétlenül? 3. Mikor vonult be férje ? Milyen harctéren s milyen ezred vagy század kötelékében volt? Irt-e? Mikor adott életjelt utoljára ? Mire alapítja férjének halálát ? Kitől értesült róla ? Ha Írásban — mellékelje az értesítést! 4. Adja elő mindazt, amit férjének halálá ról s annak körülményeiről a megnevezendő tanuktól hallott. 5. Kikkel akarja igazolni az előadottakat? Hol laknak? 6. Helyesen van e felvéve vallomása? Van-e még valami mondanivalója ? írja alá a vallomást. B) A felperesnő kihallgatása után megidézendők a tanuk, akik az eskü szentségére figyelmeztetvén megesketendők s következőképen hallgatandók ki. 1. Tanú neve, kora, vallása és foglalkozása? 2. Ismeri-e a feleket? Honnan és mióta? Rokonságban vagy haragban van-e velük ? Vallomását nem befolyásolták-e ? ígértek e valamit érte? Érdekelve van-e máskülönben a perben? 3. Tud e arról, hogy alperes meghalt? Honnan tudja? Ha szemtanú — adja elő az elhalálozás körülményeit, időt, helyet, betegséget stb. Ha fogságban halt meg: milyen táborban volt alperes, kikkel volt együtt? Milyen betegségben halt meg? Látták e holtan? Temetésén ott voltak e? Sírját látták e? Valami emléktárgyat nem hoztak tőle ? Értesítették-e családját ? Ki tud még a halálról, mint szemtanú ? Ha ütközetben esett el: Mikor ? Hol ? Milyen sebbel? Olyan volt e a sebe, hogy felgyógyulása ki volt zárva? Nem vitték e korházba? Biztos, hogy meghalt ? Nem tévedett-e a személyben ? Ki temette ? Hol a sírja ? 4. Volt-e még valaki az elhalálozásnál jelen, vagy van-e még más, aki szemtanutói értesült róla? Ki? Hol lakik? 5. Helyesen van e vallomása felvéve ? írja alá vallomásán, A bizottság tegyen tanúságot, hogy a tanuk megbízhatók. Ha valamelyik tanú máshol a főegyházmegye területén tartózkodik és nem tud megjelenni a bizottság előtt, keresse meg a vizsgáló biztos jelen rendeletre való hivatkozással az illetőnek lelkészi hivatalát s előadvan a már nyert adatokat, kérje, hogy a tanút ezen rendelet szerint kihallgassa s a jegyzőkönyvet a bizottságnak megküldje. Az összes iratok Ítélethozatalra felterjesztendők a főszentszékhez. Dr. Macskovics Pál s. k. elnök. , Kalocsa, 1920. október 16. 7\ drágaságra való tekintettel további intézkedésig úgy rendelkezem, hogy az esperesek hivatalos látogatásai, illetve kiszállásai alkalmával felmerülő útiköltségeket mindig azon egyház templompénztára fedezze, amelynek érdekében az espei resek utjukat megteszik. Kalocsa, 1920. október 18. 3351. sz. Az esperesek útiköltségeit a templompénztárak fizessék.